Adán járt Gedó György

Gedó György Adán ökölvívó kesztyűjével és aranykoszorújával

    Ha valaki nem tudná, Gedó György, az 1972-es müncheni olimpia papírsúlyú (48 kg) magyar bajnoka, aranyérmese, a június 27-től július 4-ig tartó, 44. MIRK ideje alatt Adán tartózkodott és többször is volt alkalmam beszélgetni vele. Gedó elmondta, hogy az olimpiai szereplése még ma is elevenen él emlékeiben, annál is inkább, mert akkor a végső győzelme a terror árnyékában valósult meg. Az történt ugyanis, hogy a Fekete Szeptember nevű palesztin terrorszervezet két izraeli sportolót meggyilkolt, kilencet pedig túszul ejtett. A német rendőrség szabadítási akciója balul sült el, a túszok meghaltak. A magyar csapat szinte az izraeli küldöttség szomszédságában élt, közelről figyelték a történéseket. Gedó Györgyöt nem sokkal a támadás előtt meghívták az izraeli sportvezetők.
    – Örömmel elfogadtam az invitálást – emlékezett a müncheni eseményekre Gedó. – De előtte ittam egy csésze teát, elszöszmötöltem, így késve indultam. Ha jobban sietek, valószínűleg engem is túszul ejtenek. Megzavarodott a világ. Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke azonban nem hátrált meg. Legendássá vált mondtával – „Show must go on!”, a shownak folytatódnia kell – jelezte, nem hátrál meg.
    A fordított alapállású Gedó abszolút esélyesként érkezett az olimpiára, nyert is, és az aranyérmet maga Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke akasztotta a nyakába.
    ◄ Hogy emlékszik az aranyos bokszolásra?
    – A papírsúly – helyesebben kislégsúly – döntőjében észak-koreai ellenféllel, Kim U Gillel kerültem szembe. Kim az első menetben igencsak fickándozott, derekasan megdolgoztatott. Igaz, jobbára céltalanul, mert én irányítottam a mérkőzést. A következő menet azonban már komolyabb küzdelmet hozott, a koreai meg-megszorongatott, szüntelenül rohamozott, ám ütései nem voltak elég pontosak.
    A harmadik felvonásban meg mintha elkészült volna erejével. Sokat szabálytalankodott, fogott, megpróbálta fékezni a rohamokat. Hiába, mert én taktikát váltottam és nagyon is biztos voltam a győzelmemben. Olyannyira, hogy egy perccel a gong felhangzása előtt gyilkos erejű bal csapottal megrendítettem Kimet, aki azonban nyolcnál mégis azt jelezte, kész folytatni a küzdelmet. Bár azzal talán már ő is tisztában volt, hogy ezt a meccset elveszítette. S lőn, mert mind az öt pontozóbíró engem látott jobbnak: olimpiai bajnokságot nyertem. 
    ◄ Másik fontos tette, hogy ön vezettette be az olimpiai járadékot.
    – Az 1990-es években nagyon nehéz körülmények között éltem a családommal. Mert még 1994-ben egy balesetben súlyosan megsérültem, tolókocsiba kényszerültem, csak két bottal tudtam mászni, és sajnos a feleségem is elhunyt egy alattomos betegségben, így egyedül neveltem két gyermekünket, de az például meg sem fordult a fejemben, hogy eladjam az olimpiai aranyérmemet. Így jött el 1998, amikor egy napon kimentem a Hősök terére, hogy cipőpucolóként megkeressem a kenyérre valót. Tényleg így történt, de a nagy elkeseredésemben csak a figyelemfelkeltés volt a célom. Bejött, azt követően az országgyűlésben megszavazták az olimpikonok életjáradékát. De nem vagyok szent, én is csak egy földönjáró ember vagyok. Ada viszont nagyon tetszik, kedvesek az emberek és kiváló, ötletes a templomtornyuk. Büszkék lehetnek rá, őrizzék meg az utókornak!

Király János