Előszó az Fiacskám című írásomhoz

Amikor megszólal a lélekharang az emberek szívében,
Minden ember eljut egyszer az élete végére.
Születünk és meghalunk, ezt el kell fogadnunk,
Nehéz ezzel szembenéznünk, de az Örök Törvények Urával
Kell szembesülnünk. 

Rudy Hodik, Canada

 

---

FIACSKÁM

Valahol mesze nyugaton
A Nagy Tavak közelében
Magányában él egy fiú
Messze hazájától – nagyon távol.

Egy nap jön egy hívás Elvirától
A tengerek másik oldaláról
A fiú hallgatja a hívást
Némán, csendben
Hogy az ő szeretett apja
Nagy betegségben lészen.

Szalad haza az apja fia
Lélekszakadva
De a kegyetlen sors másként akarta.
Megindul a nagy gépmadár
Hatalmas erővel
Repíti a fiút a felhők fölé
Repülnek gyorsan hazafelé.

Negyedúton a gép visszafordul
Meghibásodás végett
Így a fiúnak nagy késése lészen.

Veronkáék várják a fiút a nagy légikikötőben
Ahová végül megérkezik
De tíz óra késéssel.

Megindultak gyorsan
A ködös éjszakában, hogy
Minél előbb hazaérjenek a szélső utcába.

Érzi a fiú, hogy hatalmas baj lészen,
De mégis „bízik”
A szülői házhoz tartván
Mind közelebb érve.

Megérkezvén éjjel
A szülői házhoz nyitják a kaput,
Égnek a villanyok és
Margit néni megmondja
A szörnyű valóságot.

Jön a jó anya zokogva és csendben mondja
„Fiam, elkéstél egy órát!”
Meglátá a fiú apja holttestét
Zokogva hibáztatja önmagát
És a múlt, kegyetlen sorsát.

Az édesanya mondja csendben,
Hogy mi történt tegnap és az este
A gyorssegély is négyszer kint volt
Aznap és az este
De segíteni rajta
Már ők sem bírtak.

Jöttek a szomszédok is
Az éj leple alatt csendben
A szörnyű hír hallatára
Némán álltak
Jó apám halottas ágyánál.

Nagy ünnep kerekedik
A következő nap a világra
Anya, fia és a család
Hatalmas nagy bánatára.

És lőn nagy temetés
Második nap az új évben
Napsütéses délelőttön
Az adai kis temetőben.

Sok-sok ember eljött
A szörnyű hír hallatára
Hogy elkísérjék jó apám
Az utolsó útjára.

Érkeztek az emberek
A temető kis kápolnájába
Jöttek a gyönyörű sok virággal
És őszinte részvétnyilvánítással.

Szomorúan állt a fiú
Édes jó anyjával
Nagy halottuk koporsója mellett
Elvesztették azt akit
Annyira szerettek

Elment a nagy folyó
Egyik ága örökre
És mi itt maradtunk
Szomorúan nélküle

Megszólalt a kis harang
A temető csendjében
Miki atya nagyon szép
Búcsúbeszédére

Szakadtak a könnyek
A gyászoló emberek szemébe
A kántor urak
Gyönyörű énekére

Megindult a gyászolók sokasága
Az asztalosmester utolsó útjára
Élén Erzsikével, a keresztlányával
Kezében apám keresztfájával

Elérkeztünk lassan
A végső nyugvóhelyére
Ahol jó apámnak
Az örök világosság
Fényeskedik Mindörökre

Most valahol ott fenn
Ahol a csillagok ragyognak
Ő ott van és imígyen szóla
IRÉNKÉM, FIACSKÁM
Nagyon szeressétek egymást
Én várok rátok
És ti egy napon
Jöttök majd hozzám

Amikor majd e család
Tagjai ott fenn az égben
Megint együtt lesznek
Akkor nagyon-nagyon
Boldogok lesznek.

    Utóirat:     December 31-én lesz szomorú egy éve, hogy eltávozott közülünk Édesapám. Emlékét örökre megőrizzük. Nyugodjon békében!
    Néha jusson eszükbe az az asztalosmester, aki az önök házaiba az ajtókat, ablakokat, kapukat és díszkerítéseket tervezte és kivitelezte.
    Amikor Adán, az Isten Házában a padokban helyet foglalnak, akkor jusson eszükbe, hogy azokat is az én jó apám alkotta.

Kelt 2012. március 4-én, Ontario, Canada

Tisztelettel,   Rudy Hodik