Nyelvi figyelő
Nyitva tartás

    Az egyik leggyakrabban látott felirat, amellyel minden üzlet, hivatal és más közintézmény ajtaján találkozhatunk, arra vonatkozik: mely napokon, mettől meddig lehet vásárolni, ügyeket intézni. Ezt vagy úgy írják ki, hogy munkaidő, vagy úgy, hogy nyitva tartás. Ami ezeknek a feliratoknak a helyesírását illeti, elég nagy a tarkaság. Van úgy, hogy egybeírják őket, van úgy, hogy külön. Ebből arra lehet következtetni, hogy nem egyértelmű, milyen helyesírási szabályt kell alkalmazni az egyik, és milyen szabályt a másik esetben.
    A munkaidő esetében talán könnyebb a helyzet. Az ép nyelvérzék szerint is egybe kívánkozik, bár sok esetben mégis különírják. A helyesírási szabály csak megerősíti azt, amit spontán érzünk, és egyben meg is magyarázza: a jelöletlen, azaz személyrag nélküli birtokos jelzős összetételek tagjait mindig egybeírjuk (A magyar helyesírás szabályai, 128.c  pont). A munkaidő birtokos jelzős összetétel – munká(nak az) ideje, nincs is a végén rag, tehát egybe kell írni. Sok ehhez hasonló példát is fel lehet sorolni: ablaküveg, disznóhús, földrengés, iskolaorvos stb.
    Bonyolultabb a helyzet a nyitva tartással kapcsolatban. Ez határozós kapcsolat, és ez esetben az a fő szabály (A magyar helyesírás szabályai 125.), hogy a raggal jelölteket különírjuk, ha eredeti értelemben használjuk – tehát eszébe jut, nyakon csíp, rosszul jár, és csak akkor írjuk egybe, ha az egybeírva mást jelent, mint az eredeti jelentés: pl. tökkelütött (buta), ágrólszakadt (szegény).  Igen ám, de ha nem töprengünk a szabályon, az az érzésem, hogy spontánul többször egybeírnánk, mint külön. Vajon nagy hiba lenne így?  Ha nagyon utánanézünk, a helyesírási szabályzat megemlít néhány példát, amelyeknél a kialakult szokásra hivatkozik, azaz „a kialakult szokást megtartva jelentésváltozás nélkül is egybeírjuk több jelölt határozós kapcsolat tagjait: partraszállás, kézhezvétel, lényegbevágó, bérbeadás” (125. d). Ez esetben nem érvényesülhetne a kialakult szokás? Nagy érdeklődéssel olvastam ezzel kapcsolatban az Édes Anyanyelvünk c. lap 2011. februári számában Sáráné Lukátsy Sarolta magyar–könyvtár szakos szegedi tanár észrevételét, aki azt írja: „Éppen ezért rejtély előttem, hogy a régóta használatos és minden üzlet ajtaján látható nyitva tartást miért nem lehet még mindig egybeírni a kialakult szokásnak megfelelően.” A továbbiakban azonban utal arra, hogy még 2004-ben elkészült egy helyesírási vitaanyag, de a nyitva tartás nem szerepelt benne. Félő tehát, hogy egyhamar nem lesz helyesírási változás a nyitva tartás esetében.
    Ezek szerint a jelenlegi szabályoknak megfelelő helyesírás szerint: munkaidő egybeírandó, nyitva tartás pedig helyesen külön.

Hódi Éva