KINEK A JOBB KEZE BAL?

    Azt mondják, hogy az emberiség létszámának több mint tíz százaléka balkezes (a Balkezesek Világnapja augusztus 13.). Ez azonban a jobbkezeseket kevésbé érdekli. De mivel én is és a kedves feleségem is balkezesek vagyunk, sokat gondolkodtam azon, hogy mi is idézi elő ezt a tulajdonságot?
    A balkezesség semmi esetre sem öröklődés következménye, mert sem az én szüleim, sem a feleségem szülei, sem három testvére, sem a mi gyermekeink, sem az unokáink nem balkezesek! Van, aki azt mondja, hogy a szülők hanyagsága, hogy kiskorukban nem figyelnek, hogy gyermekük melyik kezét használja. Ezzel kapcsolatban először magamról beszélnék. Kiskoromban, amikor szüleim észrevették, hogy a cumisüvegért, vagy bármi másért, az ételért, játékért bal kézzel nyúlok, figyelmeztettek: ne a csúnya, hanem a szép kezemet használjam. Ugyanis a szép kéz volt a jobb, és a csúnya a bal. Mivel azonban ez a puszta figyelmeztetés eredménytelen volt, más megoldáshoz folyamodtak. A jobb kezemre színes szalagot kötöttek, mondván, az a szép kezem, azt használjam. Színes szalag ide, vagy oda, én csak a bal (csúnya) kezemet részesítettem előnybe. Mivel ez a megoldás sem vezetett eredményre, utána különféle módon bekötötték a balkezemet, majd ujjatlan kesztyűt húztak rá. Annyit talán ezzel elértek, hogy az iskolában előbb a palavesszőt, később a ceruzát jobb kézzel fogtam, de a szivacs, valamint a radír csak megmaradt a bal kéznek.
    Mikor befejeztem az iskolát, elmentem szabóinasnak. Jobb kézzel már tudtam írni, így a tűvel és a gyűszűvel sem volt nehéz jobb kézzel bánni. De nem úgy az ollóval! Ezt csak bal kézzel tudtam kezelni, és ez így maradt a mai napig is. Azonban az olló jobbkezes volt, így gyakorta feltörte és kisebesítette a bal kezemet. Mikor önálló szabómester lettem, Németországból hozattunk két balos ollót, amit ott külön megrendelésre készítettek. A feleségemmel együtt ezt használtuk szabásnál, nyírásnál.
    De hogyan nyilvánult meg a balkezesség más téren, például az evésnél?
    Nekem a terítéket fordítva kell az asztalra tenni: balról a kést, jobbról a villát. Ugyanis minden kísérlet ellenére jobb kézből máig nem tudok kenyeret vágni. Ugyanez vonatkozik a feleségemre is, azzal a különbséggel, hogy a kanalat én jobb, a feleségem bal kézzel használja. Esküvőnk estéjén, amikor vacsoráztunk, helyet kellet cserélnünk, mert régi szokás szerint a vőlegénynek és a menyasszonynak egy tányérból kellett ennie a levest. Most, amikor diószüret ideje van, de máskor is, kalapáccsal mindketten csakis bal kézzel tudunk diót törni!
    Tudjuk, hogy minden mozdulatunkat az agysejtek irányítanak. Azzal, hogy a balkéz gátlásával zavart idézünk elő az agysejtekben, ennek kára van, és valamiben jelentkezik, főleg akkor, ha ezt máról-holnapra kívánjuk megváltoztatni. Erről el fogok mondani egy történetet:
    Egy nagytehetségű, balkezes svéd fiatalember beiratkozott a katonai akadémiára. Természetesen, a hadseregben mindent jobb kézzel kellett csinálnia. Tehetsége folytán csakhamar őrnaggyá léptették elő. De hamarosan észrevették, hogy az őrnagy egyre kevesebbet beszél, a szavakat egyre rosszabbul ejti ki, míg végül egészen megnémult. Éppen ebben az időben kezdődtek a svéd és a finn határvillongások, és szükség volt a néma őrnagyra is. Az egyik ütközetben meglőtték a jobb karját, bekerült a kórházba, ahol megpróbálták megmenteni a jobb karját, de ez nem sikerült és végül amputálni kellett. Ez után csak a bal kezét használhatta. Ő pedig már a kórházban megszólalt, idővel pedig teljesen visszanyerte beszélőképességét.
    Amióta a földön emberek élnek, mindig is voltak balkezesek. A régi nagy tehetségek közül most felsorolnék néhány balkezest: Napóleon francia császár, a nagy hadvezér, Einstein a nagy matematikus, Szilárd Leó, az atombomba egyik feltalálója. Hogy ezeknél a bal kéz használata miben nyilvánult meg, azt nem tudom. De az élő nagyok közül Bill Clintont, az USA volt elnökét, Nikolas Sárközy francia elnököt, Božidar Đelić, a szerb miniszterelnök helyettesét láttuk, amint balkézzel írnak. Balkezük használata valószínűleg másban is megnyilvánul.
    Az orvostudomány kimutatta, hogy a születendő gyermek előrehaladt korban, az anyaméhben szopja valamelyik hüvelykujját. Ha rendellenesség nem áll be, akkor mindig azt a hüvelykujját szopja, amelyik kezét majd később is előnyben fogja részesíteni. Mikor megszületik, eltelik valamennyi idő, kezdi a kezét használni és mindig azzal a kezével nyúl valamiért, amelyiknek a hüvelykujját szopta az anyaméhben. Hiába próbálja az anyuka a tárgyat úgy fordítani, hogy a használatos kézzel ne legyen elérhető, a gyermek mindenáron megpróbál megfordulni, hogy azzal a kezével nyúljon a tárgyért, amelyik kezének a hüvelykujját szopta az anyaméhben.
    Ha azt állítjuk, hogy minden mozdulatunkat az agysejtek irányítják, akkor már az anyaméhben a magzatnak a saját agysejtjei irányítják a hüvelykujj szopását! Kérdezem én akkor, mikor is kezdődik az élet? Az anya agysejtjei nem irányíthatják a kisgyermek hüvelykujjának szopását, mert különben nekem jobbkezesnek kellett volna lennem!
    Az orvostudomány, a természettudósok és egyéb tudósok még sokmindent fel fognak találni az emberiség érdekében. De egy az biztos: az élet örök titka marad, hogy az ember mitől lesz jobb- vagy balkezes.
    Ennyiben foglaltam össze mondanivalómat. Aki ebben kételkedik, járjon utána!

Írta egy olvasó, Török Máté
Közzétette Király János