FIATALOK ÍRJÁK - FIATALOKNAK ÍRJÁK
„Csak akkor születtek nagy dolgok
Ha bátrak voltak, akik mertek...”
2012. 10. 23-án a moholi Novak Radonić Általános Iskola tanulói ünnepi műsor keretein belül emlékeztek meg az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc dicső napjairól. A magyar történelemnek azokat az eseményeit, pillanatait idézték fel, amikor a nemzet békés megoldás híján fegyverrel lépett fel demokratikus jogaiért, a függetlenség kivívásáért. Az emberek lelkéből kirobbant valami mélyen lappangó indulat az idegen elnyomók és a belső rend ellen.
Déry szavai jutnak eszembe:
„A magyar történelemnek ez a legnagyobb forradalma, egyúttal az első győzedelmes forradalom, amióta a magyar történelmet jegyzik. Ezt nem egyes emberek, nem politikai csoportok, nem nézetek és vélemények szították és hajtották végre, hanem a népakarat. A suhancok forradalma – mondták.
Mától kezdve a „suhanc” szó szent előttem. Évek óta kétségbeesve figyeltem a magyar ifjúságot: ájultan hallgatott. Október 23-án felállt, és helyreütötte a nemzet becsületét. Megrendülten és tisztelettel megemelem a kalapomat előtte. Úgy, ahogy kívántam és kértem és reméltem: '48 ifjúsága után most támadt a hazának egy '56-os ifjúsága is”
Az elsöprő erejű szovjet tankcsapatok, katonaság segítségével sikerült felszámolni, vérbe fojtani ugyan az ellenállást, de a hősök áldozata nem volt hiábavaló.
Egy kicsit mindig büszkébbek leszünk elődeink tetteire, kicsit mindig erősebbek, összetartóbbak a mindennapokban, mert ez 1956 igazi üzenete.
A műsort Vámos Andrea magyartanárnő, Fehér Mária könyvtáros és Berec Tünde tanárnő vezetésével az 5.d, 6.b és 8.b osztály tanulói készítették.
Fehér Mária
Egy csínytevésem
Mikor óvodás voltam, a nagyszüleim egy játék fúvócsővel leptek meg.
Kék és sárga színe volt. A szivacslövedékeket bele kellett tenni, a tölcsérbe, amit a végén meg kellett fújni és a lövedék kiszállt.
Nagyon tetszett ez a játék. Egész nap azzal játszottam. Próbálgattam, hogy lehet a tárgyakat leütni vele. Persze ennek anya nem örült annyira. Egyik nap véletlenül túl magasra tartottam a fúvócsövet és a lusztert találtam el. El is tört az üveg. Nagyon megijedtem, nem tudtam, hogy mit csináljak, hogy mondjam el anyáéknak. Amikor anya hazaért a munkából, szomorúan eléálltam és elmondtam neki, hogy nem szándékosan, de leütöttem a lusztert. Mivel látta anya, hogy nagyon megijedtem és hogy tényleg nem szándékosan csináltam, csak annyit mondott:
- Nem haragszom rád, semmi baj, de legközelebb figyelj oda, hogy mit csinálsz!
Nagyon megörültem és megkönnyebbültem.
Megfogadtam, hogy azóta csak nagyon óvatosan játszok. Nem is fordult elő hasonló eset azóta.
Német Dániel
5.f. Cseh Károly Altalános Iskola, Ada
Emlék a nyárból
A nyár folyamán családommal elmentünk a palicsi állatkertbe. Nagyon szép idő volt.
Még a reggeli órákban elindultunk, de már sokan voltak az állatkertben. Alig találtunk parkoló helyet. Először a hattyúkat néztük meg, akik boldogan úszkáltak a tavirózsával díszített vízen. A strucc a nyakát nyújtogatta a nézők felé. A krokodil mozdulatlanul hevert odujában, hiába dobálták az aprópénzt neki. A papagájok és a tukánok nagy hangzavart csaptak. A barnamedve mélyen aludt, ki sem bújt. A tigris idegesen sétált fel-alá. A pónilovak meg a zebrák friss szénát és kukoricát ettek. Legtöbben az elefántnál voltak, és gugival etették. Nekem legjobban a kis majmok tetszettek. A látogatók kenyérdarabokat dobálták a vízbe, amit a vidra jóízűen elfogyasztott.
A kirándulás végére nagyon elfáradtam, de örültem, hogy ilyen sok állatot láttam.
Molnár Emese
4.osztály, Völgypart
Rossz fát tettem a tűzre
A történet, amit most elmesélek nektek, óvodás koromra visszanyúló esemény.
Egyszer apu vett egy kiló szöget. Berakta a műhelybe az asztalra. A közelben játszottam és érdekesnek találtam a sok fényes apróságot. Fogtam magamat és kerestem egy kiskalapácsot. Kimentem a kertbe és ott szépen sorban egyesével belevertem a szögeket a földbe. Büszke voltam magamra. Azt hittem, hogy majd apa örülni fog neki, mert sokat dolgoztam vele. Mire apa bele akart kezdeni a munkálatokba, sehol se találta a szögeket. Szerintem sejtette, hogy én lehettem a mester, mert egyenesen hozzám fordult és számonkért. Én büszkén mutattam meg neki a góré háta mögötti részt. A talaj nem látszott a szögektől. Apu hirtelen azt se tudta, hogy nevessen-e, vagy megverjen. Aztán nem sokat tétovázott, hanem jól elpüfölt.
Nem értettem, hogy miért kapom a verést. Ezután apu, mindig eldugta előlem a kalapácsot és a szögeket.
Kádár Tamás
5.f. Cseh Károly Általános Iskola
