Telológiai gondolatok
Milyen közösséget akart Jézus?

    Sokszor olvasunk és hallunk arról, hogy Jézus tanításának középpontjában Isten országa áll, de vajon tudjuk-e, hogy milyen közösséget szándékozott az Úr létrehozni?
    A Máté szerinti evangélium 15. fejezetében ez áll: ”Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól”, ami annyit jelent, hogy Krisztus saját küldetését elsősorban Izrael népének egybegyűjtésére érti. Itt képzeli el az Isten országának is megvalósulását, amely azonban majd jelként kell, hogy szolgáljon a világ többi népe számára is.
    Isten országának bemutatása Jézus igehirdetésében egy egymással kiengesztelődött társadalmat feltételez. Ebbe az országba mindenkit befogadnak, és senkit sem minősítenek le. Ez a követelmény különösképpen is kifejezésre jut a tizenkét apostol kiválasztásában, akik Izrael különböző területéről valók, és akik képzettségükre való tekintettel is ugyancsak nagy különbséget mutatnak.

    Ebben az új közösségben nincs különbség nő és férfi, öreg és fiatal, rabszolga és szabad ember között. Jézus szándéka, hogy a szétszaggatott emberi társadalmat egymáshoz tartozó közösséggé alakítsa. Olyan társadalmat akar létrehozni, melyben az emberek egymásért élnek. Ebben a közösségben egymást el kell fogadnunk, egymást vigasztalnunk kell, egymásnak meg kell bocsátanunk, egymásért imádkoznunk kell, és szívből kell egymást szeretnünk. Ennek az Úr által megalapított társadalomnak egyik legszebb megfogalmazását Szent Pál apostol mondja ki a Korinthusiakhoz írt első levelében, amikor az „egymást építeni” kifejezésnek ad különösen nagy nyomatékot. Ez az „építés” minden keresztény hívő feladata, alóla nincs és nem is lehet kivétel.
    A Krisztus által bemutatott Isten országában mindenki feladata az Isten akarata szerinti élet. Ennek érdekében tiltja meg Jézus az uralkodást és a hatalmi struktúrát, az erőszak és fegyver használatát. Ebben a kontrasztos társadalomban a tekintély a szolgálatból kell, hogy kinőjön, de még az így létrejött tekintéllyel sem szabad kikényszeríteni azt, ami jó és helyes. Szükség esetén meg lehet érte halni.
    Jézus tanítványi közösségének csak egy atyja lehet: a Mennyei Atya. Ezért mondja Jézus, hogy nincs is rá szükség, hogy bárkit atyának szólítsunk, hisz Istenben gondoskodó, jó atyát kaptunk.
    A jézusi körhöz tartozó egyének lelki kötelékben élnek egymással, és ez megköveteli mindenki (még az ellenség) szeretetét is.
    Egymás megsegítése, elfogadása és szeretete nem a világ megvetését vagy a világból való kivonulást, hanem a másikért való életet jelenti. Ha ennek a fénye kialszik bennünk, ha sója ízetlenné válik, akkor nem értettük meg Krisztus üzenetét. Akkor arra sem vagyunk méltók, hogy Isten országát itt és most hirdessük.

Morvai Matild