Teológiai gondolatok
Bűnbánat és bűnbocsánat - igent mondani Istennek

    „Jézus a Szentlélekkel eltelve visszatért a Jordántól. A Lélek a pusztába vitte negyven napra. Ott megkísértette az ördög. Azokban a napokban semmit sem evett, de mihelyt elmúltak, megéhezett.” (vö. Lk 4,1-13)
    Az egyház ősi gyakorlata, hogy a feltámadás ünnepére szentgyónással, vagyis a bűnbánattartással készít elő.
    A szentgyónásban életre támadunk, megszabadulunk a bűn és a halál kötelékétől, mert a Föltámadott életében részesülünk. Ehhez járjuk azt az utat, amelyen a mi Urunk is járt.
    A bűnbánati idő kezdetén Jézus életének súlyos pillanataival szembesülünk: az Ő hármas megkísértésével. A gonoszság szellemének csábításai ugyanis, melyek megzavarják az Atya sugallatait, jelen vannak nemcsak Jézus, hanem mindannyiunk életében is. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy azok a próbatételek, melyeket Jézus a megkísértéskor átélt, a minden Krisztuskövető embert érő, mindenkori megpróbáltatások összegzése is.
    Nem tagadhatjuk le, be kell ismernünk, hogy mi keresztények is könnyen bűnbe esünk. Bár megtérésünk formai szempontból a keresztséggel véglegesült, az utána elkövetett bűnök ismét elszakítanak bennünket Krisztustól. Péter így szólt a varázslóból megtért Simonhoz, aki pénzért akarta megvásárolni a lelki javakat: „Kérd Istent, hogy bocsássa meg szíved gondolatát!” (ApCsel 8,12) Jakab apostol pedig így tanított: „Aki visszatéríti a bűnöst téves útjáról, a halálból menti meg lelkét.”  (vö: Jak, 5,19-20). Gyakorlati keresztény életünkben tehát mindig van hely a megtérésnek, mint a keresztség titkának újbóli, valóságos átélésére.
    A bűnbánati idő a megtérés ideje. Belátni tévedéseinket, Istentől, embertársainktól, az egész teremtett világtól való elfordulásunkat - Isten működése bennünk. Ezért mondhatjuk, hogy a bűnbánat: kegyelem. Aki hagyja, hogy Isten működjön lelkiismeretében, aki ezt az isteni hangot meg is hallja, annak „lesz bűne”, az vissza akar fordulni Istenhez. Az ilyen ember megtapasztalja Isten feltétel nélküli szeretetét.
    A gyónás nemcsak a Teremtőhöz vezető „visszaút”, hanem a közösségbe való lépés is. A bűnbevallás ugyanis visszasegít Jézus Krisztus igazi testvéri közösségébe. Általa testvért kapunk, hogy már itt a földön érezhessük Isten valóságát, kegyelmét, szeretetét. Csak rajtunk áll, hogy élünk-e Isten megbocsátásának ilyen határtalan ajándékával.

Morvai Matild