Fridrik Tamás életműve nyomában (2.)

    Munkái.
    Az eddig ismert szűkös életrajzi leírások alapján leszögezhetjük. Hogy Fridrik Tamás rendkívül mozgalmassá tette községünk kulturális életét. Megjelenésével gyökeres változások történtek a szellemi életnek szinte minden területén. A népiskolai tanító, hivatása mellett azon is munkálkodott, hogy minél magasabb szintre emelje a népművelődési lehetőségeit. Új elemi iskolát létesített, óvodát nyitott, megszervezte az ipari tanulók rendszeres oktatását, így az ő nevéhez fűződik az ipariskola létrehozása. A tanyai gyerekek képzését is gondjaiba vette, néhány tanyai iskolát szervezett, ugyanakkor a felnőttek oktatását is fontosnak tartotta, amit esti iskolán keresztül valósított meg. Lelkes támogatója volt a magyar olvasókör megalapításának, de talált időt más foglalkozások beindítására is. Ő volt az, aki bevezette a selyemhernyó tenyésztést, ezzel egy időben a faiskolák létesítését is. Ez a tevékenysége olyan jelentőséggel bírt, hogy nemcsak Adán, hanem a járásban is rábízták a selyemhernyó-tenyésztés szervezését és felügyeletét, ezt a tisztséget tíz éven át töltötte be. Továbbá a Bács-tiszavidéki  R.Kat. Tanítóegyletnek alelnöke is volt.
    Időközben állandóan ír, publikál ismeretterjesztő, helytörténeti és szakcikkeket. Külső munkatársa a Bácskában megjelenő szinte minden lapnak. Érdeklődési köre, témái változatosak, kötődnek a mindennapi munkájához, figyelemre méltóak a kor szellemiségéhez viszonyítva. Különösen az 1970-es években volt a legtermékenyebb, amikor kilenc lapnak is írt, és rendszeresen jelentette meg cikkeit, tanulmányait, értekezéseit. Íme azok a lapok, melyekben írásai jelentek meg (évek szerint):
    - a zombori Bácskában – Ada község leírása a múltból (1871), Takarékpénztárak, részvénytőkék (1873), Nyomdai viszonyok, A megye leírása (1878), Kórház, árvaház (1879), Eszmék, vonatkoztatással a gyümölcs-, méz- és selyemtenyésztésre (1887).
    - a szabadkai Bácskai Híradóban – A tiszáninneni kir. korona kerület megváltása az uradalomtól (1872), Az országos népszámlálás adataiból kiindulva a szegényügy rendezése, árvaházak létesítése. Keresztény és nem keresztény hitoktatás vidékünkön, nemzeti nyelvünk ügyében (1873), Nézzünk magunk után (1874), Az első helyi óvoda (1875).
    - a Hírmondóban – Rádai Gedeon követjelöltségéről (1872).
    - a Néptanítók lapjában -  Honvédek és felnőttek esti oktatása (1884)
    - a Zentai Figyelőben – Tamás bácsi levelei, Népnevelési, népiskolai intézeteink (1875).
    - a Zenta és Vidékében – Bács-Bodrog megye és a telepítvények (1975)
    - a Szabadka és Vidékében – Adóbehajtási ügyeink (1877)
    - az Újvidékben – A volt tiszai koronai kerület (1877)
    - az adai ipariskola Értesítőjében – Az adai iparos tanulók iskolájának mikénti kezelése s egy rövid nevelészeti értekezés (1885), Tizedes rendszer a számtan köréből (1886), Számtan és mértan az ipartanodában (1887), Iparosaink-és ipartanoncainkhoz (1888), Munkára fel! Imádkozzál és dolgozzál (1889)
    Fridrik Tamás legjelentősebb művei mégis a helytörténeti írások, melyek hírét, nevét a mai napig fenntartották. „Felmérhetetlenül sok és helytálló, a történelmi igazságnak megfelelő adatokat szolgáltatott Adáról” – írta kései utóda, Urbán János. Legfontosabb munkája a megyei monográfia (Bács-Bodrog vármegye földrajzi, történelmi és statisztikai népszerű leírása – 1878)     Az első megyetörténetek a kiegyezés után jelentek meg (köztük Orbán Balázs sorozata is a hat erdélyi vármegyéről), de a vármegyei határokat csak egy 1876-ban meghozott törvény írta elő, úgyhogy a megyetörténetek írása csak ezután kezdődhetett el. Ezt a sort nyitja Fridrik Tamás műve. A megjelenés pillanatában tehát úttörő munka volt, nélkülözhetetlen kézikönyv, az ismeretek gazdag tára. Ma már sok tekintetben elavult, hibái is jobban kiütköznek, de azért most is megkerülhetetlen forrásmunka, fontos kordokumentum. Teljesen beigazolódott a szerzőnek az a reménye, amit az előszóban fogalmazott meg: „Sok tekintetben hátramaradott népünk javára ezzel valamit teendek, a közügynek jó szolgálatot teszek.” Elkészítette monográfiájának rövidített változatát is, amely népszerű családi kiadvány volt, de az iskolában is jól lehetett hasznosítani a helytörténeti és környezettel való ismerkedés terén. A monográfia első megjelenésétől számítva 25 év alatt (1880-1905) négy kiadásban és mintegy 60.000 példányban jelent meg és kelt el. A művet, mint a kor szerzői általában, maga a szerző jelentette meg saját kiadásában.
    Már az eddigiekből is leszögezhető, hogy Fridrik Tamás főműve a már említett Bács-Bodrog vármegye földrajzi, történelmi és statisztikai népszerű leírása .Ezért érdemes röviden de részletesebben is bemutatni. A könyvet a szerző négy részre osztotta fel.
    Az első rész, a földrajzi adatok leírása, amely az 1800-as években uralkodó földrajzi körülményeket, az évszázadban végbemenő változásokat figyeli, foglalkozik a domborzattal, különböző területi egységekkel, ipari helyekkel, a helységek fejlődésével, a gazdaság jelentőségével. Bemutatja a földek megművelhetőségét, az állattenyésztést, leírja az ott élő emberek társadalmi rétegeit, munkáját, életkörülményeit. Kiemeli a kommunikációt és a vele járó összeköttetést – úthálózatot. Fontosnak találja az oktatás bemutatását, ugyanúgy a vallásosságot és a nemzetiségek történetét.
    A második részben a vármegye történelmének leírása a kiemelt téma. Hosszan tárgyal az ország vezetőiről – királyokról, fejedelmekről. Leírja a legfontosabb eseményeket, a török hódításokat és uralmat ezen a vidéken, beszél a török utáni időszakról. Mivel részt vett a szabadságharcban, jól tájékozott az eseményekről. Részletesen leírta a szabadságharcot és a következő évtizedeket egészen 1876-ig, minden olyan eseményével, amely jelentős volt a vármegye életében.
    A harmadik rész Bács-Bodrog megye községeinek részletes leírásával foglalkozik. Itt fejti ki a szerző részletesen minden addigi településről összegyűjtött adatait. Papírra veti a városok elhelyezkedését, fontossági szerepét a megyében, lakosságénak jellemzőit, történelmi szerepét. Adatokat szolgáltat jelentős épületekről, létesítményekről és szerepükről. Ezután említi meg a kisebb helységeket, amelyeket a vármegye területi tagolása szerint csoportosít: felső, közép, alsó, telecskai, tiszai, csajkási járásbeli községek.
    A negyedik rész a statisztikai adatokat tartalmazó táblázatokat mutatja be. Itt kaphatunk képet minden nagyobb város számszerű mutatóiról és a hozzájuk tartozó helységekről, valamint a helységek közötti távolságokról is.
    Mivel Bács-Bodrog vármegye az ország legfontosabb és legnagyobb vármegyéje volt, ezért az adatok hozzáféréséhez és összegyűjtéséhez kitartó és megerőltető munka kellett. A szerző csak így ismerhetett meg több olyan kultúrát, amely alátámasztotta az etnikai sokszínűséget. Mindezt a könyvében statisztikai adatokkal alátámasztva meggyőzően írt le. Egyértelműen megállapítható, hogy Fridrik Tamást a szeretet és a jó szándék vezérelte a nép szellemi és anyagi jobbléte emelésére. Mindezek mellett a szerző hasznos tanácsokkal látta el korának tanítóit, hogy ezzel a könyvvel hogyan segítsék elő a népoktatást.

(Folytatjuk)

Vastag János