Ünnepre várva

    Néhány nap és újra itt az év vége. Jönnek az ünnepek, egymást követik, de mintha egy kissé halványabban csillognának, mint régen. A több napos ünnepek is csak akkor érnek valamit, ha szeretteinkkel együtt vagyunk, és ha csak egy kis időre is, de boldognak látjuk őket. Az ünnepek varázsukból már azért is veszítenek, mert vannak emberek, akik már november végén, december legelején feldíszítik üzleteiket, épületeiket és mire ideérnek a karácsonyi és újévi ünnepek, a díszekre, a csillogásra fel sem figyelünk, megszokjuk.
    Elemezni az elmúlt évet nem igazán érdemes, mert az a nagyon várt előrelépés a jobb és könnyebb élet felé még várat magára. Aki híreket olvas és hallgat, azaz „körülnéz”a nagyvilágban, láthatja hogy világszerte tornyosulnak a bajok, ami igazán nem jó előjel a jövőnkkel kapcsolatban. Használjunk ki minden percet, főként most ünnepekkor és figyeljünk egymásra. Ebben a nehéz és nélkülözésekkel teli, zaklatott világban segítsük egymást. Aki már adott és segített embertársain, csak az tudja igazán, milyen felemelő érzést élhet meg. Mit kívánjunk karácsonyra? Talán az alábbi vers segít ebben.

Gecse István

Mit szeretnék karácsonyra? Visszakapni az ünnepet magát, Újraélni a fénylő csodát. Ámuló szemmel nézni a karácsonyfát, Beszívni erdő-üzente illatát. Érezni a szeretettől meleg szobát, Tudni odakint december havát. Hallani a csengettyű hangját, Édesanyám kedves hívó szavát, Állni megilletődötten, némán, Mint gyermekkorok karácsonyán. Hinni ajándékhozó Jézuskát, És sírni, kisírni évek bánatát. Lénárd Ágnes