TRAGIKUS AUTÓSZERENCSÉTLENSÉG

    Törökfalu felett sötét csapadékkal teli felhők tornyosultak. Az emberekben is szomorúság és elkeseredő felkiáltás hangzott, visszhangként ismétlődött a MIÉRT?
    Március 24-én szombaton piaci nap lévén rossz időben is sokan voltak vásárolni, miközben a szomorú hír futótűzként terjedt az emberek között.
    Hat óra és fél hét között Kevi településben a IV. reon 14-es házszám előtt tragikus autószerencsétlenség történt. Két törökfalui lakos összeütközött.  Szűgyi Csaba Trabant típusú autójával Törökfalu felől ment, míg a Keviből kifelé érkező Komlós Ervin haladt feléje. E két forgalomban lévő jármű rossz útviszonyok közt és esős időben összeütközött. Az ütközésben mindkét jármű nagyon megrongálódott, de ennél is nagyobb tragédia, hogy Szűgyi Csaba 35 éves egy gyermekes családapa életét vesztette. Komlós Ervin 20 éves sofőr kisebb zúzódásokkal élte túl a szerencsétlenséget. Akik látták mindezt a pillanatot, nagyon meg voltak ijedve, és gyorsan segítségre siettek, de mindhiába. A zentai rendőrség, tűzoltóság és a mentőszolgálat félórán belül megérkezett, de ők sem tudtak már mit tenni, csak felmérni a helyzetet. A hír hallatára sok törökfalui és kevi lakos a baleset színhelyére érkezett elszomorodva, látván a tragikus kimenetelű szerencsétlenséget. Gyász és szomorúság fedte be Törökfalut a haláleset miatt.
    Szűgyi Csaba egy egyszerű, de megbízható, jó szándékú polgár volt, aki földműveléssel  foglakozott, de a  Dashell-trans cégnél is bedolgozott. A faluban mindenki ismerte, és közkedvelt személynek számított. A törökfalui ÖTT-ben titkárként tevékenykedett már hetedik éve. A nyári szezonban kombájnt is szokott hajtani, valamint szippantójával szolgáltatást is végzett a településen. Az elhunyt földi maradványait március 27-én 11 órakor Keviben a katolikus köztemetőben helyezték örök nyugalomra. A temetésen nagyon sokan összejöttek rokonok, ismerősök, jó barátok, tűzoltók Törökfaluból és Adáról is. Egy külhonban élő honfitársunk nagyon meghatódott, látván a sok koszorút és a gyászoló tömeget, elmondása szerint ő még életében nem élt meg ilyent.
    A gyász, a szomorúság és a kérdés továbbra is megmarad, nemcsak a család részére, hanem mindenki számára, aki ismerte az elhunytat, és azoknak is, akik mindezt a tragikus esetet látták vagy meghallották. Az emlékek megmaradnak, és nem múlnak el, e kedves személy arcvonása, tettei és szavai mindenki számára örökre megmaradnak.
    Miért?
    Kérdés, amire nincs válasz.
    Fájdalom, amire nincs szó.
    A fájdalmat csak érezni lehet.

Molnár József