Teológiai gondolatok
Húsvét: a kereszténység legnagyobb ünnepe

    „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen”. (Jn 3,16)
    A húsvét a kereszténység legfontosabb és lényegi ünnepe. Húsvétkor a keresztény hívek Jézus Krisztusnak, a Megváltónak a feltámadását ünneplik: az életnek a halál, a jónak a rossz, a világosságnak a sötétség, az Istennek a sátán feletti győzelmét.
    A húsvét szó eredete a magyar nyelvben az azt megelőző időszak, a negyvennapos böjt lezárulását jelzi, de utalás történik vele Jézus Krisztus feltámadására is, hisz Jézus a megtestesülés beteljesedéseként ismét felvette az – immár megdicsőült emberi testet.
    A húsvét nemcsak egyszerűen a kereszténység legnagyobb ünnepe, de a lényege is, hiszen Pál apostol szavaival élve elmondhatjuk, hogy ha Krisztus nem támadt volna fel, akkor mi sem hihetnénk saját feltámadásunkban, akkor egész keresztény hitünk elveszítené reményét. Éppen az a nagy öröm, hogy Krisztus feltámadt. Erre tanúk vannak, akik az életüket adták rá. Aki keresztény, az elfogadja Jézus feltámadását ezektől a tanúktól.
    A mai társadalomban sokan kereszténynek mondják magukat, de valójában nem is tudják, mit jelent kereszténynek lenni. Sokan ugyan szimpatizálnak a keresztény hagyományokkal, erkölcsi tanításokkal, kulturális értékekkel, de a kereszténység lényege abban áll, hogy valakinek van-e élő kapcsolata a föltámadt Krisztussal? Tud-e igent mondani Istennek, rá tudja-e magát bízni élete minden döntésében az Úrra? Ha ez a kapcsolatunk megvan, ha az Istenhez fűződő kapcsolat maradéktalan, akkor nemcsak, hogy jó szándékú emberek, hanem igazi keresztények is vagyunk.
    A keresztények a kezdetektől fogva vasárnaponként mindig összejöttek kenyértörésre és istentiszteletre, és a föltámadt Krisztust ünnepelték. A keresztények a hétköznapokban is ebből az ünnepből merítettek erőt az életükhöz.
    Sokan nem tudják, hogy régen a keresztség is a húsvéthoz kapcsolódott, jó néhány évszázadon keresztül ugyanis nem gyerekeket, hanem felnőtteket kereszteltek, és ezáltal fogadták be őket a keresztségbe – ennek az alkalma pedig évente egyszer a húsvéti vigília, a virrasztás volt.
    A húsvét azon kívül, hogy Krisztus feltámadásának ünnepe, saját keresztségünk ünnepe, emléknapja is, ezért akik húsvétkor részt vesznek a szertartáson, saját keresztségi fogadalmukat is megújítják, megerősítik.

Morvai Matild