Bezzeg a mi időnkben…
    – Ó, hányszor és hányszor hallottuk ezt a nagyszüleinktől és a szüleinktől, és mennyire untuk azokat a mondókákat, amelyek arról szóltak, hogy az akkori fiatalok milyen jól neveltek, tisztelettudóak voltak, míg a maiak semmirekellőek, szemtelenek és így tovább.
    A világ néhány év alatt sokat változott, és szomorú, de lesütött szemmel be kell ismernem, én is egyre többször kezdem így a mondandómat. Mert bezzeg a mi időnkben, nem volt mindenkinek mobiltelefonja, és bezzeg a mi időnkben az Internetről még csak nem is hallottunk, és bezzeg a mi időnkben mi még leveleztünk, levelezőtársaink voltak.
    A mai fiatalok, gyerekek pedig el sem tudják képzelni az életüket mobiltelefon, számítógép és chat nélkül. Számukra a hétköznapok része, a mindennapok természetes velejárója a Poznanici, a Facebook és társaik. De annak ellenére, hogy a világháló szabadságot, számos lehetőséget ad, veszélyt is hordoz. Főleg a gyerekek naivak, hiszékenyek, meggondolatlanok. Gyakran órákat töltenek a képernyő előtt, előszeretettel látogatják ezeket az ún. közösségi oldalakat, bárkivel szóba állnak, aki chatelni hívja őket, és sokszor hajmeresztő módon ismerkednek. Bárkivel! De ne feledjük, a monitor előtt nem kell nagy bátorság, hogy valakit megszólítsunk, valakivel szóba elegyedjünk, bármit mondhatunk magunkról, bárkik lehetünk, és tehetjük ezt minden következmény nélkül.
    És sosem tudhatjuk biztosan, hogy ki ül a másik monitor előtt!
    Tanárként tudom, látom, a gyerekek nem gyanakszanak, hiába mondjuk el számtalanszor, hogy vigyázzanak, a virtuális világ dzsungelében sok a ragadozó
    A gyerekek élvezik a bókokat, az elismerést, a dicséretet. Talán ezért tesznek fel tizenéves kislányok népszerűnek szánt, merész, ruhátlan képeket. S a szülő, a tanár hol van ilyenkor?
    Mégis kinek a feladata lenne figyelni, ellenőrizni?
    Ugyan hány szülő tudja, hogy mit csinál a számítógép előtt a  csemetéje? Hány szülő van tudatában a névtelenség, a virtuális világ veszélyeinek?
    Mindenesetre jobb lenne odafigyelni, mert a nyitott virtuális ablakokon sok szemét is bekerülhet, és bezzeg a mi időnkben ilyenről még csak nem is álmodtunk.

Józó Krizsán Mónika