Az a bűvös 15 ezer

    A napokban sikerült elcsípnem egy igen népszerű magyarországi TV-csatorna műsorát, melyben a Vajdaságban elszaporodott  betöréses lopásokról is szót ejtettek.
    Konkrétan Csantavérről és környékéről volt szó. A műsort látván ezek az esetek átvetíthetők községünkre is, azzal a különbséggel, hogy nálunk nem állnak ki az emberek, és nem mondják el az ezzel kapcsolatos panaszaikat. Volt azonban már rá példa, hogy a helyi televízióban láthattunk egy műsort, melynek keretein belül a polgárok elmondták, hogy hogyan is károsították meg őket, és hogy miket loptak el tőlük. Hallhattunk itt teljes felszerelésű pálinkafőző kazán lopásáról, tövestül kitépett gyümölcsfákról, feltört hétvégi házakról… Arra viszont rá sem merünk gondolni, hogy mennyit is értek ezek!
    Egyre többen és többször, szinte nap, mint nap hallhatjuk, hogy községünkben betöréses lopás történt. Lassan már nem is lepődünk meg ezen, sőt inkább azon lepődünk meg, ha nem történik semmi.
    Sokan felteszik a kérdést, hogy akinek van is állása, többségük, az úgymond átlagember 15 – 16 ezer dinárból, a jobban keresők pedig 20 ezer dinárból tengetik életüket, taníttatják gyermekeiket, próbálják havi számláikat kifizetni. Sokszor azonban ez is elmarad, mert ha választani kell, hogy számlára vagy a megélhetésre költsék a pénzt, akkor természetesen mindenki tudja, hogy mi a válasz.
    Itt tesszük fel a kérdést, hogy a minimális összeg, amit valaki lophat, az a bűvös 15 ezer dinár?
    Ha ezt nem haladja meg a lopás értéke, akkor nem történik semmi, nem indítanak a tolvaj(ok) ellen eljárást, az átlagember viszont jól meggondolja, hogy kérelmezi-e az eljárás megindítását (saját költségére), és ha meg is lesz a tettes, kérdés, hogy behajthatja-e rajta az ellopott összeget, hiszen a szerencsétlennek (a nagy többségnek) nincs semmije.
    Nos, akkor még egyszer felteszem a kérdést, hogy mi átlagemberek azért járunk dolgozni, hogy mások elvegyék tőlünk, sokszor a 15 ezer dináron aluli összeget, így biztosítva saját maguk védelmét? Az „okos tolvajok” tudatában vannak annak, hogy akkor nem történik velük semmi, ha nincs meg a bűvösnek mondható 15 ezer.
    Engedjék meg, hogy pár példával alátámasszam mindezt: a kisnyugdíjasoktól ellopni a baromfikat (értéke persze nem éri el a bűvös összeget, de a nyugdíjasnak a mindennapija), vagy a beteg polgártól, amíg a téli időszakban nehézkesen eljutott a tüzelőig, és igyekezett a lakásba bevinni a tűzrevalót (ez kb. 15–20 perc), addig a megtakarított és eldugott pénzét valaki elemeli.
    Mit tehetünk ebben a helyzetben?
    Ha megpróbáljuk védeni vagyonunkat, (persze ha bírjuk, vagy merjük) akkor még mi kerülhetünk bajba. Itt a tettenérés következményeire gondolok, hogy mi is ez pontosan, azt nem kell részletezni, mindenki tudja.
    A napokban olvashattuk egyik napilapunkban, hogy Vajdaság egyes területein Önkéntes Polgárőr Egyesület alakult. Ezt úgy kell elképzelnünk, hogy a község településeit szektorokra osztották fel, és az önkéntes polgárőrök így járják az utcákat.
    Igen, ha a törvény nem segít, akkor nincs mit tenni, mindenkinek a maga kezébe kell venni sorsát, és úgy oldani meg a problémát, hogy mindenkinek megfelelő legyen.
    Eljátszva a gondolattal, hogy kihez és mihez forduljunk, majdnem hogy tanácstalanok vagyunk. A törvényre nem számíthatunk, hisz ahhoz módosítani kellene, hogy a lopás legyen lopás, mert most úgy néz ki, hogy a 15 ezren aluli lopás nem számít annak.
    Elgondolkodhatunk, hogy akkor hogyan is nevezhetjük ezt a cselekményt?
    Tovább boncolgatva a témát, véleményem szerint most kellene a különböző pártoknak együttesen a törvénymódosításért folyamodni, és talán úgy megváltoztatható lenne. De ez csak egy gondolat volt, hiszen tudjuk, ehhez sok minden kell, habár úgy gondolom, hogy ezzel kapcsolatban valami folyamatban van.
    A napokban, pontosabban április 13-án egy zentai sajtótájékoztatói meghívásnak tettem eleget, ahol egyik magyar párt ismertette nézeteit, terveit. Többek között erről a témáról is szót ejtett a párt elnöke: „Minden lopás legyen lopásként kezelve, figyelembe véve az okozott kár értékét. Az emberek termelnek, igyekeznek, dolgoznak, kukoricát ültetnek, és végül egy éjszaka leple alatt eltűnik minden. Ez nem maradhat így, komoly lépéseket kell tenni!”
    E dolgon kívül elhangzott még, hogy a kukoricalopásoknál már bűnszövetkezetekről beszélhetünk (ahol a szomszédokat képesek megfélemlíteni a cél elérése érdekében). A logikusnak mondható eljárás az lenne (és itt engedjék meg, hogy ismét éljek a pártelnök szavaival) „tettenérés során a bíróság úgy járjon el, mint a bűnszövetkezetekben elkövetett bűncselekményeknél.” Úgy gondolom, nyugodtan kijelenthetem, hogy többségünk egyetért azzal (így függetlenül is), hogy bármelyik párt is kijelentheti efféle szándékát, vagy tehet konkrét megmozdulást ennek érdekében addig, amíg nem fajul el ennél is jobban a dolog.
    Hát ez van. Mi átlagemberek dolgozunk, addig más ezt az összeget lopkodja szinte nap mint nap. Nem hiába, ez igazán bűvös 15 ezer volt, míg a lopás meg nem történt.
    A kérdés, hogy meddig lesz ez így, és mi, polgárok, mit tehetünk ez ellen?
    Addig, míg nem kapunk erre választ, dolgozzunk és vigyázzunk vagyonunkra (persze ha még marad mire vigyázni a törvénymódosításig).