Teológiai gondolatok
Húsvéti gondolatok

„Egyetlen egyszer halhattam csak meg érted.
Élned neked kell.”
                             (Farkas István: Megváltás)

    Tévedés lenne, ha a Húsvétot megelőző bűnbánati időben csak a bűneinkkel törődnénk. Foglalkoztunk már velük eleget, amikor elkövettük őket. A nagyböjti idő elsősorban arra sarkall bennünket, hogy alakítsuk át szívünket, hogy higgyünk az evangéliumban, hogy mássá, jobbá váljunk. E cél elérése érdekében a negyven napos húsvéti előkészület az önfegyelem, mértékletesség, engesztelés időszaka kell, hogy legyen.
    Te, amikor böjtölsz, illatosítsd be a fejedet, és mosd meg az arcodat (ne a másik fejét!), hogy ne az embereknek mutasd a böjtölésedet. (v.ö. Mt 6,17)
    Kalkuttai Boldog Teréz anya mondta: „Mindig örömöt hordozzatok! A jót csak örömmel lehet tenni: ha szomorúak vagytok, nem tudtok Istenről beszélni senkinek, mivel Isten - öröm.”
    Böjtölésünkben nem „akrobatikus mutatványokra” van szükség, hanem olyan cselekedetekre, melyek Istennek tetsző dolgok. Ennek érdekében nem árt megszívlelnünk az egyház legősibb hagyományát, mely szerint a böjt nem csak önmegtagadási cselekedet, hanem osztozás, a szegényekkel való szolidaritás, az irgalmasság megannyi tette. Szent Vazul a Kr. e. IV. századból így üzen a ma emberének is: „Az éhezőt illeti meg a kenyér, amit félreteszel, a mezítelent a köpeny, amelyet kofferodban a molyok veszélyeztetnek, a mezítlábas embert a sarokban porosodó cipőd, a szükségben szenvedőé az a pénz, amelyet szalmazsákodban rejtegetsz. Annyi igazságtalanságot követsz el, amennyi emberen segíthetnél felesleges javaidból, de nem teszed meg.” Ferenc pápa első apostoli buzdításában így int bennünket:”… Jézus azt akarja, hogy megérintsük az emberi nyomorúságot, hogy megérintsük a többiek szenvedő testét”.    (Evangelii Gaudium-27O)
    A bűnbánat az Istennel való találkozás megújítása. Ha megvizsgáljuk rossz szokásainkat és szakítunk velük, ha ki tudunk lépni magunkból és másokért tudunk élni, amennyiben nem használom ki a másikat, ha a másik a fontos és nem a saját boldogságom, akkor a nagyböjti idő öröm és szabadság, az Istennel való találkozás folyamata lesz.
    Jézus, aki a halálból feltámadt és megdicsőült, egyesít minket Istennel, részesít bennünket a megbocsátásban és mind abban, amire szükségünk van az örök élet elnyeréséhez. Ő nem csak cselekedeteinket akarja megtisztítani, hanem gondolatainkat, akaratunkat és szándékunkat is, hogy azoknak köszönve szeretetteljes életünk legyen.
    A feltámadt Krisztus folytatja értünk tett közbenjárását: aki általa járul Isten elé, megkapja mindazt, ami életének megváltozásához szükséges.
    Adja Isten Húsvét ilyen megélését!

Morvai Matild, MA