Kirándulás

    Kiránduláson vettek részt a törökfalusi, völgyparti, adai és moholi  kisiskolások Belgrádban, a Beli dvorban, azaz a Fehér kastélyban jártak, a valamikori Karađorđević-kastélyban, ami a királyi főépület volt. Most itt laknak a királyi uralkodóház utódai, II. Aleksandar és Katarina hercegnő családjukkal. A kirándulás főszervezője, Vesna Civrić, az adai Duga civil szervezet vezetője és jó barátai, II. Aleksandar és Katarina hercegnő, valamint az adai önkormányzat, amely biztosította az autóbuszt gyerekeink utazására.
    Január 10-én a késő délelőtti órákban indultak el, hatan völgypartról és tízen törökfaluból Basity Anasztázia helybeli tanító kíséretével. A gyülekezés Adán volt a színház előtt, ahol már várta a kis utasokat az emeletes autóbusz. Előzetesben még megemlítem, hogy az előző éjszakán szinte mindegyik gyerek izgatottan várta a holnapot, azaz a kirándulást, de volt olyan is, aki titokban emeletes autóbuszról álmodozott. Hát ez megvalósult, mivel tényleg az várta őket, és vitte az örömtől dobogó szívű kicsinyeket először Moholra, ahol a többi kis utas is felszállt, hogy folytathassák az utat. Az autóbusz megtelt vidám gyermekarcokkal és tágra nyitott szemekkel, hogy minél többet láthassanak és sok-sok élménnyel térjenek majd vissza. Útközben egy benzinkútnál megálltak, és kipróbálták a nagyon szép játszóteret. A kanyargós csúzda volt a legérdekesebb, ahol a sok egyszerre csúszni vágyó gyermek még be is ragadt. Az örömtől nem tudtak türelmesen várakozni és egyszerre akartak csúszdázni. Az utazás kitűzött céljához érkezve örömmel nézték és figyelték mindazt, ahova érkeztek. A kastélyba belépve egy nagy tágas terem várta őket, amely karácsonyi díszekkel volt feldíszítve. A magas fenyőfa alatt ajándékok voltak elhelyezve. Ez nagyon szúrta kicsiny szeműket. A vendégfogadók nagy szeretettel várták a vendégeket, akik lassanként érkezgettek, nemcsak a mi vidékünkről, hanem máshonnan is. Katarina hercegnő köszöntötte a gyerekeket, a szeretet fontosságáról szólt és hogy most ők ilyen módon szeretnék nekik átadni. Egy színelőadást néztek meg, majd a hercegnővel közösen táncoltak is egyet. Miután jól kiszórakozták magukat, következett a lényeg, amit már a kastélyba lépéskor észrevettek. Sor került azoknak a csomagoknak a szétosztására, melyek a nagy fenyőfa alatt voltak elhelyezve. Mindenki kapott az ajándékokból, és nagyon de nagyon megörültek nekik. Szemük-szájuk tágra nyitva maradt, de szívecskéjük hevesen dobogott az örömtől és a kezükben tartott ajándékoktól is. Meg volt tetőzve az aznapi kirándulás. Mielőtt visszaindultak volna, vendéglátóiknak megköszönték a szép délutánt, integetve hagyták maguk után a Fehér kastélyt, melyben egy kicsit elidőztek. A hazafelé utazók még az öröm lázában elringatózva érkeztek vissza otthonukba ahol a csomagok kibontásával foglalatoskodva mesélték élményeiket és mindazt, amit láttak.
    Én mint szülő szeretném megköszönni minden gyermek és szülő nevében, ha szabad, ezt a kirándulást mindazoknak, akik megadták és lehetővé tették. A nagy dolgok nem mindig azok, amelyek hatalmasak és látványosak, hanem az, ami egy kicsiny szívében jelen van, és majd felnőtt korában tudja helyesen értékelni és felhasználni. Remélem, hogy ez a kirándulás megmarad pozitívan a gyerekek szívében és emlékezetében nemcsak, amikor a kapott ajándékot a kezükbe veszik, hanem majd felnőtt korukban is szívesen emlékeznek majd vissza, és szeretettel jót tudnak tenni.

Molnár József