AZ ADAI EGYHÁZKÖZSÉG TÖRTÉNETE - III.
„Osztrova községe, melyet hajdan csehek alapítottak, a török uralom alatt az 1530-ik év körül elpusztult, mely Zenta felőli országúttól a Tisza felé, az úgynevezett pusztatemplom körül állott, melynek ős lakói közül némelyek a török elől az Osztrova bara posványságából kissé kiemelkedettebb partba rejtőztek, s ott földalatti gunyhókban laktak, kik a zentai főőrség által többször meglátogattattak, s azon helyet Adicának – szigetecskének – nevezték el.
Midőn 1689-ben nemcsak Buda, hanem Nándorfehérvár (Belgrád) is I. Leopold király kezébe került, a nevezett őrséghez, Adica lakóihoz szétszórt szerbekből sokan csatlakoztak, kik egykor honukból kiszoríttattak és hazánkba befogadtattak.
A győzelmes csaták által megtört török uralom után Osztrova név alatt, mint új község növekedni kezdett szerbek és magyarokból. A magyarok Pest, Heves megyékből, a szerbek Csernovits patriarcha és Mamaszterly militiai alvajda által, a bécsi haditanács parancsa következtében, 1694-ben aratás után ide, valamint a többi Duna Tisza közti községekbe az ország belsejéből leköltöztek.
Ez időktől fogva 1751-ik évig Osztrova már mint határőrvidéki község volt, s lakói folytonos fegyvervillongásban éltek, s partjukból a jelenlegi térre húzódván föl, mindkét nemzet imaházat épített.”(Fridrik Tamás)
A falvak korabeli felsorolásából is arra következtethetünk, hogy ez az Asszonyfalva a jelenlegi Ada körül fekhetett, egy 1878-ból származó feljegyzés szerint pedig a Zenta-Ada országút mellett, a Tisza felé eső részen feküdt. Az adaiak ezt a részt Pusztatemplomnak, vagy Cseh-templomnak nevezték. Még 1897-ben is volt itt egy templomrom.1
A cseh-templom romjának rajza id. Bartutz Máté emlékezete alapján (1955)
PESZÉR (PESCER, PETZER). Az adai magyar keresztény lakossággal kapcsolatos másik korszakos emlékünk a mai Ada és Zenta között, inkább Adához közel fekvő Peszérből származik (az adai északi szántóföldeket még ma is, 2009-ben, Peszér-földeknek hívják!). 1337-ből ránk maradt egy idevonatkozó adólajstrom, és ebből tudjuk a községünk legkorábbról ismert második papjának a nevét, aki nem volt más, mint Kálmán, azaz Colomanus de Pescer.
Ő 1332-ben 30, 1333-ban 40 báni dénárt, 1334-ben 2 garast és 2 báni dénárt, 1335-ben 40, 1336-ban 14, és 1337-ben 20 báni dénárt fizetett a pápai tizedszedőnek. Ebből szintén egyenesen arra következtethetünk, hogy az akkori viszonyokhoz képest Peszér népes település volt.
Láthattuk, hogy Wolfgang Lazius, 1552-ből származó, igen részletes és igen jó, kézzel rajzolt térképén községünket Peβer néven tünteti fel ♀szímbólummal, ami azt jelenti, hogy a helységben templom van!
2008 nyarán alig félórai kapargatás után az adai Sárgapartnál ennyi templomrom-darabkát szedtünk ki a földből
Tájékozottabb adaiak úgy tartják, hogy a huszita mozgalomhoz tartozó cseh papok szétszóródásuk idején, mozgalmuk 1433-34-es Lipany melletti elpusztíttatása után vetődtek erre a területre és éltek itt halálukig.
Az 1526-os mohácsi csata elvesztése után a kereszténység ezen a területen szinte teljesen kihalt. A törökök lerombolták a templomokat, a keresztények nagy része pedig elmenekült. Így az egyház működése is megakadt. Ezen a területen akkortájt csak ferences papok fordultak meg, akiknek a törökök megengedték a hitbéli tevékenységet, így ők a megmaradt kevés katolikus hívőnek is a gondját viselték. A ferences szerzetesek leginkább lóháton járták a terepet. Nem sokat tudunk azonban arról, hogy milyen időközönként látogatták a települést, és hogy mekkora lehetett akkortájt az itteni katolikus közösség.
A XVII. század végén az Asszonyfalva elnevezés eltűnik és helyébe Osztrova, vagy Ada nevek kerülnek. Az Ada név török eredetű szó és magyarul szigetet jelent. Osztrovának a szláv nyelvekben ugyancsak sziget a jelentése. Miért kaphatta településünk ezt az új nevet?
1 Cseh-templom, vagy Pusztatemplom. Id. Bartutz Máté, adai adatközlőnk 1955-ben mesélte, hogy gyerekkorában (1897 körül) – míg szüleivel a földjüket művelve dolgoztak a pecéri földeken – játszottak a cseh-templom romjai körül. Igencsak bújócskáztak, vagy zavarócskáztak. Szülei avval riasztgatták őket, hogy „Vigyázzatok, merd evisznek a rézbagók!” vagy „Vigyázzatok, merd megfognak a cse papok!” Elmondása szerint édesapja emlegette neki, hogy 4, vagy 5 cseh pap is élt a cseh templom körül, de nem beszéltek magyarul, hanem érthetetlen nyelven gagyogtak! Ehhez kapcsolódott a kőkecske mondája, ami még 1954-ben is élénken élt az adaiak emlékezetében. Ma is megvan a hely, és kevés kaparás után is díszített, vésett cserép- és tégladarabokat lehet kifordítani a földből. Legutóbb 2008. október 12-én jártunk a lelőhelyen és rövidke fél óra alatt a fényképen látható, mintás (díszített) tégla- és cserépdarabokat kapartuk ki a földből.
Josip Štefković, Török Máté, Király János
