Legújabb szám - Najnoviji brojSzerkesztõség - UredništvoAnyakönyvi hírek - Vesti od matièaraArchívum - Arhiva

2014. március

Címoldal
Nagyböjt
Községi hírek
Heves viták és egybehangzó határozatok
Csatornázás, járdajavítás és útszélesítés
Hangversenyek a zeneiskolában
Légy erős és bátor
VMSZ sajtótájékoztató
Tűzlovagok
Kerek és forog
Tavasz
Koszorúzás, ünnepi műsor
Matematikából kiváló
Farsang havában
Összefogással a maradásért
Télűző farsangi mulatság
Hírek
Nyelvi figyelő
Teológiai gondolatok
Gyermekszínjátszó-ink jubileuma
Zöld levél
Fiatalok írják
130 éves lehetne
Sakkfeladvány
Sport
Tarka-barka
Impresszum

Fiatalok írják
Omladinci pišu

Amikor én kicsi voltam

    Egészen kicsi koromból nagyon kevés dologra emlékszek. A szüleim elbeszélése alapján néhány eseményről értesültem.
    Körülbelül kétéves lehettem, amikor már elkezdtem segíteni anyának a konyhában. Ő kért tőlem egy edényt a konyhaszekrényből. Ezt teljesítettem is, de úgy, hogy legalább háromszor annyi edényt kivettem, anya meg csak botladozott bennük a konyhában, mert visszarakni már nem voltam hajlandó. Érdekes játékszereknek tartottam azokat. Szerettem a tévét nézni, főleg a rajzfilmeket. A közbeiktatott reklámok között volt egy, amely a  Cipiripi nevű csokikrémet hirdette. A dobozon lévő mókus olyan hirtelen és nagy hanggal jelent meg, hogy nagyon megijedtem tőle. Jó egyéves lehettem, amikor a nagyszüleimtől egy nagy, barna plüssmacit kaptam ajándékba, amely nagyjából akkora lehetett, mint én. Amikor betették hozzám az állókába, én azonnal kituszkoltam onnan az új ajándékot. Akkor megijedtem tőle, de később, mikor meggyőződtem róla, hogy nem fog bántani, megbarátkoztam vele. Voltak kellemetlen élményeim is kiskoromban. Egy óvodai ünnepség előtt lufikat kellett felfújni. Nekem ebben az egyik óvodástársam segített. Mikor már majdnem teljesen felfújta a lufit, az hirtelen kipukkant. Nagyon mérges voltam rá, és ezért le is szidtam. Később az óvónéni megnézte a ballont, és így szólt:
    - Ez a lufi gyárihibás volt, és ez bármikor, bárkinél megtörténhetett volna.
    Ezután bocsánatot kértem az óvodástársamtól, mert megértettem, hogy nem ő volt a hibás. Az óvónéni ezért nagyon megdicsért engem.
    Biztos történtek még érdekes események, de most több nem jut eszembe. Érdemes lenne lejegyezni őket, hogy később jót derülhessünk rajtuk.

Börcsök Mária Magdolna 8.b,
Cseh Károly Általános Iskola, Ada


Gyermekkor

Ó, de szép a gyermekélet,
Örüljetek gyerekek!
Száll a labda, víg a lélek,
Egész világ a tiétek!

Fűszálakon táncot jártok,
Fogócskáztok, bújócskáztok.
Sok szép, csodás dolgot láttok,
Nyitott szemmel is álmodtok.

Almádi Ágnes 7.c
Cseh Károly Általános Iskola., Ada



Legelésző csikó: Apró Janka, 6 éves kislány rajza


Anyukám

    Anyukám 1980. Február 25-én született.
    Édesanyám szeme barna, a haja fekete, nő léttére magas, testalkata közepes. Anyukámnak a kedvenc színe a fekete, a vörös és a kék. Napjait kényelmes ruhákban tölti. Szeret az üzletekben nézelődni. Délutáni idejét rám és testvéremre szánja. Ilyenkor mi társasjátékozunk vagy valami más érdekességet csinálunk. Szeretem az anyukámmal tölteni az időt. Édesanyám kötödésként dolgozik. Szereti a munkáját. Anya kedves, ugyanis mindent, de mindent megtesz értünk. Segítőkész, hiszen mindenben segít nekünk. Bátor, mert kiáll az igazáért. Anya tud rosszkedvű is lenni, mert szokott kiabálni velem, de tudom, hogy az általában miattam van. Jószívű, mert ha rossz jegyet kapok, nem haragszik, csak azt mondja, majd kijavítod.
    Örülök, hogy ő az anyukám. Nem is tudom elképzelni az élete nélküle!!!

Tóbiás Alexendra, 5. b,
Cseh Károly Általános Iskola, Ada



Rajzolta Benák Ágnes, VI.d, Cseh Károly Általános Iskola, Ada


Doživljaj sa pticama

    Bila je nedelja posle podne, sijalo je sunce. Drugarica i ja smo se srele u parku. Dok smo se šetale ugledale smo jedno veliko stablo, a u njemu jednu rupicu. Pomislile smo da bi tu ptice mogle da se nastane. Rešile smo da napravimo malo gnezdo. Počele smo da skupljamo grančice i malo trave. Nadale smo se da će sledeće nedelje ptice doći. Kada smo se sledeći put srele na istom mestu, primetile smo da u našem gnezdu ima i stanovnika. Dva mala jajeta su virila iz gnezda. Bile smo presrećne. Posle par nedelja smo posetili naše drvo. Imale smo i šta da vidimo. Ptice su ostavile male kore od jaja. Nažalost one su odletele i nismo uspele da ih vidimo. Mi smo se jako radovale jer smo učinile dobro delo.

Tamara Simendić
Osnovna Škola „Novak Radonić“ Mol


Nagymamám

    Az én nagymamám Zentán született, 1951. február 23-án. Nagyon szeretem, sokat törődik velem.
    A kedvenc színe a narancssárga, de szereti a barnát és a bézs árnyalatokat is. Csillogó tekintete mindig mosolyt csal az arcomra. Hosszú haját a feje tetejére, kontyban szokta hordani. Otthon munkásruhába öltözködik, ha sétálni megyünk csinosan, sminkben és magassarkúban lép ki az utcára. Ha iskola után hozzájuk megyek, mindig meleg ebéddel fogad. Ha rossz a kedvem, vicceket, mesét mond, és a bánatom elszáll. Segít a házimban, ha valamit nem értek. Elvárja, hogy segítsek neki. Általában a zöldség és gyümölcsszedés érdekli. Szép és finom tortákat készít. A salátákat szép zöldségekkel és levelekkel díszíti. A Potisje gyárban dolgozott, mint műszaki rajzoló. Két lánya született, Patricia az én anyukám és lánytestvére Ildikó. A tatám autószerencsétlenségben elhunyt. A nagymamán mindenben segít a családunknak. Az egyik legkedvesebb foglalkozása a gyümölcsszedés mellett a főzés.
    Ő a legjobb nagyi a világon. Nem is tudom mi lenne velem nélküle.

Németh V. Zsóka  5.b,
Cseh Károly Általános Iskola, Ada

mart 2014.

Naslovna strana
Uz naslovnu stranu
Opštinske vesti
Vesti
Omladinci pišu
Aktivnosti sindikata
Šahazbuka
Sport
Impresum


Design by VA