Előjáték

    Nem nagy hódolója és kedvelője vagyok bármely előjátéknak. Nem igazán hiszek bennük. Az eszemnek, nem az előjátéknak köszönhettem... eddig, inkább belevágtam, és ha „akar” a dolog, akkor működött, ha nem, akkor nem. Viszont most hálás vagyok a természetnek, hogy úgy alakította ki a nők szervezetét, hogy agyi és szervi funkciójuk elő-klimaktérikus időszaknak van kitéve pár évig.  Így a változókor előtti állapot az a periódus, ami alatt fel tudsz szépen készülni arra, ami majd marad belőled eme előjáték után.
    Amikor pamut alsóneműt kezdesz vásárolni, miközben csak csodálod a csipkés hálóruhákat – vedd a jelet, mert ez csak a kezdet! Azután jön a műanyagszatyrok gyűjtése és az anatómpárna. Add meg magad, mert úgy sem te győzöl, és akkor a tangáról ne is nyissunk vitát.  De nézd, barátnőm, a jó oldalát! A férjed mind inkább könnyen viseli a boltolást..., mert lassan rájön, hogy úgy sem találsz magadnak semmit. Ha mégis, akkor az igaz méregdrága, és csak gyugiba veheted meg, de ettől az elköltött vagy nem elköltött összegektől érdekesebbek a barátnőkkel elkávézott percek. Már pusztán azért is, mert kezdünk hasonlítani egymásra, mindannyiunk mindene lassan lefelé néz, de a régi – új mottó: fő az egészség! Kezded becsülni a napos időt, és áldani az esőt, a templomba járás gondolatával barátkozol – hajdani bűneid időnkénti, mint világosabb álombeli átélése miatt –  de be nem vallod, inkább szórólapokat gyűjtesz, melyek átstudírozása után tíz jógaórát bevállalsz.  Az összes diéták kipróbálása után az a sztár, aki valami újat tud mondani, vagy két és fél kilogrammot lefogy a felesleg tízből. Különböző izzadás gátló szerekbe vetett hited mind inkább semmibe vész, és a háziszappan aranyat ér. Fogorvosnál költöd el az összes pénzed, ahol már filmezés előtt eszükbe se jut megkérdezni: „Hölgyem terhes-e véletlen!?”  Még véletlen sem! Fogamzásgátlóról viszont letiltanak trombózis veszély miatt, de sebaj... az eddigi hosszú éveken keresztül a fejedben titokban megszületett  legrettenetesebb kérdés: „Nekem mindig a férjemmel kell ezen túl szerelmeskednem?!”, most átalakult : „Hála Istenek, hogy csak a férjemmel kell szeretkeznem!” mondattá. Így a megható idézetek helyett a facebookról recepteket mentve, égre emelt tekintettel kiálthatod: Hát nem pompás ez a változókor! Összehozza újra a házasokat – érdekes módon – külön hálószobával, kis házi kedvenccel és esetleg valami közös hobbi formájában, mint a horgászás, vagy az egészségügyi séta. Megtanulunk csendben ülni egymás mellett, azon gondolkodván mi zavar jobban, ha szuszog, vagy ha nem hallom, hogy szuszog?
    A neszesszerben a sminket felváltja a mikro házi patika, színes kis tabletták, puffadásra, görcsre, fájdalomra és székrekedésre. De a székrekedés soha nem egy nagy bevásárló-központban gyötör, ott a gyorséteremben való falatozás következményeinek a termékeivel kell megküzdeni rövid idő alatt, de hosszú távon. Miután kiizzadtad a lelked egy ilyen élmény után, sebaj, örömmel, hogy vége – megúsztad, csak kapod elő a legyezőt, ami a táska alján készen vár, parfüm helyett, mint ahogyan az aranyér krém lapul az alapozó krém helyén. Azám, legyező! Apró pénzért kínai boltokban minden színbe megtalálható, és úgy is gyorsan kilegyezed a szagát, és ami még jó, hogy mindig lehet hozzá választani kis táskaesernyőt, most már a tűző nap ellen is.  Jó tanácsként fogadd el, hogy tükörbe szemüveg nélkül gyönyörködj magadban, hogy a kapillárisaid és szarkaláb ráncaidat nem látva mondhasd: „Jól tartom magam!” – hát igen, ha a vakulás arányba van a változásokkal – igen. 
De mégis, van ebben jó is! Negyventől távolabb közelebb ötvenhez, lassan fele életem résztulajdonosaként mind több és több jogot érezve arra, hogy úgy éljem a maradék fele életem, ahogyan nekem megfelel, már nem eszem magam azon, hogy a szomszédság mit gondol és feltételez. Megmosolygom azt, hogy milyen magas lécre „ültetnek” fel, szinte hálás vagyok nekik, hogy életben tartanak, és néha elaludni készülő kedvemet felbizsergetik ártatlan kis harcra – ellenük. Úgy mesélik, úgy habzik a szájuk, gyötrik magukat, gondoskodnak félig kitalált dolgok igaz hamisságán, miközben romokban hever a saját klimaktérikus életük. Ez nem történhet meg fiatalon az emberrel, az irigyekért évekig  kell dolgozni, igaz a szánalom ingyen jár de akkor inkább Ilyenné válni nem akarva, megtanulok kevesebbet haragudni, és ha kedvesen köszönök, ne bosszankodj.
A kérdésem csak annyi, hogy miért van az pont úgy kitalálva, hogy amikor a női változókor lassan átvészelődik, amikor már részünkről a vágyak nemcsak eltemetve,  de el is vannak siratva, belép a bejárati ajtón a férfi klimaksz mint a hős, és természetesen kontra tünetekkel. Kapuzárási pániknak hívják!? Ez is jól ki van találva nekik, és az időzítés is tökéletes. Mire minden nőiességünk odavész, agyongyötörve végig kell vívnunk egy új harcot, amelyben egy ismeretlen tünemény – igaz csak rövid, átmeneti ideig – férjurunkat a holtakból visszatéríti..., de hála akkor már a bölcsességnek – emiatt is majd „együtt örülünk”! Baráti ölelés, két meleghullám között, minden ötven évhez közeledő hölgynek és irigyemnek.

Pergel Zsaklina