MÁRCIUS 15-ÉN MOHOLON IS ÜNNEPELTEK

    Március 15-én, az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc évfordulóján a moholi temetőben lévő kopjafánál – mint minden évben – idén is a Magyar Polgári Szövetség szervezett koszorúzással egybekötött ünnepséget. A megemlékezésen részt vett a csókai Orfeusz Egyesület férfikórusa Hajnal Attila művészeti vezetővel és ők a Himnusszal, a Szózattal, valamint forradalmi is Kossuth-nótákkal vérpezsdítő zenei aláfestést szolgáltattak.
    Burger Anita műsorvezető elsőnek Sass Tamást, az MPSZ alelnökét kérte fel beszéde elmondására, aki a következőképpen kezdte beszédét:
    „Azért jöttünk ma össze, hogy tisztelettel emlékezzünk mindazokra, akik a szabadságért, egy jobb életért adták saját életüket. Ünnep ez mindannyiunk számára.
    A szabadságért ma is tenni kell, áldozatokat kell hozni érte. Meg kell őrizni, és ha lehet, akkor még nagyobb szabadságot kivívni polgáraink számára. Ez a MPSZ célja és feladata. Március 15-e jelképpé vált. Nemzetünk szabadságszeretetét, a szabadság utáni kiolthatatlan vágyát fejezi ki…
    Sajnos, a forradalom véres szabadságharcba torkollt. A magyar nép szabadságvágyát elhallgattatták, de megszüntetni nem tudták. Március 15-én azokra az ismert és névtelen hősökre emlékezünk, akik nem futamodtak meg, hanem elszántan és önfeláldozóan tették emberi feladatukat, küzdöttek a szabadságért. Nekünk ma ők a példaképeink, őket követjük, az általuk megkezdett úton haladunk a teljes szabadságig, ami a mi esetünkben a teljeskörű autonómia megszerzése lesz.
    Ehhez minden szabadságszerető embernek erőt, egészséget, és főleg lankadatlan kitartást kívánok!”
     Utána szerb nyelven is szólt az egybegyűltekhez: „15. mart je nacionalni praznik Mađara. Simboličan praznik jer izražava želju svih onih koji čeznu za slobodom. Tog dana sećamo se ohih koji su život dali za slobodu i nezavisnost. Skupili smo se u čast onima koji su se borili za slobodu. Praznik treba da nas podseća na predstojeće zadatke. Građani opštine su nam dali poverenje i mi smo dužni da ostvarimo naše ciljeve. Naš veliki zadatak je da pomognemo u savlađivanju recesije i da ravijamo ovu opštinu. Dužni smo izgraditi dobru saradnju i sačuvati bezbednost Mađara.
Sada vas molim da odamo počast borcima i revolucionarima koji su 1848/49. dali svoj život za slobodu. Polaganjem venaca kod spomenika ćemo obeležiti ovaj dan. Hvala lepo!”
    Itt volt Bozóki Antal ismert közéleti személy, az Argus civilszervezet elnöke is. „Külön üdvözlöm a moholiakat – kezdte beszédét, majd így folytatta: – Első alkalommal vagyok itt, és nagyon örülök, hogy ünnepelhetek velük és a vendégekkel. Március 15-e a magyarok legnagyobb nemzeti ünnepe. Azok a gondolatok, azok az eszmék, amelyeket a márciusi fiatalok fogalmaztak meg, örökértékűek és a mai generációknak is az a kötelessége, hogy ezen eszmék megvalósulásáért kiálljanak és küzdjenek mindenhol, bárhol vannak is a világban…
    Hogy hogyan került sor a 12 pont kinyomtatására?
    Abban az időben Magyarországon cenzúra volt és semmit sem lehetett kinyomtatni anélkül, hogy azt a cenzor jóvá ne hagyta volna. Nomármost a 12 pontot a cenzor, ugye, nem hagyhatta jóvá, és akkor a nyomda tulajdonosa odasúgta, hogy uraim, ugyan foglaljanak már le egy nyomdagépet és akkor nem lesz semmi akadálya a 12 pont kinyomtatásának. Hát így került sor arra, hogy az ott lévő Petőfi, Kossuth ráfogták az egyik nyomdagépre, hogy az most le van foglalva és így került sor ennek a történelmi okiratnak a kinyomtatására. Ez egy ereklye a magyarok számára.
    Sajnos, azt kell mondanom, hogy a márciusi fiatalok akkori elképzeléseivel, álmaival – beleértve a sajtószabadságot is – ma is gondok vannak.
    Gondok vannak a vajdasági magyar sajtó kapcsán is. Egy olyan sajtót kellene létrehozni, amelyik tárgyilagosan fogalmazná, elemezné mindazokat a problémákat, amelyekkel a vajdasági magyarság foglalkozik. Sajnos, ma ez nem egészen így van, és bizonyára még egy jó időbe telik, míg ez a sajtószabadság vidékünkön is kiteljesedik. Persze, nem adjuk fel és küzdünk mindazért, amit annakidején megfogalmaztak, és hát ennek érdekében kívánom azt, hogy az itteni politikai vezetésnek is, így az MPSZ-nek, valamint a többi vajdasági magyar pártnak minél jobban sikerüljön a vajdasági magyarság érdekeit megfogalmazni.
    Ez most egy olyan alkalom, mondhatnám azt is utolsó alkalom október előtt, amikor is sor kerül arra, hogy az Európai bizottság véleményt mondjon Szerbia megfelelőségéről, hogy felvegyék az EU tagjelölt listájára, hogy megfogalmazzuk, hogy mi is az, amit mi tulajdonképpen Szerbiától elvárunk, hogy nem feltételként, hanem feladatként teljesítsen, hogy bekerülhessen az Európai Unióba. Ehhez kívánok én a politikai vezetésnek és mindenkinek sok sikert!”
    Ezt követően Szegedi Endre a belgrádi magyar nagykövetségről felolvasta Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi körlevelét, majd Györe Béla, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt községi elnöke a kettős állampolgárság kérdéseit, örömét, az autonómiaköveteléseink európai színtű megjelenítésének szükségességét taglalta.

A résztvevők a csókai Orfeusz együttes dalait hallgatják

    Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy „a szabadságharc kezdete számunkra egy ünnep, mert a magyarság ezzel bebizonyította, hogy minden erejével azon van, hogy az emberi szabadságot meg tudjuk élni.
    Mit jelent számunkra a szabadság? Elvárjuk azt, hogy a fejünk fölött gondolkodó és életünket irányító nagy erők ne parancsoljanak nekünk, ne követeljenek tőlünk, hanem segítsenek bennünket. Adják meg a szabadságunkat amellett, hogy nem követelőznek!
    Értem ezalatt Belgrádot, és bizony, Budapestet is. Budapesttől elvárjuk, hogy egyformán bánjon velünk, mindazokkal az emberekkel, szervezetekkel, pártokkal, akik megvetették a lábukat és küzdenek a vajdasági magyaroknak mondott emberekért – mi persze délvidékieknek hívjuk magunkat! – mert sokszor látjuk, hogy nem egyformán fordulnak hozzánk, nem egyformán gondolkodnak rólunk.
    Belgrád részéről azt szeretnénk, hogy a Vajdaságban élő magyarok éppen olyan emberek legyenek, mint amilyenek a Szerbiában élő emberek. Hadd legyek banális: ha nekünk ki kell fizetni az elfogyasztott áramot, akkor fizessék ki Dél-Szerbiában is!
    Ha nekünk dolgunk van, bajunk van, akkor segítsenek rajtunk is. Ha nekik joguk van arra, hogy legyen szerb rendőrségük, akkor igenis, nekünk is legyenek olyan rendőreink, akik magyarul tudnak és védelmeznek bennünket.
És ne vegyék el tőlünk a pénzt! Ne csak vigyék, hozzanak is ide. Mert bizony Vajdaság ma az összjövedelem 43 százalékát termeli meg, és ha ebből az alkotmányban 7 százalékot visszaígérnek, akkor mi nem 4-et, vagy 5-öt kérünk vissza, hanem legalább azt a mizérikus 7 százalékot költsék teljes egészében erre az országrészre!”
    Rácz Szabó ezután szólt még a decentralizáció szükségességéről, az autonómia és az önrendelkezés kiharcolásáról. Beszédét nagy taps követte, majd a következő sorrendben kezdődött el a hősök kopjafájának megkoszorúzása:
    MPSZ – Rácz Szabó László és Sass Tamás, Önkormányzat – Búcsú Attila, községi tanácstag, VMDK – Kalmár Gábor és egy párttársnője, Demokrata Párt – Tóbiás József, VMSZ – Bálizs Gizella és Világos Tibor, Szerb Haladó Párt – Stanka Mihajlov és Dragan Bajšanski, Belgrádi Magyar Nagykövetség – Szegedi Endre, VMDP – Györe Béla.
    Ezt követően a csókai Orfeusz Együttes a jelenlevőkkel közösen elénekelte a Szózatot és az ünnepség befejeződött.