SAKKROVAT
11. Sakkfeladvány
Németh János, ADA
Eredeti
Matt két lépésben.
12. Sakkfeladvány
Németh János, ADA
Eredeti
Matt két lépésben.
Emlékeztető: A világos figurák (gyalogok) lentről föl, a sötét figurák pedig föntről lefelé haladnak a sakkábrán. A világos indul!
A helyes megfejtést a következő számunkban közöljük.
A júliusi szám megfejtései:
A 9. feladvány világos első (kulcs-) lépése: 1. f:g8V(B)+!
A 10. feladvány világos első (kulcs-) lépése: 1.B:b3!
Sakk-nyereményjáték
Mindkét feladvány helyes megfejtői között öt (5) Körképet sorsolunk ki, lapunk következő számából. Megfejtéseiket (postán vagy a postaládánkba bedobva) a Tito Marsall 43-as, vagy a Zentai út 33-as (a rovatvezető sakk-szerző címére) juttassák el szeptember 20-ig!
Náo
Sakknovella
„Bornemissza Gergely szaporábban nyergelj”
Ezt a versikét szerette volna Tinódi Lantos Sebestyén költő és krónikás, Bornemissza Gergelynek a kardjára ráírni, amit a Mekcsey barátjától kapott Gergely. Az utóbbi azonban a fejét rázta: „Ezt írja rá Sebők bátyám: A hazáért!”
Gárdonyi Géza Egri csillagok című történelmi regényének (ami általános iskolai kötelező olvasmány) erre a megható részletére élénken emlékszem, de a sakkal kapcsolatos dolgokra (részletekre) csak homályosan (mintegy 40 év távlatából nem is csoda, ugyanis akkor olvastam).
A közelmúltban a Magyar Szó sakkrovatában a sakkal kapcsolatos regénytémáról volt szó, ekkor hirtelen belém ötlött, hogy én bizony ilyen tematikájú regényt még nem olvastam soha. Elrévedtem a gondolataimban (dolgaimban), midőn rávetettem a pillantásomat a könyvespolcra, ott is az első helyen álló kedvenc könyvemre, az Egri csillagokra. Ekkor eszembe ötlött, hogy több helyen is említik a sakkot a regényben. Alaposabban utánanéztem.
Először, amikor a félkezű Cecey, az akkor még Gergő (Bornemissza) gyerkőc falujának az ura, Dobó István vitéztől (a későbbi egri várkapitánytól) kérdezte, hogy tud-e sakkozni. Nemleges választ kapott, csak épp, hogy ismeri a játékot, mondta. „Ön szokott-e a Bálint pap barátjával sakkozni – kérdezte Dobó Ceceytől. – Mink? Soha. Két tüzes embernek nem szabad összeülnie sakkra, ha sakkoznánk, összevesznénk rajta – volt az őszinte válasz.” Ez a beszélgetés 1533-as év tájékán történt, két nappal a falu török ostroma előtt.
Másodszor, a falunak a török támadása leverése után, amikor két sebesült janicsár esett foglyul. „Az egyikre Cecey ráharsant, hogy tud-e sakkozni. Nemleges válasz után a törököt a parasztok agyonütötték. A másik vérbe borult janicsárhoz is odabaktatott Cecey, kardját a mellének szegezve kérdezte:
„Tudsz-e sakkozni?
– Kaplaman – feleli a török bágyadozva.
– Sakk?
– Sakk, sekk, matt? – kérdi nyögve a török.
– Az, az, Mahomed rúgjon meg! – vigyétek, ez az én rabom!”
Tehát a sakknak köszönhette az életét a török, akit Tulipánnak neveztek el. A későbbiekben szolgálja, sőt barátjává is vált az úrnak. Fából faragott, olyan jobb kezet neki, hogy Cecey még íjazni is bírt vele. Ez a történet jutott eszembe, mivel e sorok írójának is a jobb keze használhatatlan (motorbaleset következményeként).
Harmadszor, ugorva egyet az idő kerekén, az 1545 év tájékán Török Bálint magyar főúr raboskodása és Szolimán (Szulejmán) szultán uralkodása idején volt szó a sakkról Konstantinápolyban, a mai Isztambulban. A város déli sarkán egy régi vár állt. A falain belül hét köpcös torony, ez a híres Jedikula, magyarul: Héttorony. A héttorony között őrzik a fejedelmi rabokat is. Itt raboskodik Török Bálint és Maylád István, szintén magyar úr is. Egyik nap séta közben a börtön kertjében „egy perzsa herceg ült ottan a platánfa alatt, az is régóta rab, mint ők, meg egy másik ázsiai fejedelem, aki szinte megpenészedett már búbánatában meg az unalomban. Sakkoztak. Reggeltől estig sakkoztak esztendők óta, és soha nem szóltak egymáshoz semmit.” Már úgy megszokták a sakkozókat, mint a berendezési tárgyakat. Nem is néztek volna a sakkozókra, ha nem egy „új figura” kibicelt volna, aki nézte a játékot. Az új fogoly Móré László kétes múltú (rabolt, fosztogatott) magyar úr volt, aki a későbbiekben „átvedlett” törökké. Jól össze is vesztek, miután az utóbbi otthagyta a sakkozókat.
Látszik, hogy Gárdonyi Géza író mennyire szerette a sakkot, mivel a regényében érdekességként több helyen is megemlíti.
Remélem, hogy sikerült mások érdeklődését is felkeltenem a sakkal kapcsolatos érdekes részletekre!
Egyébként, Magyarországon az 1400-as évek második felében Mátyás király feleségének, Aragóniai Beatrixnak köszönhetően vált ismerté és népszerűvé a sakkjáték.
Németh János
