„Élvezet a halra várni, a halat megfogni”

    Dani egy tizenhat éves mindig vidám, kerekarcú fiú. CNC-marósnak tanul. Másodikos. Az mondja, hogy nem szeret tanulni, azt mondja, hogy nincs ideje rá. Más dolga van. Segíteni kell otthon. Traktort hajt, kocsit rak, na meg pecázik.
    – Négyéves koromban fogtam először pecabotot a kezemben. Apukám tanítgatott. Mondta, hogy mit hogyan kell csinálni, hogy mikor rántsam meg a botot, hogyan fárasszam a halat. Először csak kis halakat fogtam, hét évvel ezelőtt volt az első igazi nagy fogásom, egy 565 dkg-os harcsa. Ezt a halat a Tiszán, a komppal szemben sikerült megakasztani, de olyan erősen húzott, hogy apukámnak kellett segítenie, hogy ne essek bele a vízbe.
    – Hol szoktatok legtöbbet horgászni?
    – Én annyira nem szeretek a Tiszán, szívesebben megyek a Budzsákra. Jobban szeretem az állóvizet, mint a folyót. Meg a Budzsákon a hal is több. Egy helyre kell csak dobálni, míg a folyón feljebb kell etetni. Szóval más módszert, más felszerelést kell használni.

    – Hány horgászbotod van?
    – Nagyon sok, legalább negyven. Ezek különböző hosszúságúak, mert megvan, hogy milyen halnál melyiket jobb használni. Versenyeken csak egy bottal pecázhatunk, máskor viszont egyszerre hármat szoktunk használni. De van amikor az is sok, mert annyira eszik a hal, hogy nem győznénk kiszedni, máskor viszont három is kevés, olyannyira  nincs hal.
    – Mikor eszik a hal?
    – Azt nem lehet kiszámítani. Van, amikor esik az eső, és jobban eszik, mint amikor hétágra süt a nap. De én, amikor csak tehetem, megyek pecázni. Van, hogy hetente egyszer, kétszer, de, ha időm engedi, minden nap kint vagyok.
    – Miért jó horgászni?
    – Élevezet a halra várni, a halat megfogni.  Jó kint lenni a víz mellett, sokszor főzünk is ott, szóval jól elvagyunk. A múlt nyáron szinte minden nap mentem, pontyot akartam fogni, de egyet sem sikerült, annak ellenére, hogy minden nap reggeltől késő délutánig a víz mellett voltam. Hajtott a vágy, mindenáron pontyot akartam. 2-3 kg kárászt vittem haza naponta, de pontyot egyet sem, de mégsem csüggedtem,  újra  meg újra kimentem. Később aztán sikerült 210 dkg-osat fogni, kétéve pedig egy 10 kilós ponty is horogra akadt.
    – Rendszeresen versenyzel is?
    – 2004 óta tagja vagyok a moholi Sporthorgász Egyesületnek, és azóta versenyzek. Abban az évben nyertem az első érmemet, akkor harmadik lettem. Azóta már sokszor végeztem az első helyen. A versenyeken az a fontos, hogy ismerjük a vizet, ahol horgászunk. A szerencsének is van némi szerepe, de, szerintem, a tapasztalat sokkal fontosabb.
    – Hány érmed van?
    – Van kilenc serlegem, kb. 20 aranyérmem, 4 második helyezésem, és 6 harmadik helyem.
    – Kész horgász vagy, vagy még mindig tanulnod kell?
    – Még mindig van mit tanulnom. Apukám még mindig tud tanácsokat adni, még sok mindent  kell ellesnem.
    – A cél?
    – A cél egyszer eljutni a világbajnokságra, de ahhoz nem elég a tudás meg a szerencse, pénz is kell, méghozzá jó sok. Addig meg majd pecázok, várok a halra – mondta mosolyogva Dániel.

Józó Krizsán Mónika