Vajdasági pedagógusok
a Maradj talpon!-ban

    Raffai Klára adai magyartanárnő és Göblös Péter adai informatikatanár a közelmúltban részt vett az M1-en futó, nagysikerű vetélkedőműsorban, a Maradj talpon!-ban. Péter kihívó volt, 10 másodperc jutott neki a képernyőn, a villámkör első kérdésénél kiesett. Klára kihívó volt, és megnyerte a párbajt, így 500 000 forintot nyert.
    A válogatót a Zentai Alkotóházban rendezték meg. Ez volt az első határon túli térség, ahol játékosokat toboroztak. A 25 millió forint nagy húzóerő, de mi motiválja emellett az embert a jelentkezésre?
    Klára:  - Az én jelentkezésemnek története van. A férjem nagyon jó kézügyességgel megáldott ember, ezért beneveztünk az 1 perc és nyersz! játékba. A nyár folyamán hívták próbajátékra, de munkájából kifolyólag nem tudott eljutni. Bennünk maradt a várakozás és a sok kérdés a forgatást illetően. Amikor az újságban láttam a felhívást a castingra, úgy gondoltam, megpróbálom, hiszen itt van közel, nincs tétje, kaland az élet!
    Péter:  - Sokan azért jelentkeztek erre a műsorra, mert ki akarták próbálni magukat. Engem a kíváncsiság hajtott. Érdekelt, hogyan készül a műsor, milyen érzés a porondon állni. Nagy élmény volt élőben látni a stúdiót, azt a munkát, ami életre kelti ezt az egész produkciót, és persze öröm volt Gundel Takács Gáborral is találkozni.

    Az ő egyéni humora fontos része a vetélkedőnek. A műsoron kívül milyen embernek ismerték meg őt?
    Klára:  - Kivételesnek mondható a híres emberek körében, hiszen a folyosón is ugyanolyan kedves és közvetlen tudott maradni, mint az adásban! Többször is fényképezkedtünk vele a szünetben, mindig örömmel jött oda és volt hozzánk néhány kedves szava.
    Péter:  - Mivel én öt műsoron keresztül szerepeltem, az egyik szünetben odajött hozzám, és megvigasztalt, hogy beszélt a producerrel: az én kedvemért karácsony után is folytatják a műsort. Hátha akkor valaki kiválaszt…
    Hogyan hat az ember idegrendszerére az, hogy őt ennyi ideig nem választják ki?
    Péter:  - Az, hogy sokáig voltam játékban, nem dühített, inkább csak fásult lettem a végére. Az elején még tervezgettem, hogy mikor lenne a legjobb egy nyertes párbaj esélye, de később már teljesen mindegy lett volna, hogy mikor és kivel játszok, csak játszhassak.
    A játék végkimenetele érdekesen alakult. Sokáig várt a kihívójára hiába, majd az ötödik nap végén a villámkör első fordulójában kiesett. Mi játszódik le ilyenkor az ember fejében? Hibáztat valakit?
    Péter:  - A gyors játéknál az volt a gond, hogy arra összpontosítottam, hogy legyek túl az első kérdésen, és aztán majdcsak lesz valahogy. Sajnos ez a hozzáállás megbosszulta magát, és lepottyantam.
    A műsor különlegessége a titok, hogy hova esnek a vesztesek. Természetesen, ha ez kiderülne, egy hatalmas pluszt veszítene a vetélkedő, és pont emiatt a játékosokat is szigorú titoktartás köti. De mégis, hogyan írná körbe az esés pillanatát, milyen érzés az ismeretlenbe zuhanni?
    Péter:  - A csapóajtó borzasztóan hangos. Ez a televízión keresztül nem hallatszik. Amikor a mellettem lévő emberek estek le, az félelmetesnek tűnt. Amikor én pottyantam le, az már közel sem volt olyan ijesztő. Egy kis toporgás után kinyílt az ajtó, és következett a krokodilverem…
    Facebook-profilján több mint 250 lájkot sikerült összegyűjtenie egyetlen képnek, amelyen Gundel Takács Gáborral szerepelnek. Diákok, ismerősök elismerően gratulálnak. A rengeteg pozitív visszajelzés mellett találkozott-e ellenséges kritikával?
    Péter:  - Kritikával nem találkoztam. Csak a barátaim ugrattak flaszteros poénokkal, és ha jól hallottam, a pedagógus-röplabdacsapatom is készül valamilyen meglepetéssel. Az ilyen ziccert sosem szokták kihagyni. Nagy szerencséjük, hogy nem a dezoxiribonukleinsav kifejezéssel estem ki, mert arra nehéz lett volna poént gyártani.
    Klára, Ön talpon maradt! Milyen érzés volt Eszter ellen, aki szintén vajdasági, győzelmet aratni?
    Klára:  - Én úgy gondolom, Esztert nem győztem le! Fantasztikus tudása van, tájékozott. Szerencsém volt, hogy akkor hívott ki, amikor már nem volt passza, a „mezítlábas” választ én sem tudtam volna. A játék hevében nem gondoltam arra, hogy földi, szerintem ő sem. Nem én győztem le, hanem ő veszített!
    A műsor alatt teljesen nyugodtnak tűntek. A kihívóval/kihívottakkal és önmaguk félelmeivel is küzdeniük kellett. Hogyan tudták megőrizni higgadtságukat?
    Klára:  - Mi, tanárok sokat szerepelünk. Mint magyartanár műsorokat rendezek, versenyekre megyünk, szülőértekezleteket tartunk, tehát a szereplés nem jelent gondot. Mivel két napot ott álltam a forgatáson, így volt alkalmam szétnézni, megszokni a zajokat, a fényeket, a közönséget. Első nap én is görcsben álltam, megfeszített lábbal, kezemet szorongatva, de a második napon már rutinos várakozóként indultam. Arra is rájöttem, hogy nem kell figyelnem a játékot, mert az nagyon lemerít, majd csak a saját küzdelmem lesz a lényeges. Persze volt bennem izgalom, csak nem látszott!
    Melyek azok a pillanatok, amelyek legemlékezetesebbek maradnak az Önök számára?
    Klára:  - Amikor először beléptem a stúdióba, és élőben hallottam a játékhoz kapcsolódó hangokat, sorakoznak a kérdések, válaszok, ketyeg az óra, leesik a játékos, taps… egy elképzelt világ megelevenedett! Életre kelt a képernyő! Felejthetetlen pillanat!
    Péter:  - A forgatás folyamán nagyon sok emberrel ismerkedtem meg. Rengeteget beszélgettünk, nagyon jól éreztük magunkat.
    Klára: - A játékostársaim között volt például Erika, akivel együtt jártunk egyetemre, azóta nem találkoztunk, ő 20 éve Veszprémben él.
    Péter:  - A vajdasági játékosokkal még most is tartom a kapcsolatot. A Facebookon létre is lett hozva egy Maradj talpon! vajdasági csoport. Kicsit csalódott voltam, hogy nekem csak 10 másodperc jutott a képernyőn, viszont az élmények kárpótoltak!
    Klára:  - És persze, amikor megfordult az összeg, a sok nullával! Az eufória volt!

Gecse Attila
Forrás: részlet Csehák Mirella
Égett a tanárok lába alatt a talaj című
 Képes Ifjúság-ban megjelent írásából