Őszi hónapok vidékünkön

    Szeptember! Ezzel a hónappal megkezdődtek az év "emberrel "végződő hónapjai, azaz az őszi évszak s minden nap egy tyúklépéssel reggelente tovább tart a sötétség, valamint előbb nyugszik le a fényét és melegét ontó öreg napocska is. Vidékünkön éjjel-nappal folyik a munka a világ legnagyobb műhelyében mely felett nincs tetőszerkezet és védelem a "föld-esztergályosoknak". Nekik alkalmazkodniuk kell az időjáráshoz, kivárni a jó időt, azt kihasználni és reménykedni a bőséges csapadékban. A cukorrépaszedés, kukoricatörés, persze ha van mit és a földek megmunkálása is nagy lendülettel, megy. Az idén úgy tűnik, sokan vetnek búzát földjeikbe a mi vidékünkön, mivel sok vetőgépet vivő traktorral és az utána siető búzamagot vivő traktorral találkoztam útközben, de a bevetett földeken is látszanak az elvégzett munkálatok. Egy érdekes dolog tűnt fel számomra az idén e szeptemberi hónapban, éspedig az, hogy a fecskék még szeptember 20-a körül is vidékünkön voltak. Az elmúlt évek során a doroszlói zarándokok visszatérése után, ami szeptember 9.-én szokott lenni, a fecskék napról napra elfogynak és elköltöznek. Az idén pedig nagyon sok fecske gyülekezett a villanyvezetékeken a hónap második felében is. Lehet, hogy ez a második költözködés volt számukra de jó volt őket látni, ahogyan repdesnek és gyülekeznek szinte a két villanykaró közötti vezetéket, tisztára benépesítették. Remélem mostanra már a melegebb éghajlatú vidéken, vannak, és ott örvendeztetik meg az embereket puszta jelenlétükkel. A nagy sürgésforgás közepette is, adódott egy kis idő az ünnepelésre és szórakozásra is. Az egyik cirokszedő csoport Törökfalun a másik pedig Kavillóban ünnepelte meg a munkálatok befejezését finom pörkölttel. Így a munkások és a tulajdonosok egy jót szórakoztak a sikeresen elvégzett munka után.
    Szeptember 15-én Törökfalun a Martini vendéglőben egy különleges ünnepségre jöttek össze adai, valkai sori és helybeli meghívott vendégek. Györe József törökfalui lakos szervezte meg az 1961-ben mesteri vizsgát, azaz nagy autóvizsgát végző diákok számára ezt az összejövetelt, akik akkortájt tizenöten voltak. Ma sajnos csak heten élnek közülük, akik jelen voltak. Összesen huszonkilencen vettek részt ezen az ünnepségen, amelyen nagyszerű vacsorát tálaltak fel, és a részt vevők jól érezték magukat, miközben a zenészek a talp alá valót húzták.
    A gyermek hét megünneplését iskolánkban is megszervezték, amire a diákok oktatóikkal együtt készültek fel. Volt szórakozás, tanulás, kirándulás is a gyermekhét alatt. A sok érdekes programmal tarkított és mindenekelőtt különbözőbb két hét a megszokott iskolai hetekhez képest gyorsan elmúlott a diákok számára. A csütörtöki napon az adai diákok autóbusszal Völgypartra érkeztek, a völgyparti és törökfalui diákok pedig Adára utaztak. A vendég diákok oktatóikkal a völgyparti iskola udvarában játszottak de megtekintették a felújított szélmalmot, és traktorral ellátogattak a Csikér partjára, azaz az egykori híres „Völgyre", ahol régen nagy vásárok voltak, de sajnos most már szinte lakatlan, de azért a maga módján mégis tetszetős. A mi diákjaink pedig Adán, a Tisza-parton és a rekreációs központnál található játszótéren használták ki a kirándulás adta lehetőséget.
    Egy honfitársunk, aki már régóta külföldön él de évente hazalátogat a Törökfalui Helyi Közösségnek saját könyvgyűjteményét ajándékozta azzal a céllal, hogy a polgárok számára könnyen elérhető könyvtár alakuljon. Török Ferenc és neje, Klárika jelenleg 204 darab könyvet ajándékozott de az elkövetkező években még bővítik a könyvtárat. A könyvek között megtalálhatók szépirodalmi írások, ifjúsági regények, és az oktatásban is használható kötetek.
    Október 8-án Ada község felszabadulásának 63 éves évfordulója alkalmából az adai Harcos Szövetség községi bizottságának három tagja és egy helybéli harcos a helyi közösség épületén levő emléktáblánál az emlékezés koszorúját helyezték el. Településünkön még négy harcos él, aki részt vett a felszabadító harcokban.

Molnár József