Légy erős és bátor
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékére
Adán március 12-én emlékeztünk meg a főtéri Damjanich-emlékműnél az 1848/49-es magyar szabadságharc és forradalom 166. évfodulójáról és ebből az alkalomból impozáns összejövetelre, megemékezési és koszorúzási tiszteletadásra került sor. A dicső forradalomi megemlékezésre a címben is szereplő Légy erős és bátor Józsue (1.6) bibliai idézet lehet a legtalálóbb, mert kifejezte a megjelentek meggyőződését és a magyar központi ünnepségek Bátrak tisztelete szlogenjéhez is igen közel áll, de mégis egyedi.
Az emlékmű körül felsorakozott mintegy 100 főből álló tiszteletadó adai közönség között megjelent Kapronczai Péter, Magyarország belgrádi nagykövetségének első titkára, dr. Varga József és dr. Kassai Balázs, a Magyar Országgyűlés Fideszes csoportjának képviselői, Várkonyi Zsolt, a szerbiai Magyar Nemzeti Tanács közigazgatási hivatalának elnöke, Erdély Lenke és dr. Dévavári Zoltán, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnökei, az adai KKT néhány tagja, továbbá a pártok és a civil szervezetek képviselői.
A szónokló doktorok: Varga István, Dévavári Zoltán Tóth Barna Elvira
A tiszteletadó ünnepség Gruber Ferenc konferálásával folyt és az Asszonykórus által előadott, a tömeg által is énekelt Himnusz után Koliger Maxwell, Szűgyi Levente és Tóth Teodóra, a Vadvirág Hagyományápoló Kör irodalmi csoportjának tagjai előadták Petőfi Sándor Talpra magyar és Batsányi János Biztatás c. költeményét, majd dr. Varga József, a Magyar Országgyűlés képviselőjének beszéde következett. Ő – többek között – ezt mondta:
„Kedves adaiak, Hölgyeim és Uraim!
Vannak ünnepek, amelyekhez voltaképpen nem illik ünnepi beszéd. Csillagállásuk annyira bele van rögződve a lelkünkbe, hogy elszürkült és fogalmivá csupaszodott nyelvünkkel jóformán ki se tudjuk fejezni az irántuk érzett vagy belőlük fakadó gondolatainkat. Csak muzsikálni kellene ilyenkor, vagy nagy tüzet rakni és csendben kivárni, amíg a lobogás ritmusára a lélek ellejti kultikus táncát. Március idusa ilyen ünnepé sűrűsödött immár a mi magyar lelkünkben, bennünk él az egész történés, az események dokumentumfilmje bent pereg belső látásunk varázslatos mozijában.
Kedves ünneplők és megemlékezők, most március 12-én, 13-án, 14-én és 15-én, mindenütt a Kárpát medencében, Pozsonytól Branyiszkóig, Mohácstól Kolozsvárig, Kovásznától Marosvásárhelyig, Déváig, ahol még jelen vagyunk és élünk, ahol még beszéljük Arany János nyelvét,, megemlékezünk az 1848/49-es magyar forradalomról és szabadságharcról, arról az ünnepről, amelyik valóban a legnagyobb és a legszentebb nemzeti ünnepünk.
1848/49 az európai forradalmi fejlődésben azt jelentette, mint ahogy ezer éven keresztül mindig is, hogy a magyarság mindig európai volt. A magyarság és a magyar nemzet azt tette, ami a küldetése volt az 1100 esztendő alatt.”
Utána szólt a mai, határokon belüli és kívüli magyarság feladatairól, a nemzeti, gazdasági fejlődésről, minden nemzetrész szükséges egységéről, mert összetartás nélkül gyengék leszünk, nem tudunk haladni. Pedig ez szükséges az autonómia kivívásához, amit igenis követelünk az utódállamoktól, a művelt Európától, mert csak ez biztosíthatja a magyarság megmaradását a Délvidéken, a Felvidéken, Erdélyben. Ez jó lesz a magyaroknak, a szlovákoknak, a románoknak, a szerbeknek, a horvátoknak, a németeknek, a zsidóknak és mindenkinek. Akkor majd végre megvalósulhat nagy írónk, Német László álma, a tejtestvériség…”
Dr. Dévavári Zoltán a forradalom lényegének és természetének meghatározásába kezdett és, többek között, ezt mondta:
„Magyarország átalakulása, a polgárság létrejötte, gyakorlatilag magának a nemzetnek a megszületése is 1848. március idusára tehető…
…Az 1848/49-es forradalom mély, gyökeres és gyors átalakulást hozott az akkori magyar társadalomban. Annak ellenére, hogy az első látásra úgy tűnik, hogy 1849 augusztusában, a világosi összeomlásnál maga a forradalom, és egyben a szabadságharc is elbukott, az 1876-es kiegyezést követően, többé-kevésbé megvalósult mindaz, amiért a nagy elődök síkraszálltak…”
Ezután dr. Tóth Barna Elvira szólt ihletetten az 1848/49-es hősi időszaknak a lakosságunkban máig is élő, sőt meglevő emlékeiről, majd a VMSZ-re való szavazásra buzdított mindenkit. Ezután a koszorúzás következett.
Koszorúzni indulnak a VMSZ képviselői
Elsőnek Kapronczai Péter, Magyarország belgrádi nagykövetségének első titkára helyezett koszorút az emlékműre, majd Várkonyi Zsolt, a Magyar Nemzeti Tanács közigazgatási hivatalának elnöke, utána pedig a Millecentenáriumi Emlékbizottság nevében Szabó Szabados Ilona, Tóth László, Gruber Ferenc koszorúzott. Negyedikként dr. Varga István és dr. Kassai Balázs, a Magyar Országgyűlés Fideszes csoportjának tagjai, majd a VMSZ nevében Erdély Lenke, dr. Dévavári Zoltán alelnökök, dr. Tóth Barna Elvira, a VMSZ Ada községi szervezetének elnöke és Világos Tibor, a VMSZ adai szervezetének alelnöke koszorúzott. Az Aranykapu Művelődési Egyesület képviseletében Sóti Éva és Bálind Mónika, a Jobbik délvidéki szervezete nevében pedig Sípos Attila és Jaksa Attila, saját maga nevében pedig Varga Lívia helyezte el az emlékműnél a kegyelet virágait.
Szűgyi Levente hegedűjátéka: Kossuth Lajos azt üzente…
Befejezésül Szűgyi Levente csodálatos, a tavaszi szélben síró-rívó hangú hegedűjátéka következett a Kossuth Lajos azt üzente… közismert katonanóta dallamára, az Asszonykórus pedig elénekelte a Szózatot.
Később a résztvevők a VMSZ adai irodájában állófogadáson, megvendégelésen vettek részt.
Szöveg és képek: Király János
