A készülékek előtt mindenki egyforma

    A fejlődésre való vágy és a kommunikációs lehetőségek hiánya hívta életre az ötvenes évek elején az adai Hertz Rádióamatőr Klubot, amely azóta is folyamatosan működik. Jelenleg húsz aktív tagja van, akik között akadnak lelkes fiatalok és idősebbek egyaránt. Az adai rádiósok közül öten aktív versenyzőnek számítanak, akik a hazai és a nemzetközi versenyeken egyaránt kiváló eredményeket érnek el. A rádiózásról, a rádiósokról, a rádió és a világháló kapcsolatáról beszélgettünk Pétervári Attilával, a klub elnökével, valamint Kéki Lászlóval és Gajó Bélával, a klub sikeres versenyzőivel.
    – Ma már könnyen bekerülhet bárki a rádióamatőrök közé – magyarázta  Pétervári Attila, az adai Hertz Rádióamatőr Klub  elnöke- régen szigorú vizsgákhoz, engedélyekhez kötötték azt, hogy valaki rádióamatőrként tevékenykedhessen. Ma már könnyebben hozzá lehet jutni a készülékekhez és az engedélyhez is.

Kéki László

    Mit is csinál egy rádiós?
    – A rádiózás valójában ismerkedés, barátkozás a rádióhullámokon keresztül, sőt a rádiósok sokszor maguk készítik a készülékeiket, antennáikat, és hozzá tartozó szerkezeteket – magyarázta az elnök. – Tehát nem csak vesznek egy gyári készüléket  és rádióznak, hanem szüntelenül tökéletesítik ezeket. Új kábeleket próbálgatnak, új antennákat építenek, méregetnek. A rádiózás valójában két készülék közötti kapcsolat, a világ bármelyik részével összeköttetést  teremthetünk általa,  akár egy amerikai rádióssal is megismerkedhetünk. Vannak versenyek is, amelyeknek lényege, hogy meghatározott frekvencián, meghatározott időn belül minél több kapcsolatot létesítsünk. Minden összeköttetésről, kapcsolatról naplót kell vezetnünk, ezeket a naplókat aztán összesítik, és értékelik az operátorok teljesítményét.
    – Mindenki otthonról, a saját készüléke mellett ülve, a rádióamatőröknek fenntartott frekvenciákon vesz részt a versenyeken – tette hozzá Kéki László, a rádiósklub egyik legaktívabb tagja. – Minden operátornak van hívójele, amelyből meg lehet állapítani, hogy milyen kapcsolatról van szó, hogy netán németországi, magyarországi,  japán vagy esetleg  indonéziai összeköttetést sikerült-e létrehozni. Az adai rádiósklub hívójele  például az YU7ADY. Ezekről a kapcsolatokról aztán igazoló lapot, ún. QSL-lapot küldenek, amely bizonyítja, hogy milyen összeköttetések jöttek létre. Egy rádiós számára kihívás lehet, hogy minél több országból kaphasson ilyen lapot.
    Hogyan lesz valakiből rádiós?
    – Elsősorban ismeretség alapján, de annak idején az iskolában indítottak tanfolyamokat  is azok számára, akiket érdekelt az elektronika és a rádiózás. – magyarázta Pétervári Attila. – Azóta is voltak már hasonló képzések. Itt a gyerekek hallhatnak a rádiózás fogalmáról, megismerkedhetnek a különféle készülékekkel, megtanulják kezelni a távírót, tehát alapfokú ismereteket szereznek a rádiózásról. Aztán pedig a sikeres vizsga után mindenki megkaphatja a saját hívójelét. Legtöbben ismerősökön keresztül kezdenek érdeklődni és kerülnek be  a rádiósok közé.
    – Rádióamatőrnek lenni azonban felelősség is, hiszen  a rádióamatőr vizsga és  a rádiós igazolvány megköveteli, hogy az  aki a készülék előtt ül, bizonyos  viselkedési és illemszabályokat betartson, hiszen nem csak magát, hanem a klubját és az országát is képviseli. – mondta Gajó Béla. – A rádiózás szépsége azonban, hogy a készülékek előtt mindenki egyforma, ott nincsenek rangok, nem számít, hogy ki vagy és hova tartozol.
    – A rádiósok között nincs háború, minden rádiós segítőkészen viselkedik – tette hozzá Kéki László. – Volt már eset, hogy rádió segítségével szereztünk orvosságot, és a rádiót bármikor, bármilyen szükséghelyzetben, szélsőséges körülmények között  üzembe helyezhetjük, segítséget hívhatunk, kommunikálhatunk. Ezért a polgárok biztonsága érdekében a község is támogat bennünket.
    Mennyi időt követel ez a hobbi?
    –Ez huszonnégy órás elfoglaltság, hobbi, amelynek nincs haszna – válaszolt Pétervári Attila. – Sokszor egész napos készültséget jelent, sőt a versenyek alkalmával akár negyvennyolc órát is a készülék mellett kell töltenünk. A legrövidebb versenyek is legalább hat óráig tartanak.
    A rádiózás tehát nem egy jövedelmező hobbi, viszont mekkora befektetést igényel?
    – Saját magunk is készíthetjük a készülékeket, antennákat, így nem kerül sokba, a gyári készülékek esetében is ki-ki a saját pénztárcájához mérten választhat – tette hozzá Kéki László. – Azért vagyunk világviszonylatban  mi, szerbiai rádiósok is az elsők között, mert a meglévő, húsz-harmincéves készülékekből is igyekszünk kihozni a legtöbbet. Antennákat nemigen vásárolunk, magunk gyártjuk őket, mert akkor lesz jó egy rádió, ha van rajta egy jó antenna. 2006. óta az adai klub is tagja a Szerbiai Rádióamatőr Szövetség országos csapatának, ezt azzal érdemeltük ki, hogy az adai rádiósklub  már világviszonylatban is kiváló eredményeket ért el.
    Melyik eredményekre a legbüszkébbek?
    – A szigeteken általában nincs állandó rádió, csak előre bejelentett expedíciók alkalmával mennek oda rádiósok, és összeköttetést lehet teremteni ezekkel a területekkel is. Ezekre az expedíciókra, ezekre a kapcsolatokra „vadászunk”, mert csak meghatározott időpontban és csak meghatározott frekvencián lehet velük összeköttetést  teremteni. Legbüszkébbek vagyunk  a Sveti Nikola (Szent Miklós) szigeti expedíciónkra, amelyre 1998-ban és 1999-ben került sor. Felpakoltuk a felszerelést és a szigeten felállítottuk az antennáinkat, ott a tíz nap alatt mintegy 6000 összeköttetést hoztunk létre. Ez azért is fontos, mert a sziget addig nem volt aktivizálva, vagyis addig rádiós kapcsolatot nem hoztak létre onnan – mondta Kéki László.
    A rádiósok gyakran szerveznek találkozókat?
    – Igen. Ezeken az összejöveteleken a környékbeli rádióamatőrökkel találkozhatunk, ilyenkor közös programokat tervezünk, tapasztalatot cserélünk, elhozzuk, megmutatjuk a készülékeinket – magyarázta Kéki László.
    – A rádiózás azonban segítséget nyújt a nyelvtanulásban, segít leküzdeni a mikrofonlázat, fejleszti a kommunikációs készséget, és természetesen új ismerősöket szerezhetünk, s barátságok kezdete is lehet egy-egy rádiós összeköttetés kialakítása –  folytatta Gajó Béla. – Ezeken a találkozókon  személyesen is megismerkedhetünk azokkal az operátorokkal, akikkel már esetleg évek óta nap mint nap beszélgetünk rádión keresztül. Sokszor azonban személyesen nem tudunk olyan jókat beszélgetni, mint a mikrofon előtt.
    A rádiózás most is fejlődik, a rádiósok élnek az internet kínálta lehetőségekkel?
    – Nem vagyunk az internet ellenségei, mi is egyre többet használjuk, sőt a segítségével nagyon sok információ szerezhető a rádiózásról, a készülékekről, sőt az internet-összeköttetéssel rendelkező rádiók előtt új lehetőségek nyíltak – magyarázta Pétervári Attila,
    – Szerbiában harmadikként sikerült megcsinálnunk a linkkapu állomást, amit Echo Linknek neveznek és ami lehetővé teszi az analóg kommunikációt. Így az internetet összekötő állomásként felhasználva a világ bármely részét el tudjuk érni. Elérhetünk akár külső szatellit állomásokat is. Ez a dolog Amerikából ered és jelenleg hat működik belőlük Szerbiában –magyarázta Gajó Béla.
    A rádiózás sok lemondást, sok időt, elhivatottságot igényel, mégis, miért jó rádiósnak lenni?
    – A versenyekre már hetekkel előbb készülünk. Mert minden verseny, minden kapcsolatteremtési lehetőség egy kihívás. Nem a drága készülék hoz jó eredményt, hanem a jól kidolgozott praktikák, a felkészültség és az elhivatottság. Sosem lehet tudni, hogy kivel „találkozhatsz” a rádióhullámokon keresztül. Így megismerkedhettünk, „találkozhatunk” érdekes emberekkel a világ minden tájáról – magyarázta Kéki László.
    – A rádió segítségével kultúrákat, új embereket ismerhetünk meg. S jó érzés, hogy tudjuk, a hangunk hegyeken, tengereken, kontinenseken keresztül eljut valakihez, s válasz is érkezik rá. Ráadásul a rádiózás hobbi, életstílus, kikapcsolódás és egyúttal alkalom a tanulásra, a folyamatos ismeretszerzésre – fejezte be Gajó Béla.

Józó Mónika