Hittanosok tollából

Ha szeretem Istent, segítőkész, jó keresztény vagyok.

    Adán sok szegény család él. Én is ismerek egyet közülük. Egyik évben karácsony táján szüleimmel és testvéremmel meglátogattuk őket. Nagyon rosszul esett, amikor láttam, hogy a kisgyermekeknek még játékaik sincsenek. Rögtön tudtam, hogy itt valamit tenni kellene. Arra gondoltam, hogy mindjárt itt a szép ünnep, és ezek a szülők nem tudják megajándékozni szeretett gyermekeiket.
    Látogatásunk után megkérdezetem anyutól:
    - Anyu, ezek a gyerekek karácsonyra nem kapnak ajándékot?
    - Nem hiszem – volt a szomorú válasz.
    - Mi lenne, ha mi adnánk nekik valami apróságot?
    - Nagyon jó ötlet – mondta édesanyám.
    Rögtön beszaladtam a szobánkba, és a testvéremmel minden olyan játékot összegyűjtöttünk, amire nekünk már nem volt szükségünk. Így került elő a már sarokban pihenő babák és a „Főzőcske-játékok” is. Mindent becsomagoltunk és megmutattuk anyunak. Ő még ennivalót és más hasznos dolgot is pakolt a mi kis ajándékaink mellé. Az ünnep elérkeztével elvittük a csomagokat. Nagyon jólesett látnunk, hogy egyes embereknek azok a dolgok is nagy értékűek, amelyekről mi már régen lemondtunk, vagy amelyek birtoklása nekünk természetes dolog.

Hugyik Rózsa, VI. e osztály