Kiválóságaink: Gruber Enikő
A MEGELEVENÍTETT FERENC-CSATORNA

A Ferenc-csatorna építése abban az időben hatalmas vállalkozásnak számított, hiszen megelőzte még a Szuezi-csatornát is, ami majd csak 1859-ben épül, nem beszélve a Korinthoszi- és a Panama-csatornákról. Kiss József terve tehát messze felülmúlta a kor hasonló jellegű kezdeményezéseit, és a Magyar Királyság területén belül is ez volt az egyetlen mesterséges csatorna. Kiss Józsefnek köszönhetően teljesen átalakult a bácskai táj, hiszen a mocsaras vidéket termővé varázsolta, ennek köszönhetően a föld értéke magasan megnövekedett, és a csatorna segítségével még a termékfölösleg értékesítése, és olcsó elszállítása is megoldódott. Bácskát valójában a Ferenc-csatorna megépülése után kezdték el a termékenység és a gazdagság jelképeként emlegetni. (Részlet Gruber Enikő elsődíjas  tanulmányból)

• Talán nincs is olyan ember közöttünk, aki ne ismerné, vagy nem hallott volna a bácskai Ferenc-csatornáról, vagy ne látta volna a hozzá tartozó zseniális zsilipművet Óbecsén, de azt már kevesen tudják, hogy megálmodója, megalkotója Kiss József vízszabályozó mérnök volt. Erről a Kiss Józsefről írt szakdolgozatot, esszét Gruber Enikő, az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének végzős hallgatója és vele a Magyar Tudomány Napja (november 3.) alkalmából meghirdetett pályázaton Nagybecskereken első díjat nyert.

    – A pályázatot a Magyar Köztársaság Szabadkán székelő Főkonzulátusa, valamint a Magyar Nemzeti Tanács egyetemista és középiskolás kategóriában már öt éve rendszeresen kiírja – mondja Gruber Enikő – és 2009-ben a Kiss József vízépítő mérnök alakja és munkássága című munkámmal egyetemista kategóriában az első díjat én nyertem. Ezen a pályázaton olyan esszével, tanulmánnyal vagy audiovizuális munkával lehet pályázni, amelynek témája Vajdaságban született vagy itt munkálkodó tudós, kutató, író, közéleti személy munkássága. Tavaly ezen a pályázaton százan jelentkeztünk, tehát nagyon magas volt a túljelentkezés.
    Hogyan választotta a témát?
    – Az igazat megvallva már másodszor vettem részt a pályázaton. Először Szarvas Gábor és a nyelvújításhoz kötődő munkássága volt a témám, amivel helyezett lettem. Tavaly egyetemi tanárom és a Létünk című folyóirat főszerkesztője, dr. Bence Erika ajánlotta nekem témául Kiss Józsefet.
Amikor belefogtam, csak akkor láttam, milyen terjedelmes és szerteágazó kutatás áll előttem. Kiss József tevékenységét ugyanis alaposan ki akartam kutatni és a róla szóló tanulmányt színvonalasan megírni.
    Volt elég forrásmunkája?
    – Annakidején, 1943-ban Majtényi Mihály ismert vajdasági írónk A császár csatornája címen regényt írt róla, majd 1951-ben Élő víz címen megírta ennek a szocialista változatát is. Tőle még korábban, 1937-ben az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában Kolozsváron jelent meg  Molter Károly Tibold Márton című regénye, ami valójában a csatornáról szóló első regény és a csatorna partján élő, különféle etnikumú emberek életével foglalkozik. Rajtuk kívül Herceg János is foglalkozott vele írásaiban és Bordás Győző Fűzfasíp (1992) és Csukódó zsilipek (1995), valamint Vasagyi Mária Pokolkerék (1909) könyvei is erről szólnak. Továbbá a Magyar Szóban 1980 folyamán egy szerb műből fordított esszésorozat jelent meg a csatornáról és a lap ide vonatkozó számait a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetben Zentán találtam meg. A cikkeket itt ki is fénymásolhattam.

    Tehát ebből is látszik, mekkora anyagot kellet felhajtanom és elolvasnom, míg munkám megszületett. Mindegyik regény ugyanis másmilyen szempontból tárgyalja a csatornát és alkotóját, úgyhogy én ezt is kiemeltem a dolgozatomban és ez elnyerte a bíráló bizottság tetszését.
    A diploma, amint a mellékletből is látszik, tetszetős és három pecsét meg három aláírás díszíti: a belgrádi magyar nagyköveté, a szabadkai főkonzulé és a magyar nemzeti tanácsunk elnökéé. Könyvcsomagot is adtak vele, meg pénzjutalom is járt hozzá.
    Hova és hogyan tovább?
    – Tavaly áprilisban az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken diplomáztam, és mivel 9,5-ös átlagosztályzattal évfolyamelső voltam, lehetőségem nyílt, hogy tovább menjek doktori képzésre. Megjegyzem, én úgy is indultam az egyetemre, hogy elvégzem a doktori képzést is. Nagyon szeretem a magyar nyelvet, de úgy gondoltam, hogy ezzel a képzéssel jó lehetőség van váltani, és ezért most budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Művelődéstörténeti Tanszékén történelemtudománnyal foglalkozom. Ezt a tudományágat is ötvöztem délvidéki mivoltommal, és most a délvidéki magyarság identitástudatának és mentalitásának alakulását vizsgálom. Ez lesz a doktori disszertációm címe is. A három évig tartó képzés alatt ezt a tárgyat kutatom, és doktorálásom után két szakos végzettségű leszek.
    A doktori képzést nagyon jónak tartom, mert az egyetemi képzésnél sokkal nagyobb szabadságot nyújt, és önálló kutatásokra ad alkalmat. Igazából minden fiatal egyetemistának ajánlom, aki megteheti, hogy tovább tanuljon, és aki a tudományokkal, tudományos kutatással kíván foglalkozni.
    A jövőbeni tervek?
    – Idáig sem volt könnyű eljutni, és különösen az elején nagyon kellett a szülői, a családi támogatás. Most elmondhatom, hogy a magyar állam ösztöndíjasa vagyok, úgyhogy anyagilag bizonyos mértékben tehermentesítettem a szüleimet.
    A doktorálás után nagyon szeretnék hazajönni, itthoni egyetemen tanítani, tudományos munkával foglalkozni. Igaz, a kétlakiság is megoldható, de ismételten mondom, semmiképpen sem szeretnék elszakadni szülőföldemtől. A tudományos munka és a doktori képzés is publikálással jár együtt, így több folyóiratban is rendszeresen írok recenziókat, sőt még a disszertációból is jelentethetek meg fejezeteket. Erre Vajdaságban több színvonalas társadalomtudományi folyóirat is van, de nemcsak itt, hanem Magyarországon is. Ezen kívül tudományos tanácskozásokon, konferenciákon is részt veszek.
Szeretném, ha jövőbeni munkámmal hasznára válhatnék közösségünknek, és ha a munkám másokat is, sokakat érdekelne.

Király János