Fiatalok írják

Rossz fát tettem a tűzre

    Egyszer nem is olyan régen történt velem egy kis baleset.
    Egy szép napfényes szombat reggel vidáman ébredtem, úgy éreztem, jó napom lesz ma. Elkészültem, és kimentem a nappaliba. Anyu megkért, hogy szelőztessek ki.
    – Tomi, kinyitnád az ablakot? Látod milyen gyönyörű napunk lesz ma?
    – Igen.
    Már indultam is, hogy teljesítsem anyu kérését. Odamenten, de nem vettem észre, hogy anyu kedvenc virága az ablakpárkányon volt. Kinyitottam.
    –Tomi, a virág! – kiáltott fel anyu. Ekkor vettem észre mi is történt. A szőnyegen szanaszét hevert a virágföld, a törött cserép és a virág. Nem tudtam, mit csináljak. Lebénultak a lábaim, félénken néztem anyura, aztán a virágra.
    – Most biztos haragszik rám – gondoltam.
    Láttam az arcán, ott állt előttem tátott szájjal. Még mielőtt hang jött volna ki a torkán, félénken megszólaltam:
    – Feltakarítom! – és már hoztam is a porszívót. Hála Istennek, a virágnak nem lett baja. Takarítás után bocsánatot kértem. Anyukám elmosolyodott, és a fejét csóválta jobbra-balra.
    Az eset után elgondolkodtam: hogyha belekezdek valamibe, előbb szét kell néznem.

Blaskó Tamás 5.f.,
Ada, Cseh Károly Általános Iskola