Nyelvi figyelő
Füstölt nyakas

    Ülök a pizzériában, és tanulmányozom az étlapot. Lássuk csak, mi a kínálat? Lehet kapni pl. füstölt nyakasos pizzát, füstölt nyakasos lepényt, füstölt nyakasos tortillát, sőt, még toast is rendelhető füstölt nyakassal – ez utóbbi a leírás szerint tartalmaz ugyebár füstölt nyakast, sajtot, kecsapot, toast krémet. Sok minden eszembe jut az étlap kapcsán: vajon mindenki tudja, hogy a tortilla kukoricalisztből sütött lepényt, a mexikóiak mindennapi tésztaeledelét jelenti, vagy mivel a toast pirított vajas kenyérszeletkéket jelent, akkor a toast krém az tulajdonképpen vaj? Vagy van egy speciális toast-krém? Még az is eszembe jut, hogy a ma még hivatalosan ketchup-nak írott szó kiejtésének és fonetikus írásmódjának is több változata van: mondják és írják kecsapnak (mint jelen esetben), de kecsupnak és kecsöpnek is. Ez alkalommal azonban maradjunk meg a füstölt nyakasnál.
    Mint megtudom egy horgosi író-olvasó találkozó kedves közönségétől, a füstölt nyakas elnevezés környezetünkben általánosan ismert fogalom. Annak magam is utánajártam, hogy Zentától Csantavérig, Szabadkától Becséig és még sok más helyen számos étlapon szerepel. Az anyaországi szóhasználatot ismerve azonban ilyen formában nem használatos, ott másképp nevezik a sertésnek e részét. Ott a tarja, hosszú karaj, rövid karaj megnevezés járja. Nekem tetszik a „füstölt nyakas” elnevezés, de valami mintha hiányozna belőle, mintha lemaradt volna valami: a jelző után a jelzett szó: magának a húsféleségnek a megnevezése. Aztán internetes szakácskönyvekben, meg székelyföldi receptekben erre is rábukkanok: Székelyföldön hozzáteszik, hogy füstölt nyakas karaj. Internetes receptkönyvekben több recept is alkalmazza a fenti megnevezést: nyakaskaraj párolt zöldségekkel, nyakaskaraj cigány módra, csont nélküli nyakaskaraj gombával – ennek az ételnek a más elnevezése az internetes szakácsköny szerint: gombás sertésszelet serpenyőben.
    Az ételek – illetve jelen esetben a húsféleségek megnevezésének furcsaságaiból néha igen érdekes, meglepő helyzetek adódnak. Több mint harminc évvel ezelőtt egy alkalommal édesanyám Budapestről Adán járva leküldött a hentesüzletbe, hogy hozzak „dióját”, mert egybe sütött húst szeretne készíteni. Vonakodtam, és próbáltam lebeszélni, hogy süssünk inkább mást, mert én nem szívesen kérnék a hentestől diót, de hajthatatlan volt. Lementünk együtt, és noha diót nem kaptunk, legnagyobb meglepetésemre és édesanyám elégtételére a hentes tökéletesen tudta, hogy a sertésnek mely részére gondolt: a combnak az a része, ahol a rostok másképp helyezkednek el, mint a többi részben.
    A nyakas karajos pizza egyébként finom volt. Ezen felbuzdulva legközelebb az anyaországi nyelvhasználó számára talányos, de az itteni fül számára ígéretes prsutás lepényt fogom kipróbálni.

Hódi Éva