Teológiai gondolatok
A gyermek és a szentírás

    A Szentírásnak a családban vissza kell kerülnie arra a tiszteletre méltó helyre, ahol keresztény elődeinknél is állt. Rá kell a gyermeket is nevelni arra, hogy a Biblia a könyvek könyve. Az a tény, hogy egy gyermek számára a későbbiekben mit fog jelenteni a Szentírás, már a legelső gyermekévekben, a családban dől el. 
    A Szentírás a legközvetlenebb és legtermészetesebb bizonyítéka annak, hogy Isten szeret bennünket, hogy keresi a kapcsolatot velünk, emberekkel. Ha a gyermeket rá akarjuk nevelni, hogy szeresse Isten üzenetét, hogy a Bibliát megbecsülje, akkor ezt a nevelést korán el kell kezdeni.
    Hogy mikor kezdjük el a gyermeket a Szentírással megismertetni, az két dologtól függ. Az egyik az Istenre, a másik a könyvre vonatkozó fogalom ismerete. Csak az előbbiek után foghatunk hozzá, hogy elmondjuk, van egy könyv, amelyben mindaz le van írva, amit Isten közölni akart velünk. Ebből a könyvből azt tudjuk meg, hogy milyen jó, milyen fölséges az Isten.
    A gyermek értelmi fokától függ, hogy a Bibliából számára mit olvashatunk fel, de jó tudni, hogy a gyermeki értelem számára az evangélisták szövegei a legérthetőbbek.
    Óvakodni kell attól, hogy a Szentírással a gyermek meseigényét elégítsük ki, és arra is vigyázzunk, hogy ne olyan történeteket keressünk ki, amelyekről mi felnőttek azt hisszük, hogy „érdekesek”. Ilyen pl. a „kis”Dávid története vagy Józsefé, akit testvérei eladtak stb. A legfontosabb, hogy a Bibliából mindig olyan részleteket válasszunk ki gyermekünk számára, amelyek Isten jóságát ábrázolják. Ilyen pl. a karácsony története, amelyet szóról-szóra fel lehet olvasni a Szentírásból.
    Egyes fogalmakat szükség szerint megmagyarázhatunk, másokat pedig – amelyek még nem érthetők a gyermek számára – nyugodtan kihagyhatunk.
    Az evangéliumokban nagyon sok olvasnivalót találunk, olyat, ami a gyermeknek való. Ilyenek Jézus csodái, melyek Isten Fiának irgalmáról, jóságáról beszélnek. A szent szöveghez néha néhány gondolatot fűzhetünk, hogy a gyermek számára minél érthetőbb, elsajátíthatóbb legyen. A történetek díszítéseit, kicsinyítéseit okvetlenül kerüljük el!
    A gyermeknek a Bibliából okvetlenül olvassunk olyan részleteket, amelyből megtanulhatja, hogyan kell az embernek Istennel szemben viselkednie. Ilyen bibliai történet az égő csipkebokorról, Ábrahám engedelmességéről, a kis Sámuel készséges figyelméről szóló elbeszélés. Egyes szavakat (pl. a zsoltárokból) imaként is felhasználhatunk.
    Természetesen a Szentírás tanítása csak akkor tárul fel a gyermek előtt igazán, ha a Bibliát a szülő is nagyra értékeli. Erről soha ne feledkezzünk meg!

Morvai Matild