Minden a Kukabanyával kezdődött
Jubilált a Vadvirág népzenei és néptánc-tábor
A XX. Vadvirág népzene és néptánc tábor első estéjén a Kukabanya meséje került bemuta-tásra a gyereknek. A környezetvé-delem tudatosságára nevelő darabot egy szülőkből erre az alkalomra összekovácsolt csapat adta elő nagy sikerrel. Maga Kukabanya a tábor ideje alatt meghirdetett szelektív hulladékgyűjtést és a tábori rend megőrzését is ellenőrzése alatt tartotta nagy sikerrel, ugyanis a táborlakók vele közreműködve és a jelenlétét élvezve igyekeztek betartani a szabályokat.
A jubileumi tábor rendhagyó volt az idén abból a szempontból is, hogy tábori újság jelent meg, valamint Tábor TV is működött. A hangulat páratlanul vadvirágos, a program színvonalas és igényes, az étkeztetés pedig változatosan bőséges volt.
Részlet egy tábori előadásból...
A huszadik vadvirág tábor július 20-tól 27-ig tartott az immár hagyományos helyszínén.
– A Vadvirág Hagyományápoló Kör fő feladatának tekintette és tekinti ma is a népművészeti hagyományok ápolását. A Kör már a megalakulása utáni negyedik évben megszervezte az első tábort, melynek helyszíne akkor is a lóversenypálya volt. A csűr és környéke tökéletes természetes környezet, ahol szórakozva tanulnak, és tanulva szórakoznak a gyerekek. Kezdetben csak a Vadvirág HK tagjai voltak a tábor lakói, de később más vajdasági településekről is csatlakoztak hozzánk. Dicsekedhetek azzal, hogy magyarországi, erdélyi, felvidéki, ausztriai, sőt egy alkalommal ausztrál vendégei is voltak a táborunknak. Szerencsésnek mondhatom magam, mivel részese lehettem az eddigi 20 tábornak. Az én munkám a tábor megvalósításában már az év elején megkezdődik pályázatírással, a szervezői teendőkkel folytatódik, és az év végén a pályázat elszámolásával zárul be. A legszebb része természetesen az az egy hét, amíg a tábor tart. A többéves múltra visszatekintő tábort a hagyományok megőrzése és továbbadása érdekében hoztuk létre, mára viszont maga a rendezvény is hagyománnyá vált. Az idei sátorlakók öt országból érkeztek. A vajdasági Ada, Mohol, Zenta, Péterréve, Óbecse, Szabadka, Nagykikinda, Törökkanizsa, Szenttamás, Magyarkanizsa, Újvidék, Torontálvásárhely és Martonos mellett érkeztek fiatalok Magyarországról, Horvátországból, Ausztriából és Németországból is. – összegezte Varga Lívia, a Vadvirág Hagyományápoló Kör elnöke.
...és a Kukabanya meséből
A táborban egy héten keresztül a felnőtt táncosoknak Kádár Ignác és Nagypál Anett tanított gyimesi és ördöngősfüzesi táncokat, a kezdőkkel Lukács Imre és lánya, Lukács Sára foglalkozott és Galga menti táncokra tanították a tábor apraját. A néptáncon kívül népzenei oktatás is zajlott. A vonósokat Salamon Beáta, Magyarország legjelesebb prímása tanította, a tamburázás iránt érdeklődőkkel Zombori Péter és Varga Gergely muzsikált, a pásztorfurulyás csoportot Varga Imola irányította.
– Akik ide jönnek, tudják, hogy miért teszik. Céltudatosak, és nem kell noszogatni senkit, hogy vegyen részt a foglalkozásokon. Mindannyian mennek, és csinálják a dolgukat. Kicsi vagy nagy, gyerek vagy felnőtt, mindenki megtalálja a maga szórakozását. Az idén több mint 120 érdeklődője volt a táborunknak, akik a tánc és hangszeroktatás mellett kézmű-veskedhettek is. Fűzhettek gyöngyöt Dimény Ibolyával, nemezeltek Lukács Fodor Valériával, a szövést László Ágnes felügyelte. A hímzés fortélyait Tóth Annától, a varrásét pedig Szollár Annától leshették el. Mindemellett agyagozhattak is ifjabb Koós Dezsővel, aki szívesen korongozott a gyerekekkel.
A rendezvény minden estéje különleges volt. A Kukabanya meséjén kívül sor került a hagyományőrzők műsorára egyik este, volt gyerekbál, melyre Fábri Gáza és Fábri Ivánovics Tünde is ellátogatott, és ők muzsikálták a moldvai táncházat. Nem maradhatott el a ki mit tud és a tábortűz sem. A táborozók mulatságához Török Tilla is csatlakozott.
A tábori konyha mívelői idén is Szabó Ilonka néni és Kalocsai Terike néni voltak, akik a tőlük telhető igyekezettel tettek meg mindent azért, hogy főztjükkel kedvezzenek a táborlakóknak. A tábor zenekara fáradhatatlanul muzsikált minden táncórán és esti táncházban. Polyák Dániel, Cseszták Zsombor, Bezzeg Gyula, Varga Balázs és aki még hangszert ragadott, táncra muzsikált minden lábat.
– Több generáció felnőtt velünk a húsz év alatt. Aki a kezdetekbe táborlakó volt, ma szülőként jött el, és gyermekét felénk irányítva élteti tovább saját élményeit. Öröm volt mind a húsz év. Volt nehéz időszak is a támogatás szempontjából, mégis mindig megszerveztük táborunkat, mert fontos a folytonosság. Az oktatók és táborlakók is visszajárnak hozzánk. Lukács Imre a legtöbbször nálunk járt oktató. A gyerekek is nagyon szeretik
A tábor szombaton (26-án) este a táborlakók ünnepi gálaműsorával zárult. Az emlékezetes eseményt a Nemzeti Kulturális Alap, a Bethlen Gábor Alap és a Tartományi Művelődési Titkárság , a T-1 vállalat, Tóbiás vállalat, a Tapai-Gear vállalat, a Kornélia virágüzlet, a Búza Coop, a Panda design, a Foto Cool, Lajkó Zoltán termelő és a lóversenypálya tulajdonosa támogatta.
Lajkó Szilvia