Kutyabaj

    A kóbor kutyák kérdése régebben a megoldatlan problémák csoportkörébe tartozott. A későbbiekben azonban sikerült erre is megoldást találni, az adai Állatorvosi Mentőállomás végezte a kóbor ebek begyűjtését. Egészen szeptember elsejéig, utána azonban ez a feladatkört átruházták a nagykikindai Állathigiéniai Szolgálatra. Az első incidens, amely evvel kapcsolatban történt, rá is mutatott a rendszer hiányosságaira.
    Szeptember 20-án a kora reggeli órákban hangos, fájdalmas kutyaszűkölés hallatszott a főút mentén, a Kerek Perec pékség előtti szakaszon.  Egy autó ütött el, és sebesített meg egy kóbor kutyát, majd mit sem törődve tettével, tovább hajtott.  A kutya fájdalmas hangját nem lehetett nem észrevenni, vagy figyelmen kívül hagyni. Egy járókelőt dicséret illet, mert az útról levitte a kutyát a füves részre. Ezek után többen is telefonáltak, értesítették az illetékeseket, hogy el kellene szállítani a kutyát. Ekkor az a válasz érkezett, hogy majd jönnek az Állathigiéniai Szolgálat emberei, de csak egy héttel később, addig pedig nem lehet intézkedni. Tehát, ez azt jelentette, hogy ez a kutya lehetett volna épp egy olyan, amely otthonról szökött ki, és mire a gazdája megtalálná, addigra már elpusztulna.  Az emberek tehát tétlenül nézték volna, ahogy ott elpusztul, aki pedig segíteni akart volna rajta, az sem fordulhatott senkihez.

              Ázottan, sérülve…       …pár nappal a megmentése után

    Azzal egyet lehet érteni, és nyilvánvaló, hogy a nagykikindai Állatorvosi Mentőállomás rendelkezik megfelelő dokumentumokkal a kóbor kutyákkal kapcsolatos tevékenységek elvégzésére, de minden egyes felmerülhető esetet figyelembe kell venni. Az adai Állatorvosi Mentőállomással lehetett volna megegyezést kötni, hogy az ilyen és ehhez hasonló esetekben ők járnának el, begyűjtenék a sérült, beteg kutyákat, utána pedig elvihetné a nagykikindai Állathigiéniai Szolgálat. Igaz, ők csak kéthavonta egyszer jönnének Adára.  Addig is pedig nem kellene nézni, ahogy elpusztul a kutya, oszlásnak indul a teteme, és ez kellemetlen szaggal járna, fertőzésveszélyes lenne, lesújtó látványt nyújtana Ada központjában. Arról nem is beszélve, hogy még Adán meg lehetne állapítani, kié a kutya, ha van csipje, és lehetne a gazdáját értesíteni. Ugyanis ha valakinek a kutyáját nem az adaiak, hanem a nagykikindaiak gyűjtik be, akkor először is el kell utaznia az illetőnek oda, ha egyáltalán tudja, merre, kihez kell fordulni, másfelől nincs garancia arra, hogy élve megtalálja, és ez hatalmas bosszúságot okozna. Evvel kapcsolatban ugyanis két értesítés is megjelent, amelyek egyikében a befogott kutyák megsemmisítéséről van szó. Ez a megfogalmazás minden kutyabarát és kutyatartó ember szemében vérlázítóan hangzik, és rávilágít arra, hogy sietnie kell annak, aki ott akarja megtalálni elkóborolt, véletlen kiszökött kedvencét.
A kóbor kutya nem kóborként jön a világra, az ember miatt válik azzá, akkor legalább a minimális tevékenységeket illendő lenne megtenni velük szemben.
    Megjegyzésként annyit, hogy az elütött kóbor eb most jó helyen van, jobban van, néhány polgár önkéntes segítségének köszönhetően. De kérdés, ha legközelebb is történik hasonló eset, illetve még feltűnőbb helyen, akkor ki fog intézkedni? Remélem, a történtek átgondolása után a későbbiekben módosítják a megoldást, és az adai Állatorvosi Mentőállomás is kiveheti részét.

Gecse Attila