VILÁGVÁLSÁG

    Burjánzásnak induló természet mely a tavaszt jellemző hónapokban túl mozgalmassá vált hirtelen, nem veszi figyelembe azt, amit az evolúció egyénenként művel környezetével és önmagával. Lassan elmúlt a tél, a fűtési idény, és egyre jobban fordulunk a kinti világ, azaz a természet felé, az ottani teendők elvégzéséhez. Egyúttal mindez, a természeti kibontakozás mellett, a média adta lehetőség által mind jobban és jobban sarkalnak minket a világválság fogalmával és tényével a világ vezetői.
    A földművesek fejükhöz kapva próbálják megoldani a lehetetlennek tűnő helyzeteket és szigorításokat, hogy talpon maradhassanak és részesülhessenek a tortaszeletből, mely napról napra kisseb. De volt már, aki azt is mondta, fittyet hányva mindenre, hogy „támogatás nélkül is dolgozott a földműves, megvolt mindig valahogy és munkálta a kis valóságát!” Támogatás ide, világválság oda, a földet meg kell munkálni, és majd csak lesz valahogyan.
    Felénk tehát többek között ez a hír is járja a messzi síkhatárt, melyet enyhe völgyek és partok tesznek még szebbé és vonzóbbá a földesztergályosoknak. Ez a természet felébredt a téli államból, nem enged az emberi felelőtlenségnek és butaságoknak. Ö akkor is az Alkotója által adta kód szerint működik, él és talpon áll.
    Törökfaluban március 24-én az estéli órákban falugyűlést szerveztek az Ifjúsági Otthon termében az állami földek bérbeadásával kapcsolatban. Bilicki Zoltán, Ada község polgármestere, Tóth Tamás köztársasági képviselő és kíséretük tájékoztatták az érdekelteket, akik e gyűlésre összejöttek. Szó volt a lehetőségekről, hogy bárki licitálhat az állami földekre melyeket ezidáig a Halász József Mezőgazdasági Birtok használt. A több mint ötvenet számláló egybegyűltek figyelmesen meghallgatták a beszámolókat, valamint kérdéseket is tettek fel a földek bérlésével kapcsolatban. Más kérdéseket is felvetettek, amelyek a falvak lakosait érintik. E falugyűlésnek és az elhangzottaknak lett is foganatja, mivel három helybeli termelő az árverésen hozzá tudott jutni nem kevés földterülethez, amelynek licitálására április 15-én került sor Adán, az önkormányzat épületében.
    A törökfalusi földműves szövetkezet üzletében április 9-én, a húsvéti nyereményjáték húzását tartották meg. Február hónap folyamán kezdődött a nyereményjáték, azok részére, akik 1500,00 dinár érték felett vásároltak. A főnyeremény egy tévékészülék volt, kívüle még 86 darab nyeremény várt a szerencsésekre. Ebben voltak háztartási gépek, mosópor-öblítő, textiláruk és a szövetkezet termékei is. A nyeremények kihúzását Apró Árpád helybeli kisfiú végezte. A főnyereményt, a tévékészüléket Kancsár Piroska törökfalusi lakos nyerte meg.

    Nagycsütörtök délelőtt Törökfaluban, a helyi közösség épülete előtti betonra húsvéti jellegű rajzokat rajzoltak krétával a helybeli óvodások, nevelőjük vezetésével. Az előre kiszínezett kifestőket, amik a húsvéti közelgő ünnepről szóltak, a helyi közösség épület folyosóján állították ki. Völgyparton is, a piactéren az ottani óvodások krétarajzokat készítettek. A helyi közösségi épületben a kisiskolások és óvodások kifestőit állították ki. Mindezeket a húsvéti jellegű kiszínezett rajzokat meg lehet tekinteni, és meg is lehet dicsérni az ügyes kezeket!
    Az ünnepek alatt, felénk szinte harapni lehetett a békét és a csendet. Össze sem lehetett hasonlítani egyetlen más nappal sem. Ünnepelt a kicsi, de a nagy is, meg az egész világ. Néhány törökfalusi fiatal, húsvéthétfőn a hagyományt ápolta. Igaz, hogy az öltözékük nem volt hagyományos, de tejeskannával mentek locsolni a lányokat és asszonyokat. Sokan megörültek, de igazán meg is lepődtek, mert hát akikhez bementek, azok nem maradtak szárazon!

    A Törökfalu és Völgypart területén lévő egykori téglagyár helyén már hosszú évek óta a lakosok háztartásuk szemetét szokták lerakni. Az elmúlt évben sikerült e szeméttelepet kicsit rendbe hozni, amit az elmúlt hónap során sikerült körülkeríteni drótkerítéssel. Ezzel is a szemét továbbterjedését szeretné megakadályozni a helyi közösség. Minderre pályázat során tudtak pénzeszközöket biztosítani, amit a tartományi Földművelésügyi, Erdészeti és Vízügyi Titkárság adott pályázat útján.
    Hát a mi kicsiny vidékünkön volt ez is, az is, nem sokminden, de mégis valami, mindamellett, hogy a nagyvilági politikába mi nem szólhatunk bele. Ezért is próbálunk és akarunk talpon maradni, megállni megfogódzkodva a láthatatlan kapaszkodóban is, túlélni mindazt, ami már nem is egyszer végigsöpört a világ ezen vidékén és táján. Keljfel Jancsit is sokszor megütik, de ő mindig feláll. Szerintem mi is, mindannyian így vagyunk: a hosszú, hosszú évek során megszoktuk már, hogy mindig volt válság, és lesz is, míg a földön élünk.

Molnár József