127. Zöld levél
Az év fája 2011-ben a TISZAFA
A szakemberek úgy döntöttek, hogy 2011-ben a tiszafa legyen az év fája, ezzel is elősegítve az ősi élőhelyek hatékonyabb megőrzését. A közönséges tiszafa vagy tiszafenyő (Taxus baccata) védett, örökzöld növényfaj. Korábban egyszerűen tiszafának hívták, ám ahogy a nemzetség többi faja is ismertté vált, a „közönséges” előnevet kapta. Nyugat-, Közép- és Dél-Európában, Északnyugat-Afrikában, Észak-Iránban és Délnyugat-Ázsiában honos.
Lassan növő, de igen hosszú életű növény, példányai 500-1000, egyes esetekben akár 2000 évet is megérnek. Az eddig mért legnagyobb törzsátmérővel, 4 méterrel rendelkező példány valószínűleg 2000 éves is lehet. Állítólag 5000-9500 éves tiszafák is léteznek, de a növekedés sebességéből és a környező területek régészeti vizsgálatából arra lehet következtetni, hogy a legidősebb fák, mint például a skóciai fortingalli tiszafa is inkább „csak” 2000 év körüliek lehetnek. Azonban még ezt az alacsonyabb becsült életkort figyelembe véve is, a közönséges tiszafa a leghosszabb életű európai növényfaj. Közepes hőigényű, árnyéktűrő. Fája vörösesbarna, igen kemény, tömör. A nyesést jól bírja, így parkokban, kertekben szép formák hozhatók ki belőle – több mint 200 termesztett változata ismert.
Természetes előfordulásai bükkösökben, árnyas sziklaerdőkben és szurdokerdőkben vannak, de ma már általában csak az ember és a vad számára nehezen megközelíthető árnyas, meredek lejtőkön, sziklás oldalakon találhatunk rá. 10-12 méterre is megnő, de egykoron 15-30 méteres egyedei sem voltak ritkák. A történelmi Magyarország területén élő legtermetesebb képviselőjének átmérője tőben 120 centiméter volt, ennek tuskóját az 1885. évi budapesti kiállításon be is mutatták. Életkora meghaladja az 1000 évet is, bár az ilyen példányok egy része több törzs összenövéséből keletkezett.
Nyelvészeti tekintetben sok vitát váltott ki a faj magyar nevének eredete. Már egy 1250-ben kelt oklevél említi „Tyzafa” később „Thysafa”, majd „tizafa” néven, Erdélyben pedig tiszafa, tiszafenyő és ternyőfa megnevezése is ismeretes volt. Tévesen terjedt el az a vélemény, hogy a Tisza folyóról kapta a nevét, még ha közös szótőről erednek is. További magyar társneve: méregfa, ördögfa, csapfa, halálfa. Ezek a régóta ismert mérgező hatására utalnak. Fás szárú növényünk a párás klímájú, üde termőhelyeket szereti, elsősorban meszes alapkőzeten (pl. mészkövön és dolomiton). Tipikusan árnytűrő fafaj, de teljes megvilágításban is megél, ilyenkor viszont gyorsabban nő.
A tiszafa kérge a platánokéhoz hasonlóan vékony, szabálytalan foltokban válik le, amelyek szürkés-vagy vörösesbarna színűek. Tipikusan kétlaki faj, azaz külön-külön egyeden nyílnak a porzós és a termős virágai, ezért csak a nőivarú egyedein látjuk ősszel a piros magköpenyes magokat. Magját madarak és kisemlősök terjesztik. A piros magköpeny kivételével a növény valamennyi része (még a fűrészpora és a pollenje is) taxin nevű alkaloidot tartalmaz, amely az ember és a páratlan ujjú patások (különösen a lovak) szervezetébe kerülve halálos mérgezést okozhat. Ugyanakkor a páros ujjú patások (pl. az őz és a szarvas) különösebb mérgezési tünetek nélkül hántják e faj törzsét, rágják hajtását. A húsos burkok ehetők. A madarak meg is eszik, a burkot megemésztik, a mag pedig sértetlenül távozik el emésztőcsatornájukból, és így terjesztik a tiszafát. A fa kivonatából előállított taxol az utóbbi évtizedben vált fontossá a rákos betegségek elleni küzdelemben.
Gyönyörű példányai sövényszerűen övezik az újvidéki Báni-palota épületét, de az adai központi parkban és a rekreációs parkban, sőt több kertes ház kertjében is megtalálható.
Érdekes irodalmi vonatkozásai is vannak: a Harry Potter regényekben Voldemortnak tiszafa varázspálcája van, Sylvia Plath költészetében gyakran előforduló jelkép, John Keats A melankóliáról c. versében írja: „poklos csucsor fürtös diszét se tűrd; / setét füzéredűl taxus-bogyót / ne pergess” (Tóth Árpád fordítása). Agatha Christie Egy marék rozs c. regényében a gyilkos a tiszafa mérgező alkaloidját használja fel tette elkövetéséhez. T. S. Eliot Négy kvartettje közül a Little Gidding c. versben írja: „A rózsa pillanata meg a tiszafa pillanata / Ugyanaddig tart.” A bonsai kertészek kedvelt növénye. Aki teheti, ültessen belőle, elegáns dísze, szép színfoltja lesz kertjének!
Király János (a forrás egy része Greenfo)
