Címlapunkhoz:
VILÁGRASZÓLÓ FOTÓS-SIKER

    Szó szerint világraszóló sikert ért el Pecze Rózsa tanárnő A Magyar Trikolór Tizenkét Hónapja elnevezésű, idei évi fotópályázaton, amelyen az adai Szentháromság-szobor Szent Péterének téli kucsmába és palástba „öltözött” képe nyerte az első díjat, így a hasonló elnevezésű, csodaszép színes falinaptár címlapján és december havi oldalán megjelenik az egész világon, ahol csak magyarok élnek. Személy szerint én nem hiszem, hogy lenne még egy olyan adai személy vagy termék, amelyik ekkora terjedelemben és ilyen előnyös színben szólna a világ közösségéhez a mi Adánkról, annak varázslatos szépségéről! Gratulálunk, tanárnő!

Pecze Rózsa a díjkiosztó gálán

    Mielőtt a tanárnő lapunknak adott nyilatkozatára térnénk, vessünk egy pillantást az interneten a www.magyartricolor.com cím alatt széltében-hosszában olvasható propagandaanyagokra:
    „Szilágyi Ákos, a New York-i Magyar TV tulajdonos-szerkesztője 2006-ban, az 56-os forradalom 50. évfordulója alkalmából indította el azt a fotópályázatot, mely során minden évben kiadják a Nemzet Naptárát A Magyar Trikolór Tizenkét Hónapja címmel.” Vagy:
    "E naptár egy egyedülálló kezdeményezés eredménye. A New York-i Hungarian TV Magazine az 1956-os forradalmunk ötvenedik évfordulója alkalmából nyílt fotópályázatot hirdetett A magyar trikolór tizenkét hónapja címmel. A pályázatra beérkezett fotókat a Zsigmond Vilmos Oscar-díjas magyar filmoperatőr vezette zsűri értékelte és a fotók felhasználásával egyedülálló, színes falinaptár készült. A 2013-as falinaptár címoldalán és December hó oldalán a 2012-es pályázati kiírás díjnyertes fotója, az adai Szentháromság-szobor képe, Pecze Rózsa, a helybeli Műszaki Iskola tanárnőjének munkája szerepel.

Az értékes oklevél

    Vidd magaddal ajándékba, munkahelyre, otthonodba! Vess egy pillantást minden reggel e naptárra, hogy a nemzet színeivel szívedben indulhass utadra! Járj nyitott szemmel, mert a fent említett fotópályázat minden évben újra indul!  Várjuk a Te fotóidat is! Készítsük közösen ezt az  évente megjelenő naptárt!”
    Ez a nagy adai siker sokunkat, de különösen engem nagyon megörvendeztetett, és azonnal jelentkeztem is a tanárnőnél egy interjúra. Annál is inkább, mert az adai ADART Képzőművészeti Alkotók Egyesületének kiállításain mindketten rendszeresen kiállító fotósok vagyunk.
    Nos, ha rápillantunk a díjnyertes fényképre, látjuk, hogy nem mindennapi körülmények között készült. Elsősorban sok hó és napsütés, no persze, meg jó fotós szem kellett hozzá.
    - A pályázatra Dorosmai Erzsébet, soproni képzőművészet-tanárnő hívta fel a figyelmem még 2010. decemberében. Ekkor már volt fényképem az adai Szentháromság-szobor Szent Péteréről. A természetfotókon kívül ugyanis gyakran fényképezek szobrokat, vitrázsokat, út menti kereszteket, várakat, templomokat. A fényképet eredetileg a 2012-es naptárba szántam. De mivel a határidő lejártáig még volt néhány hónapom, nem küldtem el azonnal, sőt egy időre meg is feledkeztem róla, így lekéstem a határidőt, aztán meg majdnem a következő évit is.
    A pályázat különben folyamatos jellegű, vagyis a később érkező pályamunkákat automatikusan a következő évibe számítják bele. Végül 2012. április 26-án küldtem el a képet.

    Az eredményről pontosan négy hónappal később, 2012. július 26-án, Szilágyi Ákos, a Nemzet Naptárának megálmodója értesített e-mailben. Egy másik fotót is küldtem a pályázatra, Február címmel. Egy hóból kikandikáló, lónyelvű csodabogyó nevezetű növényt ábrázol, amit a Vörös-tető (Crveni Čot, Fruška gora) közelében fényképeztem 2008 februárjában, de ez nem  került bele a naptárba.
    · Milyen érzés volt megnyerni a pályázatot, olvasni a sajtóvisszhangot?
    - Csak lassan tudatosult bennem, hogy én nyertem meg a pályázatot. Talán akkor kezdtem úgy igazán örülni neki, amikor megtudtam, hogy mind a 158 magyar olimpikon ilyen naptárt kapott ajándékba. Továbbá mély benyomást tett rám a budapesti Duna-palotában megtartott díjkiosztó gála rendkívül színvonalas műsora. A gála keretében a naptár fotósai is bemutatkoztak, mindegyikük elmesélte fotója keletkezésének rövid történetét.
    A “sajtóvisszhangot” nem sikerült teljes egészében követnem, de megemlíteném például, hogy néhány nappal a díjkiosztó gála előtt a Magyar Nemzet munkatársa hívott fel, utána Martinek Imre, a Hét Nap újságírója érdeklődött, továbbá szó volt róla a Kossuth-rádióban is, az Echo TV-ben, stb.
    · Mint fotós, most mivel foglalkozik?
    - Eddigi témáimmal természetesen továbbra is foglalkozom, például a magam kedvtelésére nemrégiben kezdtem el egy naptár készítését. Igyekszem az adott hónaphoz megtalálni a legmegfelelőbb fotót. Egyelőre úgy állok vele, hogy némelyik hónap ábrázolására több fényképem is van, némelyiknél azonban még nem sikerült megtalálnom az igazit.
    Mint már említettem, elsősorban a természetet fényképezem, továbbá az eltűnőben lévő néprajzi értékeket, a műemlék-kategóriába tartozó objektumokat, főleg ha azok valami folytán veszélyeztetve vannak. Ezenkívül pedig  útiélményeimet is igyekszem megörökíteni.
    A pályázat “hozadéka” pedig számomra az, hogy ezentúl “trikolor” szempontból is alaposan szemügyre veszem a világot.
    · Adán mikor láthatjuk képeit?
    - A jelenlegi ADART-kiállításon a díjnyertes fotóval veszek részt. Próbálkoztam már azzal is, hogy minden egyes kiállításra újabb fotót hozzak, de úgy vettem észre, hogy a túl gyakori “alkotás” nálam a minőség rovására megy. Minden alkotásnak ugyanis vannak láthatatlan, mélyebb rétegei is.
    Ebben a fényképben például, valamilyen módon, benne van annak a tizenegy évvel ezelőtti természet-alkotta jégszobornak a látványa is, amit akkor fényképezőgép híján nem sikerült lefényképeznem. A mára már lecsapolt ledinci bányatóba vízesésként hulló megfagyott patak alkotta ezt a soha többé nem ismétlődő tüneményt. Ezt annak idején, Jég-Szent Péter címmel, egy versben is megörökítettem.
    Az ADART-ot a “szép” kifejezésére különféle művészi eszközökkel törekvő társaságként jellemezném. Kiállításaink egyúttal baráti összejövetelek is, amikor elbeszélgethetünk, véleményt cserélhetünk egymással és a közönséggel is.
    A tanárnő kérésemre még azt is elmondta, hogy Canon típusú digitális fényképezőgéppel fényképez. Képeit Apple iMac számítógép, iPhoto program segítségével rendezi, tárolja. A mostani nyeremény egy 60 000 forint értékű internetes fotoszaküzletben levásárolható vásárlási utalvány.
    Nagyon sok értékes felvétele még régi, filmes technikával készült, most már azonban definitíve átállt a digitalis fotózásra és továbbra is részt kíván venni A Magyar Trikolór Tizenkét Hónapja elnevezésű pályázaton.
    Megtudtam tőle azt is, hogy igyekszik diákjaival is megszerettetni a fényképezést, a művészeti alkotásmódot, a fotodokumentálást. Az adai Műszaki Iskola előcsarnokát például adai nasugaras oromzatú házak fotói díszítik, amelyiket egyik diákja készített.
    - Igen, ezeket tanítványom Kocsis Szürke Zsolt fényképezte, aki ezzel a fényképsorozattal első díjat nyert az újvidéki Genius versenyen. Zsolt a későbbiek folyamán is sikeresen szerepelt, dokumentumfotóival és természetfotóival további három első és egy második díjat szerzett a Geniuson. Zsoltra az egyik iskolai kiránduláson figyeltem föl, amikor is azt vettem észre, hogy a kb. egy órás szabadidőben Újvidék templomait fényképezi.
    A tanárnő különben okleveles villamosmérnök és elektrotecnikai szaktantárgyakat tanít. Reméljük, a fotós világban még sokszor találkozunk majd nevével.
    A mostani díjhoz viszont megérdemel egy nagy-nagy gratulációt is!

Király János
(A naptár megvásárolható az adai piacon Biacsi Kornél könyvárusnál)