Nyelvi figyelő
Káprázik a füle?

    Amikor a Kossuth Rádiót hallgatva egy reklámban elhangzott a Nem káprázik a füle mondat, töredelmesen megvallom, a fülem nekem sem káprázott, inkább csak megütötte a fülemet a dolog. A reklámok gyakran meghökkentik az embert, voltaképpen ily módon hívják fel a figyelmét. Ennek egyik módja lehet a szokatlan megfogalmazás. A káprázik ige hagyományosan a szem főnévvel szokott együtt járni: káprázik a szeme. Ez egyrészt azt jelenti, hogy káprázatban fény és színfoltok vibrálnak valakinek a szeme előtt, másrészt pedig azt, hogy az illető képzelődik. A szókapcsolatnak talán erről a második jelentéséről mintázták a reklámkészítők a Nem káprázik a füle mondatot, azt sugallva, hogy nem képzelődik a kedves hallgató, amikor a reklámnak az állításait hallja. Hogy csakugyan indokolt lehetett az eljárásuk, az is mutatja, hogy a szokásosabb cseng a füle kifejezésnek nincs efféle értelme, rá nem támaszkodhattak ('csengésszerű zúgást vél hallani'). A fülébe cseng v. a fülében cseng valami szókapcsolat azt jelzi, hogy az illető még most is hallani véli a korábban elhangzottakat.
    A káprázik ige a szemre való közvetlen utalás nélkül is előfordulhat úgy, hogy mégiscsak látvánnyal van kapcsolatban. Például: „A fehér - úgy mondják a tankönyvek - nem szín. Maga a semlegesség, amely jelentést ad a kolorit többi tagjának. Ezért káprázik a fehér abroszon a kommersz cserépedény; ezért látszik színesnek a kopott berendezés a frissen meszelt szobában.”
    Érdekesek egyébként azok az igék, amelyek az emberi test beszédének, reakciójának valamely formáját jelenítik meg. Némelyikük kifejezetten erre a szerepre született, gyakran nincs is egyéb vonatkozású jelentése (a káprázik igén kívül ilyen még a korog, a zihál, a vacog, a csikar, a viszket stb.), másokénak viszont ez csupán egyik jelentésük a sok közül (cseng a füle, kapar a torka, kopog a szeme, égnek áll a haja, hámlik a bőre stb.).
    A korog azt fejezi ki, hogy az (általában üres) gyomor, has morgásra emlékeztető hangot ad. A zihál a tüdőnek a hangját jelzi, az olyan emberre mondják, aki erőlködve, kapkodva, hangosan szívja a levegőt. A vacog a foga (vagy az álla) arra vonatkozik, hogy az illetőnek a hidegtől vagy a félelemtől összeverődik a fogsora (reszket az alsó állkapcsa). A csikar ige értelme: a gyomorban vagy a bélben görcsös fájdalmat okoz valami. Nyelvjárásban a karcol, a karmol és a horzsol szinonimájaként is használják. A viszket azt fejezi ki, amikor testünk valamelyik részén csiklandozó, izgató bizsergést érzünk, akkor is ezzel az igével élünk, ha valamely testrészen ilyen érzés támad, vagy ha valami ilyen érzést okoz. Néhány kifejezésben is megjelenik ez a szó. A nyugtalan, szemtelen gyerekre mondják, hogy viszket a feneke (könnyen verést kaphat), aki táncolni szeretne, annak viszket a talpa, a hiedelem szerint, ha viszket az embernek a tenyere, akkor ez azt jelenti, hogy pénzt fog kapni.
    Alkalmasint ezek a szintén többé-kevésbé irányított jelentésű szavak is előfordulhatnak más szerepben, nem csupán a káprázik. Herczeg Ferenc írta meg a következő anekdotikus esetet. Egy társasági eseményen az egyik hölgyre erős hasmenés jött rá. Az úrinő úgy oldotta meg a problémát, hogy ájulást mímelve összecsuklott, s ezt mondta: "Szörnyen csikar a fejem!" Egy rádióriporter a viszket igét használja sajátos módon: „Ha bármi csodálnivalóval találkozom a világban, belepusztulok, ha nem mesélhetem el. Ez mára szinte betegséggé vált, a legintimebb családi szituációkban viszket a magnetofon a zsebemben, hogy ezt is műsorrá kellene valahogy pofozni.”