Teológiai gondolatok
Az örök élet reménye

    Nem könnyű manapság az örök életről beszélni. Sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy a halál után a sír lezárul, véget ér a temetés, elszáradnak a virágok, mindennek vége, a halottat a semmi hidege öleli át.
    A túlvilág kérdésével minden kultúra szembesült, minden vallás foglalkozott és foglalkozik ma is. Így a halál utáni életről különböző elképzelések alakultak ki.
    A keleti kultúrák a lélekvándorlást látják kiútnak. A hinduk számára a végső cél megszabadulni az aktuális szenvedéstől és egyesülni a személytelen Abszolútummal. A buddhizmus nirvánája az emberi élet végső stádiumát úgy mutatja be, mint a vágytól, a gyűlölettől és a szenvedéstől való mentességet.
    A muzulmánok ennek az ellenkezőjét hirdetik: a paradicsomban lehet megtapasztalni a földi örömök kiáradását.
    És mi keresztények miben hiszünk?
    Az örök élet a legfőbb és legmagasztosabb cél, amiben a keresztény ember reménykedhet. A végső valóságban azért reménykedhetünk, mert azt Isten ígérte meg számunkra. Isten, aki hűséges a szövetséghez, Isten, aki szereti az életet, Isten, aki együtt érez velünk, aki irgalmas, nagylelkű, és bőven adja a kegyelmet. Jézus mondja, hogy aki benne hisz „még ha meghalt is, élni fog”.
    Isten boldogító színe látása nemcsak a lelket, hanem a teljes embert is boldogságba öltözteti. Isten országa az üdvösség, a megvalósult igazságosság, a tökéletes szabadság, a teljes béke, a végtelen szeretet, az örök boldogság országa, mely megtölti a lelket és testet, az érzelmet és értelmet.
    A halál utáni Isten-látás nem változatlan és egyoldalú birtoklást, hanem az istenség kimeríthetetlen gazdagságán alapuló mindig új- és új felfedezést nyújtó folyamatot jelent. Ez a határtalan gazdag élet a Szentháromság végtelen életének és gazdagságának oltalmában jön létre.
    Ebben az örök életben az ember rátalál élete végső céljára, akit Istennek nevezünk. M.F. Moro találóan fogalmaz, amikor így ír: „A paradicsom elsősorban egy kaland, egy örömteli kaland, amely az Isten felfedezését jelenti.”
    Életünk befejeztével valamennyien ennek a nagy misztériumnak lehetünk részesei, ha földi zarándokutunk alatt Jézus tanítása szerint élünk, ha az ő alázatával közelítünk az egész teremtett világhoz, ha az ő szeretetével szeretünk.

Morvai Matild