TŰZLOVAGOK
Az adai Önkéntes Tűzoltó Testület 140 éves jubileuma

    Az adai Önkéntes Tűzoltó Testület tavaly, 2013-ban érte el megalakulásának és fennállásának 140. évfordulóját. Az ünneplés azonban csak lélekben zajlott, mert igazi ünnepléssel járó költségekre nem volt fedezet, így mi most szóban és alkalmi riportban emlékezünk meg tartományunk legrégebbi tűzoltó testületei közé tartozó adai egyesületünkről.

    Kiss Tibor hosszú évtizedekig volt a testület mindenese: volt elnök, titkár, igazgatóbizottsági tag, szervező aktivista, de leginkább szakelőadásokat szervező és tartó káder, akinek mára a kisujjában van a tűzoltóságról, annak történelméről szóló minden adat, tudomány.
    A testület székházának egyik termében ülve és a múlt évek történéseit felidézve szinte folyik belőle a szó. De nem összevissza, hanem szépen időrendben, a legkorábbi időktől fogva napjainkig.
    Azonban minden mondatából kiütközik a szomorúság is afelett, hogy támogatás, pénz hiányában ezt a 140 éves évfordulót nem ünnepelhették meg sehogy sem, pedig a gazdag hagyomány másként követelte volna.

Id. Kiss Tibor, nyugalmazott tűzoltó egy 1900-ból származó, kézzel írott szerződést tart a kezében, amellyel a tűzoltóság akkori rendezvényeire 2 éves időtartamra szerződtették Dencs Vincze zenekarának (rezesbandájának) tagjait

    – Adán először 1873. május 4-én alakult meg az Önkéntes Tűzoltó Testület – kezdi Tibi bácsi, kezében a lehető legkorábbi jegyzőkönyvekkel és dokumentumokkal, már amik megmaradtak, mert a jegyzőkönyvek nagyobbik része és a többi értékes dokumentáció elveszett, főleg az első és a második világháború zaklatott időszakában. A veszteséghez az is hozzájárult, hogy az idők folyamán a tesület többször más épületbe költözött.
    – A tűzoltóság megalakulásához az első lökést az a nagy tűzvész adta, amiben 1854-ben egy egész akkori városrész, a Sándor-negyed leégett – meséli id. Kiss Tibor. – Abban az időben a háztetők zsindelyből, nádból és egyéb gyúlékony anyagból készültek, így a tűz gyorsan terjedt és katasztrofális méreteket öltött. A község lakosai csak úgy tudtak talpra állni, hogy egy padéi nagybirtokos gyorsan újjáépíttette Adát, mert itt lakott birtoka bedolgozóinak nagyobbik része.
    Ez után a tűzoltóság lépést tartott a korral, gyorsan fejlődött és a község leggazdagabb, legismertebb közéleti személyiségei is részt vállaltak fenntartásában.

Egy 1930-ból származó tűzoltósági tabló látható, amelyen Ada akkori elöljáróságának, közéleti személyiségeinek színe-java ott van. Hogy a történet még érdekesebb legyen, a tabló aláírásában Fanto Imre neve szerepel, aki ismert adai fényképész volt. Az ő képei felkutatására két éve lapunkban sikeres akciót szerveztünk, és ez a kései felfedezés most külön jelentőséggel bír

Saját gyűjteményemből való, 1930-ból származó történelmi jelentőségű kép megfejtése is a Fantó-tabló felbukkanásából adódott: az adai Önkéntes Tűzoltó Testület lobogójának zászlóanya szerepét a néhai dr. Dimitrije Bešlić adai ügyvéd felesége, Varga Margit töltötte be. A lobogón lévő bokréta és szalag felirata erről tanúskodik. A tabló alapján megfejthető, hogy a zászlót tartó tűzoltó nem más, mint Žarko Kojić, egykori adai önkéntes tűzoltó. Hogy a dolog még érdekesebb legyen, a gazdag aranyhímzésű, a régi SzHSz Királyság zászlajának színeit (piros-fehér-kék) viselő szalag itt van a tűzoltóság épületében, és a következő oldali képen ezt mutatja nekünk Tibi bácsi. Számomra, és egész Ada számára ez egy óriási felfedezés.

    ▪ A gazdag hagyományokat és történelmi akciókat áthidalva (amikről majd egy másik alkalommal bővebben írunk) szóljunk néhány szót az aktuális tevékenységről.
    – A tűz ősidők óta az ember segítője, nélküle az élet elképzelhetetlen lenne – mondja Tibi bácsi. – Ezzel szemben azonban mindig lappangó veszélyt is jelent, mert ha elszabadul, hatalmas tragédiát, katasztrófát okozhat. Ezért a tűzoltóság feladata a megelőzés, majd ha ez nem sikerül, a tűz terjedésének megakadályozása. E célból okosan meg kell szervezni, jól kiképezni és állandó felkészültségben, beavatkozásra készen tartani a tűzoltóságot.
    Emellett az önkéntes tűzoltó testületeknek nagy szerepük van a katasztrófavédelemben is, de balesetek, szerencsétlenségek idején is elsőrendű segítséget nyújthatnak az emberi életek és anyagi javak védelmében, mentésében.

Tibi bácsi a zászló-szalagokkal. Az elsőnek a szövege: „Bezerédi Bezerédy Istvánné szül. Kátai Eszter – Az adai önk. Tűzoltó egyletnek 1901.” A másodiké: „Dobrovoljnom vatrogasnom društvu u Adi 1933. – Margita Dr. Dimitrija Bešlića rođ. Varga”. Minden jel arra mutat, hogy az első szalag egy előző zászló eredeti bokrétája. Sajnos, az arany sújtásokat már ellopták róla.

Titkári aláírás és pecsét egy 1938-ból származó jegyzőkönyvön

    E célból a szervezetet állandóan fejlesztenünk kell, működési formáit a mai kor szelleméhez és vívmányaihoz kell igazítani. Magas fokú együttműködést kell folytatni az egyéb önszerveződési segély- és mentőszervezetekkel, felvilágosító munkát folytatni a lakosság körében és gondoskodni az utánpótlás, a fiatalok kiképzéséről. Ezt a kiképzést már az általános iskoláskorban ajánlatos elkezdeni. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a fiatalok – fiúk, lányok egyaránt – igen fogékonyak a tűzoltói tevékenységre; nagy kedvvel és odaadással vesznek részt a kiképzés különféle formáiban.
    Nekünk, időseknek ez ad bizalmat a további munkához és egy jobb, értelmesebb világban majd még jobban fejlődhet az adai, moholi, törökfalusi, sőt a vállalati önkéntes tűzoltóság is – fejezte be id. Kiss Tibor a jubileumi megemlékezésünket és az értékes emlékek, relikviák megtekintésébe fogtunk, amikről fényképes beszámolót is készítettem.

Szöveg és képek: Király János