AZ ADAI RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM STÍLUSA
Architektúra, építkezés, stílusok

    Az adai római katolikus templom 1795-ben épült és még abban az évben felszentelték a Szentháromság tiszteletére. Mióta új szelek fújdogálnak nemcsak az adai hívek látogatják a templomunkat, hanem gya­korta megjelennek idegenek is, csoportosan, esetleg magánszemélyek és hallani szeretnének történetéről, nevezetességeiről. Voltak, akik vallási, építészeti, művészeti dolgok felől érdeklődtek, vagy csak kíváncsiskodtak. Így templomunkat többféleképpen kellett bemutatni diákoknak, a testvérvá­rosok híveinek, orvosi konzíliumoknak, a Magyarok Világszövetsége kül­döttségének, történészeknek, más vallású keresztényeknek. Míg korom és egészségem engedte, igencsak én voltam a bemutatással megbízott sze­mély. A templomot tíz perc alatt is meg lehetett mutatni, de akiknek több ideje volt rá két óra hosszát is hallgatták templomunk történetér. Beszéltünk az építéséről, a harangokról, az orgonáról, a toronyról, valamint a templom stílusáról. Egyedül talán a templom építészeti stílusának az elmagyará­zása okozott némi gondot. Ugyanis annakidején, amikor megboldogult Gere Vince plébános atyától kér­dezték, milyen stílusú az adai temp­lom, azt válaszolta, hogy egy falusi pusztatemplom. Nagyon igazat mondott! Ugyanis, amikor a törökök elfoglalták a vidékünket (1541) és le­rombolták a templomainkat, az em­berek nyolc emberöltőn keresztül (200 esztendő) templomot se láttak, nemhogy valamiféle stílus létezésé­ről hallottak volna. Építésekor arra fektették a hangsúlyt, hogy erős, stabil időtálló, a lakosság létszámá­nak, valamint a templom a feladatá­nak eleget tudjon tenni. Ami pedig a stílust illeti, a reneszánsz kivételével mindegyik építészeti stílusból találunk benne valamit.

Az adai templom 1962-ben

    Maga az építkezési forma az egyhajós román stílus. De ez csak az építkezésre vonatkozik. Román stílusúnak azt az épületet nevezzük, amelye keresztben bolthajtásos (esetleg mennyezetes) és a bolthajtások követik egymást. A bolthajtások oszlopokba mennek át, azok pedig a külső falakkal össze vannak kötve. Amennyiben oldalkórusok vannak, ezek a bolthajtások alatt vannak egyenes homlokzattal elzárva. A mi templomunk építkezési modellje ilyen, sőt az eredeti torony formája is román stílusú volt. De a mostani, kényszerből átépített torony már gótikus (csúcsíves), bár a kisebb csúcsok lemaradtak róla. Miután templomunkat 1874-ben restaurálták, belseje teljesen barokk formát kapott. Ekkor kapta a nagykórust is, amelynek homlokzata szintén barokk, vagyis enyhén hullámos. A díszítések a szentélyben, a szószék felett, valamint a templom hajójában teljesen barokk stílusúak. De a szószék az ő egyenes oldalaival már klasszikus. Ha ugyanis barokk volna, oldalainak karcsúknak kellene lenniük (rossza hasonlattal lapos köcsögre kellene hasonlítania). Ha három festményt nézünk, Lisieux-i Kis Szent Teréz, Assisi Szent Ferenc, valamint Szent Imre herceg képei is barokk stílusúak, bár a képeken az erős színek kissé összemosódnak. Ez főleg a Szent Imre festményen érezhető, ugyanis a magyar címer alig észrevehető. Ezt a képet Elacia olasz festő festette 1863-ban. A mennyezet freskói határozottan barokkok. Mivel a templom alapszínezete pasztell (világos), így az erős barokk színek még jobban kidomborodnak. Amikor korábban templomunk stílusáról vitatkoztak, a barokk helyett a neobarokk elnevezésnél maradtak, ugyanis hiányolták az erős aranyszínt, ami a barokk fő jellemzője. Kivétel Szent Péter és Szent Pál szobra. Hát körülbelül így határozhatnánk meg templomunk stílusát. De azon se lepődjünk meg, ha valaki azt mondaná, hogy templomunk festészete bizánci stílusú, mert a bizánci stílust a barokk elődjének nevezhetjük. Csak a bizánci stílus inkább keleten érvényesült.

A kölni katedrális...

... és a párizsi Notre Dame

    A stílusokat különben a következő sorrendbe sorakoztathatnánk: kezdetben volt az egyiptomi, az elő-ázsiai, a görög, a római, bár itt kiforrott stílusokról még nem beszélhetünk, mert ezek erősen helyhez kötöttek voltak.  Vallási szempontból két stílust különböztetünk meg: a keresztény stílust, úgymint a római Szent Pál bazilika, Szent Lorenzó Milánó, a székesfehérvári Szent István bazilika. Iszlám stílus: Cordovai dzsámi, a szarajevói Gazi Huszref bég dzsámi, a konstantinápolyi (Istanbul) I. Ahmed dzsámi. A keresztény építkezés Nagy Konstantin császár idejében indult meg, aki 313-ban türelmi rendeletével engedélyezte a keresztény vallást. Ő építtette lányának az első bazilikát, az Ita Constanza templomot. Az igazi építkezések sorozata akkor indult meg, amikor 330-ban Konstantin császár áttette székhelyét Rómából Konstantinápolyba. Az első stílusos építkezések a VII-X. századi háromhajós román stílusú templomok voltak (a templom hosszában két sor oszlopot kapott, így a templom hajóját három részre osztották).  Ez a stílus mód a VIII-X. századig volt gyakori. Ilyen a vezalay templom (Franciaország, Anasztázia templom Zadár, a lebenyi, a zsámbéki, az ócsai templom, a pécsi, valamint a gyulafehérvári székesegyházak, a jáki bencés templom stb. Később a háromhajósakat az egyhajós román templomok váltották fel a VII-XV. századig, mint például a velencei Szent Márk templom, a Montreáli dóm Palermóban, a clunyi bencés apátság, Speyer dóm Németország, Sesithorva Kaen Spanyolország, a szpliti dóm, Szent Mihály templom Ston, a tihanyi apátsági bencés templom,  a Szentháromság templom Kaenben, a trogiri katedrális stb. Utána következett a gótikus (csúcsíves) stílus a XI-XVI. századig: a kölni dóm, a bécsi Szent István Dóm, a firenzei, a milánói székesegyház, Chartres székesegyház, a strassburgi Münster katedrálisa londoni Westminsteri katedrális, a sibeniki katedrális, a pesti Mátyás-templom, a soproni Szent Mihály templom, a kassai székesegyház, a zentai Jézus Szíve templom stb. A párizsi Notre Dame (Mi Asszonyunk) eredetileg román stílusú templom volt, de a XV. században félig lebontották és átépítették gótikusra. Az alapok a terhet nem tudták volna elviselni, ezért a tornyokat nem fejezték be, így egyedülálló, jellegzetes formában maradt, csúcsívek nélkül.
    A kisebb területeket magában foglaló stílusfajták: a bizánci stílus, ami a későbbi barokk előhírnöke. Főleg erős és aranyozott színeivel, keletibb árnyalatokkal. Ilyenek: Hagia Sophia (Isteni vagy Szent Bölcsesség) Konstantinápoly – Istanbul, San Vitale Ravenna. Raskai stílus: Studenica Szűz Mária, XII. sz., Dečani templom Peć közelében, az ohridi Szent Klement templom, Staro Nagoričane kolostor Kumanovo. Későbbi, szerényebb a klasszikus stílus, mint pl. a debreceni református Nagytemplom, a szentpétervári Izsák Székesegyház, valamint a budapesti Nemzeti Múzeum. A gótikus stílust követte, majdnem egyidőben a reneszánsz, ezt pedig a barokk*. Mondhatjuk, hogy a reneszánsz erősen hozzájárult a reformáció terjesztéséhez, hisz úgy időben, mind gondolkozásban közelebb állt a reformáció tanaihoz. A barokk valamivel későbben jelenik meg és időben, valamint építkezési formáival is közelebb áll az ellenreformációhoz. Főleg a jezsuiták képviselték ezt az erős színeket, valamint a nagyobbat mutató díszítő elemeket, szobrokat, hogy a hívőknek imponáljanak visszatérésük érdekében. A reneszánsz megjelenésével egy humánusabb, emberibb, materiálisabb felfogást képviselt. Istent inkább az ember mellé helyezi, mint fölé. Ez erősen látszott a képzőművészet minden ágában.

Id. Török Máté
(Forrás: Az építészet története, Budapest 1907)