134. Zöld levél
Őszapó látogatása

    Mióta házamnál, hosszú évek során, madárbarát kertet sikerült kialakítanom, minden évben több kivételes élményben is van részem: a biológiai környezetem valamely nagyon is várt vagy remélt, illusztris képviselője telepszik meg, vagy tesz látogatást nálam.
    Így bokraim, fáim rendszeres költőmadara lett a zöldike, az erdei pinty, az ökörszem, a fülemüle, a feketerigó, a tengelic (stiglic), a széncinege, a mezei veréb, a balkáni gerle; tizenhatnál is több gyógynövény tenyészik kertemben, virágzik és terem a kökény, a galagonya, a mahónia, a bodza, a kontyvirág, a csodabogyó, tenyészik és szaporodik az atalanta lepke, a répalepke, a rezeda- és a galagonyalepke, a virágszöcske, kabócák tömege, a koronás és a vállas keresztespók, a darázspók, a csodáspók, szongáriai cselőpók, a verőköltő és a lovagbodobács, a leveli béka, a zöld varangy, a fürge gyík, a sündisznó, rendszeres látogató az admirális, a fecskefarkú, a kardfarkú, a galagonya-, a rezeda- és a c-betűs lepke. Az évek folyamán nagyon örültem a sárgarigók, a tarkaharkály, a zöld küllő, a gyöngybagoly, a bőregér, a karvaly, a szőlő- és léprigók, meg a búbosbanka (2010.09.10.) látogatásának, az idén pedig…, nos, az idén bokrocskáim ágain ott ugrált őszapó (Aegithalos caudatus)! Igen, ez a (ritka) cinkefajta (angolul long-tailed Tit, németül Schwanzmeise, szerbül dugorepa senica) – amit népnyelven rudas vagy hosszúfarkú cinkének, dorongos őszapónak, farkos cinkének, dorongfarkú cinkének, nyeles cinkének is hívnak – a nyár utolsó napján, 2011. IX. 22-én tűnt váratlanul a szemem elé a kertemben, a terasz melletti ágakon, és azon nyomban hatalmas örömöm támadt. Nem is csoda, nekem ez a madár olyan illusztris vendégnek számít, mintha barkóscinege, vagy akár csonttollú madár lenne!
    Ökörszemnyi, de igen hosszúfarkú, picinyke csőrű, kerekfejű madárka. Feje fehér, nagyon emlékeztet egy galambősz apóra, innen és hosszú, látszólag ékalakra végződő farka után van az őszapó és rudas stb. neve. Háta eleje feketés, dolmánya halvány vöröses, szárnya szintén feketés, fehér vállfolttal, a farka is feketés, három szélső tolla nagyrészt fehér, hastája rózsaszínes. Fekete csőröcskéje is nagyon piciny, lábai feketések.
    Igazi cinege, mely sohasem pihen, és pitymallattól alkonyatig izeg-mozog, bujkál, keres. A hajlékony ágakon oly gyakorlatokat végez, a melyekhez képest a legügyesebb cirkuszi tornász is kismiska. A többi cinegéhez hasonlóan végigkutatja a fát a törzs kérgétől a legvékonyabb ágacska csúcsáig, amelyen azután mindég ő az igazi mester; azért is, mert könnyű a teste – mindössze 20 gramm –, így a legvékonyabb ág is csak hajlik, de nem törik alatta, de azért is, mert hosszú farkával úgy egyensúlyozhat, akárcsak egy kötéltáncos a rúdjával. Az őszapó is rengeteg káros bogárral él, és ahol fészket rak és pásztáz, kincset érő hasznot hajt a kertnek és az erdőnek.
    Mintegy fél óráig mozdulatlanul figyelhettem, és távcső nélkül is gyönyörűnek láttam ezt a bizalmas madárkát. Hát még, amikor egy csapat őszapó szríí–szríí-zik, akkor újra ráeszmélünk, milyen szép is a természet és miért van egyre nagyobb igény a természetvédelemre.
    Ez a madár is szigorúan védett és nagyon megbecsülendő.

Király János