A győri XVII. Nemzetközi Anyanyelvi Tábor

• Az első nap jól indult, már a vonatban megtaláltuk a közös hangot. Beszélgettünk, nagyokat nevettünk.

    Vacsorára értünk a Szent László Kollégiumba, ahol minden helyiségben kereszt lógott a falon. Ezt érdekesnek találtuk. A szoba tetszett, tágas, négy ágyas volt, szekrényekkel, székekkel, asztallal. Egy pici hibát mégis találtunk; ablakunk az udvarra nyílt, de függönyt elfelejtettek rakni rá. Ezért Vivivel minden tudományunkat felszereltük.
    Mivel már közeledett a vacsoraidő, elsétáltunk a közeli Borostyán étterembe, ott egy szimpatikus pincér lencsés fasírtot tett elénk az asztalra. Ez az étel sokak tetszését nem nyerte el, én azonban elégedetten kanalaztam. A második fogás már mindenkinek jobban tetszett. Lekváros palacsintát kaptunk, ami Juli nyelvbotlásának köszönve később hagymás palacsinta lett. Teli hassal vágtunk neki a városnak. Leültünk, és néztük a szökőkúton átszaladó gyerekeket, igen jó véleményünk volt róluk, sok szép gondolatunk született velük kapcsolatban. Jégkásánkat szürcsölgetve az üdén csillogó Holdat néztük, aki biztosan kialudta magát a nap folyamán, és most élénken nézett le ránk, mi pedig visszatekintettünk rája tűnődve, milyen gyönyörű is ez a város.
    Második nap beültettek minket egy jó hosszú előadásra. Isten tartotta szokásukat, mert számos terjedelmes előadást kellett a tíz nap alatt végighallgatnunk, közülük nekem őszintén szólva csak 2-3 nyerte el a tetszésem. Sok helyen jártunk. Ellátogattunk a bencés apátságba, ahol betekintést nyerhettünk a szerzetesek életébe. Megfordultunk Paloznakon, a tihanyi apátságban, és fürcsiztünk a Balcsiban. Más szóval: fürödtünk a Balatonban. Itt megtanultam, hogy a hattyú megeszi a hínárt, és jól lát a víz alatt. A vacsora aznap (hmmm), nagyon finom volt. Szívesen kértem volna repetát.
    Másnap három előadást hallgattunk. Az elsőt egy öreg úr tartotta, aki minden ötödik mondatánál elnevette magát. Utána jött a bácsi, aki idős kora ellenére énekelt, mesélt, hegedült nekünk, és ez megfiatalította. A harmadik pedig a babonás asszony volt, aki arról tartott beszámolót, hogy a magyar nép micsoda képtelenségekben hitt. Vacsorához desszertet kaptunk, ami felettébb ízlett. Este moziba mentünk. A Shreket néztük de csak azért, mert 3D-s volt. Éjszaka a lányokkal videókat készítettünk ottani életünkről, Vivi üveggyűjteményéről, Juli szeméről, és a szaltómról is. Később fáradtan dőltünk az ágyba.
    A következő napot rendkívül vártuk már, mert délután egy szlovákiai élményfürdőbe mentünk. Volt ott fürdés, úszás, csúszdázás kifulladásig. Meglehetősen jól éreztük magunkat. A vacsorát az egyik faluban kaptuk retró koncerttel fűszerezve. Az énekesnő az X faktorba biztos nem jutott volna be, de azért tűrhető volt a hangja.
    Másnap délelőtt kézműves tehetségünket csillogtathattuk meg (már akinek volt ilyenje). Kis dobozt és díszeket készítettünk. Délután egy együttest hallgattunk. A hetedik napon bemutattuk a mi kis Vajdaságunkat bővebb terjedelemben. Nyolcadik nap előadást hallottunk Trianonról, és két maratoni futó kalandjairól számolt be. Kilencedik nap a nyelvi játékokon a kérdések számunkra megválaszolhatatlannak tűntek. Este Kakukk János táncházával szórakoztatott minket. Sok új lépést tanultunk, én szerfölött élveztem. Éjszaka nehezen aludtunk el, izgatottan vártuk az utolsó napot, de gyorsan elérkezett. Aznap bevásároltunk az útra. A búcsúest megható volt, könnyekkel teli. Szemünk előtt lepergett a táborban töltött idő. Fájó búcsút vettünk újonnan szerzett barátainktól, és nyugovóra tértünk.
    Úgy érzem, rengeteget gazdagodtam ottlétem alatt. Bemutatták mi a jó abban, hogy magyarnak születtünk, és hogyan ápoljuk anyanyelvünket. Új ismerősökre tettem szert. Végtére is, megérte elmenni, mert egy csomó helyen jártam, és új dolgokkal okosodtam is.

Kovács Írisz, 8.c.
Cseh Károly Általános Iskola, Ada

ÖTÖDIKES LETTEM

    A negyedik osztályt egy záróünnepséggel búcsúztattuk. Megköszöntük Szűgyi Livia tanitó néninek az egész évi fáradozását. Ő segített nekünk felkészülni az ötödik osztályra. Azt mondta, kicsit nehéz lesz, de sok új érdekes dolgot fogunk tanulni. A nagyobb ismerőseim szerint nehéz lesz megszokni a teremből-terembe vándorlást.
    Szeptember elsején mégis sok kíváncsisággal indultam iskolába. A barátnőm hétkor csengetett, és álmosan sétáltunk az iskola felé. Az iskolaudvarban már vártak a barátaink. Jó volt ilyen sok idő után újra látni egymást. Így első óra előtt volt miről beszélgetni. Mikor csengettek, mindenki kíváncsian állt sorba.Felvezettek minket a történelem terembe. Szép, tiszta volt, a padok rendben helyezkedtek el, és a földön nem volt szemét. Egy szép,. nagy zöld tábla volt a falon, mellette nagy térképállvány, hátul két rúd, melyen különböző nagyságú csengők sorakoztak. Miután mindenki elhelyezkedett, egy magas férfi lépett be. A haja őszes és hátrafésült. Arca kerek és a szemén szemüveg. Pulóvert és bársonynadrágot viselt. Majd így szólt:
    – Sziasztok, gyerekek, én Bacsi Dávid vagyok. Én tanítom a történelmet, és az osztályfőnökötök is én leszek – mondta az osztálynak
    Ismerkedtünk, és elmondta a szabályokat. Az első órának rövidesen vége lett. Ezután német következett, rajz, szerb, és végül matek. A fiúk semmit sem változtak, szünetekben hozták a formájukat. Észre sem vettük, és az első napnak máris vége lett. Hazafelé beszélgettünk.
    – Szerintetek milyen az osztályfőnök – kérdezte Orsi.
    – Szerintem kedves – válaszoltam.
    – Szerintem a rajztanárnő is jó fej – tette hozzá Szandra.
    Hazáig beszélgettünk.
    Az ötödik nem annyira nehéz, előbb utóbb meg fogjuk szokni az új tantárgyakat, és a teremből-terembe vándorlást.

Vastag Nikolett, 5.b
Cseh Károly Általános Iskola, Ada

SZOMBAT ESTE NÁLUNK

    Szombat este együtt a család. Ez a kedvenc napunk, ilyenkor mindenki itthon van.
    Estefelé, ha anyáék nem túl fáradtak társasjátékoznak velünk. Bettivel, a testvéremmel legtöbbször kedvencünket a Harry Potter Cluedo-t készítjük elő. Nagyon szeretem ezt a játékot, mert hosszú ideig tart, és nagyon izgalmas. A játéktábla a Roxfort kastélyt ábrázolja osztálytermekkel, folyosókkal és sok-sok titkos átjáróval. Mindannyian egy-egy szereplő vagyunk a jólismert filmből. Én legjobban Ginnyi szeretek lenni. A játék lényege, hogy meg kell találni elveszett társainkat, majd a bajkeverőket megvádolni Dumledore (Dámblüdor) szobájában. Ha jól nyomoztunk, ez kiderül a titkos borítékból, és győzünk. Ha nem, akkor kiesik a vádló, a többiek pedig folytatják a keresést. Mivel apa a szombat esti vacsorafelelős, a játék befejezése után így szól:
    – Lányok, mit ennétek vacsorára?
    – Sajtos-kolbászos szendvicset! – mondjuk egyszerre a tesómmal.
    – Rendben! – válaszolja apa, és kimegy a konyhába szorgoskodni.
    Ez alatt mi anyával összepakoljuk a játékot. Alighogy végzünk, máris halljuk apa vacsorára hívó kopogását. Ezután közösen, jóízűen elfogyasztjuk a szendvicseket. Vacsi után segítünk anyának mosogatni és elpakolni. Apa ilyenkor kitölti a csészékbe a finom, forró teát, majd kimegyünk a nappaliba. Kényelemesen elhelyezkedünk, és választunk egy érdekes filmet. A film alatt lassan megisszuk a teát, és nagyokat nevetünk a vicces részeken. A film után anyu így szól:
    – Lányok, menjetek fürödni, késő van és reggel korán kelünk.
    Kicsit kelletlenül mozdulunk, de azért szót fogadunk. Fogat mosunk, és elköszönünk.
    – Jó éjt, anyu, apu! Szép álmokat!
    – Szép álmokat nektek is, jó éjszakát! – felelik.
    Én azért szeretem a szombat estét, mert nyugodt és vidám.