AZ EREDMÉNYEK NEM MAGUKTÓL SZÜLETNEK

    Nagyon sokszor és sok helyen elhangzik, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy fiataljaink itt maradjanak. A „minden”-ből kiemelném elsősorban a munkahelyet, utána pedig a lakásgondjaik megoldását, mert ezek nélkül, amelyik fiatalnak lehetősége nyílik, biztosan itthagyja szülőfaluját. Sok az üres ház, és mégis nagyon sok fiatal pár a szülőknél, esetleg házbérben kénytelen élni. Igaz az utóbbi időben több fiatal kihasználja a bankok által nyújtott lehetőséget, és hosszú lejáratú kölcsönt vesz fel ház vásárlására. Általában 17 ezer eurós nagyságú kölcsönt vesznek fel, amit 25 évig törlesztenek 90 eurós havi részletben, és így kb. 30 ezer eurót kell visszafizetniük. Kihagyás nincs, mert a bank azonnal lecsap.
    Bevallom, minden elismerésem ezeké a fiataloké a bátorságukért. A mi generációnk is kölcsönre épített a 70-es és a 80-as években, de akkor a havi részlet évek múltán aprópénzre változott. Később többen és sokáig mondogatták, hogy azért adósodott el az akkori országunk. A mai helyzetünkhöz, hogy hol is tartunk, hiszem azt, mindennemű kommentár felesleges. Íme a lesújtó adat, amelyet a napokban olvastam: „Szerbia az utóbbi időszakban a vészesen eladósodott országok sorába lépett. Az ország küladóssága a 10,14 milliárd euróról – amennyi 2000-ben volt – mára kétszeresére, 22,93 milliárd euróra nőtt.”
    Egy község munkahely teremtési lehetőségeire nem térnek ki, de a fiatalok lakásgondjai megoldására több figyelmet kellene fordítani. Néhány hete több újság foglalkozik Martonossal, azért mert a faluba több népes koszovói roma család érkezett, és le is telepedett. Talán az olcsó házak vonzották őket oda, de ki tudja? Az is elhangzott, hogy a toloncegyezmény értelmében még több mint százezer ember érkezhet vissza Szerbiába. Léptek a martonosiak. A falu vezetősége az önkormányzat és a helyi vállalkozók  támogatásával pénzalapot kíván létrehozni az eladó házak felvásárlására, hogy azután hosszú távon kedvező feltételekkel lefizetésre, martonosi fiataloknak adja. Az alap még csak alakulóban van, de máris egy helyi vállalkozó ráérzett a helyzet súlyosságára, és öt házat megvásárolt, amelyeket tovább ad az ottmaradó fiataloknak.
    Községünkben is vannak, akik több éve árulják a megüresedett házaikat, és nem hiszem, hogy sokat gondolkodnának azon, hogy kinek is adják el. Fizess, és vidd alapon történne! Az is egyre sutábban hangzik politikusainktól, hogy ragaszkodni kell az alkotmányos garanciák érvényesítéséhez, hogy nem változhat meg az etnikai összetétel ott, ahol nemzeti kisebbségek élnek. Köztudott tény, hogy mind kifejezettebb a lakosság előregedése, és éppen ezért kellene mindenáron segíteni a fiatalokat, hogy itthon maradjanak, mert azért szellemekkel mégsem népesíthetjük be majd a sok üres házat.
    Községünkben 2000-ig működött a szolidáris lakásépítési alap, amelyből minden évben kb. 10 – 12 család jutott nagyon kedvező feltételekkel lakáshoz – házhoz. Hosszú lejáratú kölcsönre kapták, ellenben a havi részlet nem emelkedett, így a kiskeresetű emberek is lakáshoz juthattak. Ennek a pénzalapnak a teljes megszüntetéséről döntött a községi Képviselő-testület tavaly szeptember 27-én, mégpedig úgy, hogy az összegyűjtött pénzt, amely majdnem 5 millió dinárt tesz ki, és további 5 ingatlan (lakás-ház) árából megvalósított jövedelmet az adai Standardnak adja, azzal, hogy a kommunális vállalat 2009. évi ügyviteli veszteségének fedezésére kell felhasználnia.
    Lehet, hogy a fenti esetek tudatában községünknek is a fent említett összeg egy részét egy hasonló új pénzalap létrehozására kellett volna fordítania, fiataljaink örömére.

Gecse István