Mese a gunarasi óvodáról

    Hol volt, hol nem volt, a Tiszán innen, de a vasúton túl, volt egyszer egy óvoda. A híres neves Csipet Csapat óvoda!

Hej óvoda, óvoda,
De sok gyerek jár oda!
Délelőtt is, délután is
Gyermekzsivaj vár oda.

    Ebben az óvodában dolgozott két szerény óvónő, akik megbecsülték az örökséget és a valóságot. Ám egyszer mégis úgy döntöttek, hogy a régiből újat – fából vaskarikát varázsolnak. Ezért útra keltek, hogy szerencsét próbáljanak. Bíztak az emberekben, hogy csak akad olyan jó szándékú emberfia, aki megsajnálja őket, és segít rajtuk. Útközben álmodozott a két óvónő, hogy hogyan tudnának a rozoga óvodából palotát varázsolni?! Mentek, mendegéltek, mígnem a II Helyi Közösség kapujához érkeztek. Bementek a szép nagy házba, ahol a ház asszonya fogadta őket nagy szeretettel.
    – Mivel szépen köszöntetek, megjutalmazlak benneteket! Csiribú-csiribá, épüljön az udvarotokban egy nyári palota, ahol játszhattok, tanulhattok, és mesélhettek az óvodásokkal.

    Örültek az óvónők! Hogyne örültek volna, hiszen még álmodni sem mertek ilyen szépet és jót az óvodájukban. De hát nem ment ez ilyen egyszerűen. Készült a pagoda, de hol anyag hiányzott, hol mester. Bekopogtattak hát a Čika Jova Zmaj Iskoláskor Előtti Intézmény irodájába is. Ott az igazgatónő fogadta őket. Csűrték-csavarták a dolgot, mígnem az intézmény is segítségükre sietett, hogy álmaikat az óvónők megvalósíthassák.
    – Mivel látom, hogy szorgalmasak vagytok, anyaintézetként mi is segítünk rajtatok, és munkást küldünk nektek – mondta az igazgatónő.
    Az óvónők megköszönték a jóságát, és továbbmentek.
    Hiányzik még sóder, cement, mész, szög, vas… Most mi tévők legyenek? – gondolkodott a két óvónő. Ha hiszitek, ha nem, ekkor jött az igazi csoda!, Sorozatban jöttek a jó szándékú tündérek és angyalok: a szülői közösség hozzájárulást ajándékozott, egy adai magánvállalkozó anyagi támogatást nyújtott az óvodának, egy másik vállalkozó festéket adományozott, egyik klub konyhabútort, és két aggódó nagymama is borítékolt pénzt az újjáépítéshez.
    Így volt, mese volt, a palota a valóságban is ott áll a Csipet-csapat óvoda udvarában. Ha nem hiszed, járj utána, gyere el hozzánk és győződj meg róla!
    A mese itt mégsem ért véget, hiszen tényleg léteznek csodák!, Csodák? Igen, csodák! Képzeljétek ki kopogtatott be személyesen hozzánk? Igen, maga a polgármester, aki hallva az óvodánkban való sürgés-forgásról, szintén a segítségünkre sietett. A munkaszobát kipadlóztatta, teakonyhát rendezett be, felújíttatta az előszobát és a fürdőszobát…
    A két óvónő csak ámul és bámul, alig hisz a szemének. Vannak még jó emberek és léteznek még csodák! Mindezt hálás szívvel köszönik meg mindenkinek.