Rendhagyó üdvözlet volt betegeimhez!

    Majd 32 évi orvosi munka után elérkezett a nyugdíjba vonulás ideje, ami egészségügyi okok miatt előbb érkezett, mint gondoltam. Nem könnyű ezt felfogni, mivel imádtam a hivatásomat, de a csúcsa ennek az a 18 év volt, amit szűkebb szakterületemen, a szülészet-nőgyógyászat bűvkörében tölthettem.
    A nőgyógyászat a megelőző-gyógyító munka összes nehézségeivel, a szülészetben pedig az új élet fejlődésének csodáját végigkísérve a szülés előtti pillanatig, s látni sok-sok hölgyet hogyan válik, érlelődik anyává az „áldott állapot” hónapjai alatt; később találkozni az utcán a boldogan sétáló családdal!
    Higgyék el kedves olvasók, ez mindennél nagyobb boldogságot adott! De az is hasonló érzés, amikor a korán felfedezett, rosszindulatú elváltozás gyógyítása után láttam a pácienst, aki még éveket élhetett családja körében. Ezeket az érzéseket nem lehet anyagiakkal kifejezni!
    S itt érkeztem el oda, ami miatt rendhagyó ez az írás. Sajnos, mai világunkban egyre több az egészségügyi dolgozókat erő kritika, laikusok által hangoztatott „értő” bírálat. Pedig ennyi év, több területen (falusi, ügyeletellátó, községi ált. orvos, szakorvos) eltöltött munka alapján jogosan kérhetem a mostani vagy leendő pácienseket, becsüljék meg ezeket az embereket! Hiszen amit Önök látnak, csak a felszín! Nem tudhatják, mi zajlik az orvos, nővér vagy akár a mentősofőr lelkében, amikor egy-egy páciens életéért küzd, akár a saját életét is kockáztatva, vagy azt a sok stresszt elraktározva a lelke mélyén, ami éri a munkája során!
    Nem véletlen az a statisztika, ami szerint az orvosok átlagéletkora a legrövidebbek között van (nem csak szűkebb pátriánkban, hanem európai viszonylatban is!) Próbálják végiggondolni, csak a mi községünkben hány idős, nyugdíjas orvos van?! Nem sokat találnak!
    Éppen ezért több megbecsülést érdemelnének ezek az emberek! Vigyázni, óvni kellene őket, akik akkor is próbálnak segíteni embertársaikon, amikor alig ért valamit a fizetésük, szinte nem volt mivel diagnosztizálni a betegségeket és gyógyítani a betegeket! Mégis tették és teszik a dolgukat, ellopva sokszor az időt a családtól, a maguk pihenéséből. Napjainkban sajnos a médiák is azt sugallják „a betegnek mindenhez van joga!” Ez rendben is lenne, hisz az egészségügy a betegekért van! De arról szinte sohasem esik szó, van-e valamire joga az egészségügyi dolgozónak, ha a beteg nem tartja be az utasításait! Pedig az élet minden területén nem csak jogok, hanem kötelezettségek is vannak! Természetesen ennek fordítva is igaznak kell lennie! S nem minden az anyagiakon múlik! Egy kis jóindulattal sokat javíthatnánk ezen a gondokkal teli orvos (egészségügyi dolgozó)-beteg kapcsolaton!
    Ezzel búcsúzom volt pácienseimtől és az aktív orvosi munkától, mindenkinek jó egészséget és sok-sok türelmet kívánok a nehézségek elviseléséhez!

Dr. Horváth Edit