Kerek és forog
Nahát, nahát, ezek a létező vagy nem létező ünnepek (!?): Valentin nap és Nőnap – melyeket igyekszünk kínkeservesen túlélni –, mert legtöbb bajt hoznak ránk így tavasszal, amikor az ébredező jóérzéseket pont ezek az ünnepek finoman megfojtják, mielőtt még levegőhöz jutnának. Alighogy túlvészeljük az egyiket, már fenyeget a másik, végül mindenen túl igazi csatatér a lelkünk, vagy ezért...vagy „azért”. A női elvárások összecsapása a férfi hanyagsággal sárba tiporják az első napsugárral érkező, kacérkodni induló adrenalin-adagocskát, amit vénülni kezdő lelkünk szül, nem hederítve halántékunkon díszelgő ősz hajszálakra. Abban a pillanatban, amikor készülnek a szív alakú sütik, a gondosan csomagolt apróságok, amikor minden piros és szíves, elértelmetlenednek a férfiak, tekintetük elveszett ebhez hasonlóan zavaros, szinte örökre elrejtve benne, a talán valamikor is létező érzelem számunkra kódolható részét.
Már nem szeret!? Mi történik velünk!? Hova lett a régi Ő? Ezer „ünnepi” kérdés felelet nélkül marad így a hóvirág kibújtával. Hírnöke-e ez a szerelem végének? Kedves uraim, én Önöket szeretem, a férfi nem mindig volt vonzó számomra és, hogy ezt szépen palástoljam –, nőpárti vagyok. Ezért jó tanácsként szólok a férjekhez, így kímélve a hölgyeket is. A házon kívül figyelmeteket elragadó nőnemű teremtések, általában dísztollukat felöltve kábítanak el benneteket, mint ahogyan hites feleségetek más férfiakat, mikor jó passzban önmagukat adják magas szinten. Tehát kerek és forog. Ùgyhogy, figyelj! Ha kialakult szimpátiád van, akkor azt külön stimulálod minden találkozásotok alkalmával, ami még szebbé, kívánatosabbá teszi őt, mint ahogyan téged erőssé és elégedetté. Ha házasságon kívüli kialakult kapcsolatod van, akkor nem tönkrement gyári munkás vagy, ami mit sem igazol jobban, mint azt, hogy folyik ki a házból a pénz, mert van, mert még van, és meddig lesz (!?). Ès itt meg kell állni egy szekundumra! Ha valahol kifolyik, akkor valahol befolyik, tehát ahol torkol, az ott mindig nőnemű. Akár a szépséges hölgyről, akár a megunt feleségről van szó..., ez csak egy kis megjegyzés, ami a házi büdzsére vonatkozik, attól függően ki lép félre.
A következő gondolat, amivel érdemes foglalatoskodnod, hogy milyen az újonnan „szerzett” szépség korán reggel, késő este, betegen, idegesen, anyádnál a vasárnapi ebéden, fáradtan..., vajon azt is olyan jól tudja csinálni, mint találkozásotokra a frizuráját!? Azok a simogató kezek, ha fakanalat ragadnak, vajon akkor is eleget tesznek, vagy a szerelmes tekintete úgy tud-e szúrni, mint a házisárkányé? Így lehet elmélkedni minden titkos randevú után, amikor az asszony tömi a mosógépet, miközben szokatlan parfümillat tölti ki a mosókonyhát, amelytől szomorú és nedves tekintettel még rak egy lapáttal az unalomra, ami belakta a hálószobát. A valamikor karcsú, mindenre elszánt csinos szépség, miután álomba ringatja közös gyermekeiteket, titokban szemügyre veszi magát a tükör előtt, és ha nem vigyáz, fuccsba megy az utolsó gramm önbizalma, amitől még súlytalanabb lesz a lénye..., de kerek és forog.
Kérditek, hol itt a tanács? Nagyon egyszerű. Minden férfinak, aki férj és kríziséveit éli, azt javaslom, hogy bár a gondolat erejéig játsszon el a fent leírtakkal; a tanácsom pedig így hangzik: Csak fele időt, fele pénzt és fele szép szót használj el otthon arra, aki gyermekeid anyja, aki átváltozott kígyóvá, sárkánnyá, boszorkánnyá, vagy színtelen, illattalan, szótlan félholttá, hogy lásd, Te mire vagy képes! Nagyobb férfi leszel, ha felébreszted benne azt a királylányt, akit valamikor megszerettél, ha csillámport szórsz szép szemébe, hogy fájdalomkönny helyett a boldogság csillogjon, kivilágítva sötét éjszakáitokat. Ha érte borotválkozol, és neki szórsz friss illatot, ha üde leheleteddel csókot kérsz tőle, mint régen, ha fülébe súgod azt, aminek csak a fele igaz ..., meglásd, repül majd, tündököl, és oly nagyon visszaszeret! Könnyű elhitetni egy új valakivel, hogy lovag vagy, legyél igazából férfi ott, ahol már minden remény elfogyott erre, lepd meg magad is, egy próbát megér. És a legjobb mindenben az, hogy otthon maradhatsz a kedvenc fotelodban, helyedbe kapod a vacsorát, talán így majd kijár egy korsó sör is.
Nagy reményeket nem fűzök ehhez az íráshoz, de egyetlen férfiagy, egyetlen apró kis sejtje, ha csak félig is megérti, hogy nem az újtól boldog, hanem saját tetteitől, amitől szüretelheti asszonya figyelmének, szeretetének gyümölcsét, mert ha másképpen nem, akkor bár technikailag fogd fel: kerek, tehát forog! És, hogy igazoljam gondolkodásom és elveim rugalmasságát: „Egyszer volt egy királyfi aki, minden gazdagságát elrejtve, koldusnak álcázva magát talált igaz szerelemre.”
Ez esetben bocsánat, uraim, de a mesében is addig forgott, amíg kerek volt.
Pergel Zsaklina