MINDENNAPI GONDJAINK
Bõ egy hónap választ el bennünket az újévtõl, de már nagyban készül az idei év eredményeinek számbavétele, és ezzel párhuzamosan körvonalazódnak a jövõ évi tervek. Ha az egyéni, és környezetünkben élõ családok boldogulását vesszük számba, túlnyomó többségük nem sok változást könyvelhet el. Úgyis mondhatnánk, a helyzet változatlan. Továbbra is vannak szégyenteljes és megalázó órabérek ugyanilyen munkaadókkal, de ugyanúgy vannak rendes és elfogadható fizetések, megbecsült vállalkozókkal.
Olvashatunk gyalázatos és minõsíthetetlen privatizációkról, melyeknek kivizsgálására talán egyszer, évek multán majd sor kerül, de hallhatunk – igaz ritkábban – egy-egy sikerrõl is, ahol a dolgozók elégedettek. Az ilyen különbségek és tarkaságok megtalálhatók az élet minden területén.
Nem is csoda hogy itt tartunk, mert ha egy kicsit követjük a nagy politikát, láthatjuk, hogy politikusaink egy bûvös körben forognak. Mintha ebbõl a körbõl nem lehetne kitörni. Amíg más országok minden erejüket a jövõ építésére fordítják, addig nálunk ezt az erõt a múlttal való leszámolásra, és az igazuk bizonyítására pazarolják el. Biztos kényelmesebb ez így, mint a valós tényeket a szemünkbe mondani, csak egy nagy baj van, hogy az idõ könyörtelenül múlik, és most már a lemaradásunkat nem években kell számolnunk.
Dicséretes, hogy községünkben a fent említett tények mellet is, az elmúlt két-három évben szemmel hátható és megfogható fejlõdés történt. Lehet valakiket szeretni, vagy ugyanúgy nem szeretni, de az eredményeket megmásítani és elhomályosítani még ellenzéki politizálással sem sikerülhet. Az elmúlt pár évben számos kisebb-nagyobb beruházás történt, és több közülük ma is folyamatban van. Felsorolni mindet itt és most lehetetlenség lenne, és nincs is szándékomban. Egy azonban biztos: mindezekrõl polgáraink nagy többsége nem kellõképpen tájékozódott! Az okokra és a megoldásokra jobban oda kellene figyelni.
Lapunk 1100 példányszáma községünk lakosságának csak egy kisebb hányadához jut el. Ebbõl adódóan a többség csak az utcai és a piacon halott hírekbõl és híresztelésekbõl tájékozódik. Az így született – többnyire álhírek – nagyon veszélyesek és fájdalmasak is lehetnek mindazok számára, akik a munkájukért járó köszönet helyet, tévhíreket hallanak.
A beruházásokból, és a számtalan esemény közül kiragadom az idén megrendezett IX. munkássport-olimpiát. Teszem ezt, mint az elõkészületek egyik aktív résztvevõje, de úgy is, mint egy azok közül, akik magukra vállalták községünkben a tájékoztatást.
Megdöbbenve néztem a képviselõ-testület ülésérõl tudósító felvételt, azokat a vádaskodásokat, amelyek az olimpia többletköltségébõl eredtek. Együtt éreztem azokkal a képviselõkkel, községünk vezetõségével, akik idejüket, erejüket, talán egészségüket sem kímélték, hogy a sportlétesítmények idõben kiépüljenek, és ez a nagyszabású rendezvény sikerrel záruljon. Egy biztos: a sokkal, de sokkal kisebb rendezvények költségeit sem lehet elõre kiszámítani, nem egy ilyen több milliós beruházást, ahol útközben elõ nem tervezett költségek jelentkezhetnek. Emellett több ezer ember vendéglátásáról is gondoskodni kellett.
Elkészült egy mindent átfogó részletes pénzügyi jelentés az olimpia költségeirõl, amelyik a következõ képviselõ-testületi ülésen kerül megvitatásra és elfogadásra.
Visszataszító, hogy akiknek köszönet járna azért, hogy községünkben minden egyes sportpálya, tornaterem és sportcsarnok felépítésére, vagy felújítására sor került, most magyarázkodniuk kell. Talán nem válik be a régi mondás igaza: „Aki dolgozik, hibázik, aki nem dolgozik, az nem hibázik – aki meg nem hibázik, azt elõlépteti!”
Gecse István
