Nyelvi figyelő
A vőfély, a vőlegény és a menyasszony

    Néha érdekes dolgokra bukkanok, miközben a hirdetéseket böngészem az újságban. Legalábbis nyelvi szempontból érdekesekre. Íme egy ilyen: Fogadjon vőfényt a lakodalomba! – biztatja az egyik hirdetés az újságolvasókat. Tudvalevően olyan személyről van szó, aki a lakodalom menetét irányítja, aki gondoskodik a vendégek tájékoztatásáról és szórakoztatásáról, és aki biztosítja a hagyományos ceremóniák megtartását. Kissé meglepődtem, hogy a köznyelvben szokásos vőfély szó helyett a vőfény szerepelt az újságban. Ez népetimológiás változata az elsőnek, ugyanúgy, mint a vőfér, a bőfér, a lőfény, a vővény stb., amelyek szintén ’a lakodalmat megszervező férfi’ jelentésben fordulnak elő különböző vidékeken. 
    Azt nyelvtörténeti adatok bizonyítják, hogy a vőfény szó másodlagos a vőféllyel szemben,. A vőfély ugyanis régebben vőfélnek hangzott, és a vőlegény segítőtársára utalt. A Besztercei Szójegyzékben (1395.), a Schlägli Szójegyzékben (1405. k.) és a Zsélyi Szójegyzékben (1572.) is így szerepel. A vő főnév a régi nyelvben nemcsak férjre, hanem vőlegényre is vonatkozott. A fél pedig 'társ, részt vállaló személy' jelentést is hordozott.
    A fél főnévnek ezt a jelentését több szavunkban is felismerhetjük. Közéjük tartozik a feles, a feleség, az ügyfél, a felebarát, az ellenfél stb. A feles főnév olyan bérlőre utal, aki a földet a termés feléért műveli; a feleség közismerten a női házastársat jelöli; az ügyfél olyan személy, aki valamilyen ügyben segítőtársra szorul, például adásvételi szerződés összeállításához ügyvédet fogad; a felebarát főnév a vallási szóhasználatban jelentkezik, embertársra utal, eredeti alakja a birtokos személyraggal szereplő felebarátja volt; az ellenfél voltaképpen küzdőtársra vonatkozik, leginkább a sportnyelvben él, de összefüggésben lehet minden olyan személlyel, aki valamely dologban szemben áll más személlyel vagy dologgal.
    A hasonló hangzású ellenség sajátos változata az ellenfélnek, elsősorban a háborúban szemben álló félre utal, jelenthet továbbá rosszakarót, ártó szándékú személyt; a rendszer bomlasztására törőt; olyan személyt, aki elutasít valamely elvet, törekvést; illetve aki nem él valamivel.
    A vőfély megnevezés jobb megértése érdekében nem árt, ha tudjuk, hogy a vő szónak minden valószínűség szerint vevő volt az eredeti alakja. Azt a fiatalembert, aki nősülésre szánta el magát, annak idején vevő legénynek nevezték. Az esküvő előtt násznépével és tapasztaltabb barátjával, a vevő féllel elment annak az eladó lánynak a szüleihez, akit kiszemelt magának, és akivel már korábban megtörtént a jegyváltás, hogy kikérjék a menyasszonyt. A házasodás régente egyúttal adásvételnek is minősült, erről nemcsak a vőlegény szó eredetijének számító vevő legény, valamint az idők folyamán vőfély alakra módosult vevő fél, illetve a manapság is használatos eladó lány szókapcsolat, hanem a feleségül vesz és a férjhez ad kifejezés is tanúskodik.
    Végső sorban a menyasszony szó is értelmet kap az elmondottak fényében, ha figyelembe vesszük azt, hogy a meny szó a megy igével hozható összefüggésbe (amelynek men tő-alakja is van). Ha tudjuk, hogy az eladó lány utóbb férjhez megy, nyilván nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy a menyasszony voltaképpen nem más, mint férjhez menő asszony. Efféle összefüggés más nyelvekben is megfigyelhető, a finn miniä (menye) a mene (megy) ige származéka, a török gelim (meny) pedig a ’kel, megy' jelentésű gel igével van kapcsolatban.
    A vőfély tiszte a népi kultúra helyzetének megváltozásával manapság már hivatásossá válik, úgyhogy egy-egy lakodalmi ceremóniamester hirdetésben ajánlja fel szolgáltatásait.

Dr. Molnár Csikós László