Titokzatos adai kincs

    Lapunk 2003. decemberi számában egy riporton keresztül beszámoltunk arról, hogy 1966-ban az adai Nagyúton régi ékszerekkel teli dobozt találtak, melynek eszmei és történelmi értéke felbecsülhetetlen. Bemutattuk Tormás Istvánt, aki véletlenszerűen bukkant a kincses dobozra, miközben tárcsával egyengette az utat. Arról is szó esett, mennyire meggondolatlanul kezelték „az amúgy érdekes” aranyból, ezüstből, bronzból készült régi ékszereket, továbbá, hogyan került a Zentai Múzeumba, ahol biztonságos helyet kapott, és nem semmisült meg. A szakemberek, régészek, muzeológusok a legelismerőbben nyilatkoztak róla, mondván: ”…szépségüknél fogva meghatározni őket nagyon nehéz, de a legszebbek mégis a kapcsok, hajdíszek, fülbevalók.” Megjelentettünk két fotót is, melyek csak sejtetik az ékszerek csodaszép alakját, kidolgozását.
    Ha feltenném a kérdést, hányan tudunk róla, és hányan láttuk, a válasz nagyon lehangoló lenne – mondhatnám, nem is ismerjük ezt az értéket, kivéve azt a kevés látogatót, akik felfigyeltek rá a Zentai Múzeumban. Mindezt a hiányosságot ezúttal pótolni igyekszünk és lapunk utolsó oldalán egy fotósorozatban bemutatjuk a legszebb, legdíszesebb, legszembetűnőbb ékszereket, hogy legalább elképzelésünk legyen a régmúlt idők divatjáról, a viseletről, az ötvös mesterek kézügyességéről, arról, hogy a szépet nemcsak napjainkban, hanem ősidők óta szereti az ember. A másik oldaláról nézve, kicsit büszkék is vagyunk arra, hogy ez a lelet Adán került felszínre, ezért magunkénak is tekinthetjük. Hát nem csodálatos?!
    Ide kívánkozik néhány mondat erejéig az is, hogy a lapunkban való megjelenése óta (5 év) nagy fordulatot vett a kincslelet sorsa. Továbbra is a Zentai Múzeumban látható, de felfigyelt rá a kecskeméti Katona József Múzeum egyik munkatársa, muzeológusa, a délszláv régészeti kutatások kiváló ismerője és szakértője, aki tudományosan is feldolgozza az adai kincsleletet, és ezt publikálni is szándékozik. A kincsekről készült fotók tőle jutottak birtokomba, és lapunk színes borítóján az olvasóknak is bemutatjuk egy részüket.

V. J.