A rendõrségi felhatalmazásokról
Az elmúlt idõben hallani lehetett különbözõ mendemondákat, olvasni lehetett újságokban az üres házak összeírásáról, ill. hogy a rendõrség alkalmazottai vagy annak látszó személyek járják az utcákat, és számba veszik az üres házakat.
E sorok írója alaptalan ijesztgetésnek és politikai provokációnak vélte az egészet mindaddig, mígnem a saját környezetében nem tapasztalt ilyen jelenséget, mégpedig olyan emberek elbeszélésébõl, akiknek a hozzátartozójukhoz vagy személyesen hozzájuk kopogtattak be a rend õrei, különbözõ tájékoztató jellegû kérdéseket feltéve, és akiknek a szavahihetõségét nincs miért kétségbe vonni. Mindehhez még hozzájön az a tény, hogy Szerbia nemzetközi kötelezettségének eleget téve kénytelen visszafogadni kb. 50.000 embert, akik Koszovóról vagy Szerbiából menekültek el a háború elõl, és akiknek elhelyezésérõl, a társadalomba való beilleszkedésérõl az államnak kell gondoskodnia.
Képviselõi kérdésre a belügyminiszter megpróbálta a maga módján megnyugtatni a nagyérdemût, hogy csak és kizárólag a rendõrség mindennapos, rutin munkájáról van szó, minek során, hogy jobban és hatékonyabban tudjanak õrizni és védeni, adatokat gyûjtenek a rájuk bízott területrõl.
Nincs is ezzel semmi gond, csak egy kicsit furcsa, amikor az eljáró rendõr, a beszámolók szerint, olyan kérdéseket tesz fel, hogy hányan élnek ott, és mi a telefonszámuk.
A polgárok tájékoztatása céljából az alábbiakban kivonatosan ecsetelném a rendõrségrõl szóló törvény ide vágó rendelkezéseit.
Az igazoltatás feltételei (42. szakasz)
Igazoltatást a következõ személyekkel szemben foganatosítanak: 1) akit el kell fogni, elõ kell vezetni, fogva kell tartani vagy az illetékes állami szervekhez utalni, 2) akitõl rendõrségi beavatkozást igénylõ veszély fenyeget, 3) akit átvizsgálnak vagy átkutatnak, vagy akin más, törvény által elõírt, mûveletet hajtanak végre, 4) akit más lakásában, épületében vagy helyiségeiben vagy olyan jármûben találnak, amit átvizsgálnak és átkutatnak, ha az igazoltatás szükséges, 5) aki olyan helyen vagy épületben tartózkodik, amelyben ideiglenesen korlátozott a mozgásszabadság, ha az igazoltatás szükséges, 6) aki bûncselekményt, szabálysértést vagy azok elkövetõit bejelenti, illetve a rendõrség munkájához szükséges felvilágosítást ad, 7) aki viselkedésével annak gyanúját kelti, hogy bûncselekmény vagy szabálysértés elkövetõje, vagy hogy el akarja ezeket követni, vagy fizikai hasonlósággal bír olyan személyre nézve, akit köröznek, 8) akit bûncselekmény vagy szabálysértés elkövetésének helyszínén találnak, 9) aki olyan helyen tartózkodik, ahol biztonsági okokból az összes jelenlévõ vagy nagy részük személyazonosságát meg kell állapítani, 10) az államigazgatási szervek alkalmazottainak, jogi és természetes személyek megalapozott kérésére.
A felhatalmazott személy köteles az illetõ személyt az igazoltatás okairól tájékoztatni.
Felvilágosítás kérésének céljai és korlátozása (59. szakasz)
A felhatalmazott hivatali személy (rendõr) felvilágosítást kérhet a bûncselekmények, szabálysértések vagy azok elkövetõinek megelõzése és felderítése céljából. A megkérdezett nem köteles felvilágosítást adni, kivéve ha ezzel bûncselekményt követ el, és erre a rendõr köteles figyelmeztetni. Az a személy, aki megtagadja a kért felvilágosítást, ugyanazon okból nem idézhetõ be többször beszélgetésre.
A rendõrségi munka végzésének módjáról hozott szabályzatban továbbá az áll, hogy az eljáró rendõrségi alkalmazott bemutatkozása alkalmával hivatalból köteles felmutatni a szolgálati jelvényét és igazolványát, mégpedig úgy, hogy a polgár elolvashassa az igazolványon és a jelvényen lévõ szöveget, és jól láthassa a rajta lévõ fényképet. Az egyenruhában szolgálatot teljesítõ rendõr úgyszintén köteles ily módon eljárni, ha a polgár megkéri rá.
Természetesen ezzel a cikkel nem arra akarom buzdítani a polgárokat, hogy ne álljanak szóba a rendõrökkel, mert a polgároktól kapott hasznos információk nélkül a rendõrség nem tudja hatékonyan ellátni elsõdleges feladatát, ami többek között éppen a polgárok testi épségének és vagyonának védelme.
Ugyanakkor fel szerettem volna hívni a figyelmet erre a létezõ jelenségre, mert a lakosság körében félelmet kelt, és felidézi a nem is olyan rég múlt idõket, hogy valamelyest megnyugodjanak a kedélyek és zökkenõ, de fõleg félelem nélkül folyjon a rendõrség és a lakosság közötti együttmûködés.
Vastag Róbert
