Nagyböjt

    A húsvéti ünnepet megelőző negyven napot, a vasárnapokat nem számolva, nagyböjtnek nevezzük. Ez az idő a keresztényeknél a böjt és a bűnbánás ideje. Hamvazószerdával, nálunk szárazszerdával veszi kezdetét és nagyszombat éjszakájáig, illetve húsvétvasárnap hajnaláig, az Úr Jézus feltámadásának napjáig tart. Nagyböjt az Érdy-kódexben negyvenlőböjt, az egyházi évben hamvazószerdától húsvétvasárnapig terjedő, Jézus negyven napi böjtölésének, majd kínszenvedésének emlékére szentelt negyvennapos időszak, amelynek kisebb megnevezett egységei, hetei, vasárnapjai, ünnepei is vannak. Középkori nyelvhasználatba gyökerező nevük máig is él népünk idősebb nemzedékének ajkán.
    A böjt, népnyelvi alakjában bőt, bűt szó megbecsülendő régiségünk, hiszen még a magyar nyelv szakrális pogány rétegéből került át a keresztény szóhasználatba.
    A régi idők böjti fegyelme igen szigorú volt. A böjti napokon csak kenyeret, sót és száraz növényi eledeleket volt szabad enni, és napjában csak egyszer. Ennek az épületes önmegtagadó életnek számos példája és nyoma maradt fenn népünk körében, mutatván azt, hogy az önmaga vállalt jókedvű áldozatban öröme is telik. Mutatja azonban azt is, hogy a nép vallásos életében is döntő a hagyományok kultusza.
    A hivatalos enyhítések következtében azonban ma már nem volna kötelezve a szigorú böjtre, különleges önmegtartóztatásokra, de apáink jámbor élete megszentelte és így a legújabb időkig meg is tartotta őket. A múlt század vége felé nálunk is akadtak még falvak, paraszti közösségek, amelyek a halat nem számítva, csak növényi eredetű táplálékot vettek magukhoz (mint az ősszülők a Paradicsomban). Az igazi böjtölők még tejtermékeket sem fogyasztottak. Nem zsírral, hanem vízzel, esetleg sajtolt olajjal főztek (öreganyám gyerekkorunkban nekünk is sóba-vízbe levest főzött – hej, most de megkívántam!). Odáig mentek, hogy a böjtös eledelek számára külön edényeket használtak, nehogy zsírmaradvány kerüljön róluk az ételbe. Szaján, Kiszombor helyi hagyománya szerint nagyböjt péntekjein még főtt ételt sem ettek. A regula szerint a tiltott húsfélék mellett még fehér eledel, tej, túró, vaj, sajt, tojás sem kerülhetett ilyenkor a hívek asztalára.
    A nagyböjti keményvonalas szabálynak kegyetlen fajtája volt a negyvenelés. Aki ezt megfogadta magában, az a nagyböjt egész ideje alatt csak negyvenszer, azaz napjában csak egyszer evett, naplemente után. Több helyen azonban ellenálltak ennek a „szabálynak” és küzdöttek is ellene. Az ilyenek azt mondogatták, hogy aki negyvenelés közben talál meghalni, elkárhozik, mert az Urat akarja kísérteni, hozzá akar hasonló lenni.
    Az egész böjti hagyományrend korunk nagy gazdasági és társadalmi változásaiban, világnézeti felfogásában gyorsan pusztul és a maga aszkétikus erkölcsi szándékaiban a múlté lesz. Ezt a bomlást a folyton enyhülő egyházi rendelkezések is nyomon követik, elősegítik, bár az öregek keserű fejcsóválással fogadják őket, és nem is élnek velük!

K.J.